A reformáció elterjedése után, a 17. század első felében az evangélikus püspökök sorra felmérték parókiáik anyagi és erkölcsi-szellemi állapotát. Térségünkben Kis Bertalan püspök végezte ezeket a vizitációkat. A Sopron megyeiek után 1633-ban a vasmegyei gyülekezeteket látogatta végig. Így kerültek sorra: Nemeskér, Nagygeresd és Czirák után Guar (azaz: Gór), Hegyfalu, Zsédeny, Vámoscsalád, Szentivánfa, Nick, Csánig, Trestyénfa, Répceszentgyörgy, Alsószeleste, Sömjén, Nagyölbő, Csénye, Ikervár, Peczel (azaz: Pecöl), Kopácsi, Szentlénárd (ma Szentléránt, Sorkifalud része), Rábahidvég, Szenttamás, Rábakovácsi, Felsőpaty.

A szenttamási parókia látogatásáról részletesen olvashatunk Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története c. művében (Sopron, 1924. 282-283. o.). Ezt a részt idézem:

"Kis Bertalan püspök 1633. ápr. 20-án tartott itt egyházlátogatást, amikor Meszlényi János volt a lelkész s a tekintélyesebb nemesek és patrónusok Babos Balázs táblabiró (megyei esküdt), Szayki (Rayki) Péter, Babos Imre, Péchy János, Bernáth Bálint és Molnáriból Jakabffy Ferenc. A gyülekezet két filiája Molnári és Püspöki. A lelkész felpanaszolta, hogy "Molnáriban sok hajduság vagyon, kik az lélekkel való szitkot igen continuálják."

A mai bejegyzésben - az 1887-es hírek után - lássuk, miről írt községünk vonatkozásában a Vasmegyei Közlöny (VK) című újság!

Vasúti menetrendet találunk a lap február 28-i számának 4. oldalán:

Árverési hirdetmény található a VK 1888. március 11-i számában (4. oldal):

1928. április 15-én jelent meg a Természettudományi Közlöny c. szakfolyóirat 60. száma, melyben a községünk területén talált őskori kannibállelet részletgazdag, tudományos igényű leírása olvasható a leletet átvevő ifj. Benda (Bendefy) László tollából (291-295. oldal). A mai bejegyzésben ezt a tanulmányt közlöm.

A mai bejegyzésben a Vas Népe c. megyei lap hasábjairól mutatok be újságcikkeket 1966 áprilisából. Az első április 7-én jelent meg a lap 4. oldalán:

Pont egy héttel később a Vas Népe 6. oldalán két rövidhírt találunk, melyben községünket említik. Ez az első:

A mai bejegyzésben egy úthálózati térképet mutatok be 1874-ből. A címe: Vasmegye úthálózata járásonként (összesen 1-9 térképlap). Méretaránya 130 mm=5000 öl. Készítette: Hajas Károly (Vas megye mérnöki hivatala). Az 5. térképszelvény mutatja a vasvári járást, amelynek az eredeti mérete: 50x71 cm. A teljes vasvári járás térképe így néz ki (a kép jobb alsó sarkában lévő nyílra kattintva nagyítható):

Ennek bal felső szélén található községünk környezete, ez a terület a térképen így néz ki (szintén nagyítható):

A mai bejegyzésben a Dózsa utca 24. számú ház régi fotóit mutatom be olvasónk, Horváth József jóvoltából.

Az első fénykép az épületről:

A 20. század első felében a püspöki malomnál is volt egy híd a Rábán. Az építéséről itt írtam. Az alábbiakban e híd újjáépítéséről lesz szó a Vasvári Ujság (VU) hasábjairól.

Az említett hidat ugyanis az árvíz 1929 márciusában elvitte, erről ír a lap március 24-i cikke (3. oldal):

Néhány napra rá már megindult az újjáépítés előkészítése (Vasvári Ujság 1929.03.31. 3. oldal):

Az 1886-os hírek után lássuk, miről írt a Vasmegyei Közlöny c. megyei újság községünk vonatkozásában 1887-ben!

Először a Déli Vasút menetrendjét közölték a február 6-i lapszám 4. oldalán:

A következő községünkkel kapcsolatos cikkre a december 4-i lapszámban akadtam rá. A 4. oldalon olvasható ez az árverési hirdetmény:

Kutatásaim során a vasvári járási szolgabírói iratok között két rendkívül érdekes dokumentumra bukkantam. Az egyik: Festetics György gróf (1815-1883) miniszter levele a szolgabíróhoz, a másik pedig a hozzá mellékelt fotó, ami a ma püspökmolnári Nagy-tóként ismert szenttamási tónál készült. Mindkettő 1870-ből való!

Kezdjük a levéllel (sajnos nem volt lehetőségem lefotózni, ezért betűhív másolatban közlöm):

"Nagyságos Szolgabíró Úr!

Kedves Öcsém Uram!

Ezúton köszönöm nevemnek napjára küldött jó kívánataidat! Reménylem, hogy az szombati közös vadászatunk alkalmatosságával lesz szerencsém személyesen is kifejezni köszönetemet!

Addig is engedd meg, hogy egy különös dologról tudósítsalak, amiről majd személyesen is szeretnék beszélni Nagyságoddal!

Molnári-i birtokom cselédjeitől a’ múlt esztendőben hallottam, hogy a’ szomszédos Szt.Tamás falu melletti tóban valamilyen szörnyeteg lakozik. Néhány héttel ezelőtt a Szt.Tamás-i községbíró – böcsületes, szorgalmatos földmíves – felkeresett molnári-i kastélyomban, és az segítségemet kérette. Elmondása szerint egy hatalmas állat – ahogyan ő mondotta: egy „szörny” – él a ’tóba, amely majd’ teljesen kipusztittota a halakat, egy vízben úszkáló ebet is felfalt, és már a gyerekek se mernek bemenni fürdeni a vízbe. Elmondása szerint valamilyen kígyótestű állat él ott, aminek éles fogai vannak, és fel tudja önnön fejét emelni a víz fölé. Én ekkor még a’ tanulatlan nép szó-beszédének hittem az egészet.

A mai bejegyzésben egy úthálózati térképet mutatok be 1935-ből. A címe: Székesfehérvár - grazi állami út Zemenye és Rábahídvég közötti szakasz, a méretaránya 1:75 000. A térkép pedig így néz ki:

Egy tavalyi bejegyzésben már közzétettem egy halászatról szóló visszaemlékezést. Ma egy ugyanilyet teszek közzé, ennek az adatfelvételére 1959. március 25-én került sor. Sajnos helyenként nehezen olvasható:

A mai bejegyzésben - hosszú idő után - folytatódik a 100 évvel ezelőtti újságcikkeket bemutató sorozat. A kimaradás oka: 1915 végén, 1916 elején az átnézett újságokban nem szerepeltek a korabeli községek és az itt élő emberek.

Az első 1916-os hír - melyben községünk egyik lakóját említették - a Vasmegyei Független Közlönyben jelent meg 1916. március 16-án (1. oldal):

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Molnári földesurait 1767-ből, most pedig a korabeli urbáriumból a jobbágyokat mutatom be. Lássuk, kik éltek és adóztak Molnáriban Mária Terézia királynő úrbérrendezésének idején!

Nemrég egy rendkívül gyönyörű, színes képet láttam a molnári vasútállomásról, amit most megosztok a kedves Olvasókkal:

A mai bejegyzésben néhány újságcikket mutatok be 1929 márciusából a Vasvári Ujságból (VU; a korban rövid u-val írták a nevét). Az első a március 3-i lapszám 3. oldalán jelent meg:

A témáról egyelőre részleteket nem tudok.

Az 1929-es év nagy helyi eseménye a közigazgatásban zajlott. Ebben a régi bejegyzésben már ismertettem Püspöktamási létrejöttének körülményeit, ebben a posztban pedig arról írtam, hogy Rábapüspöki hogyan küzdött az egyesítés ellen. Hiába, a falut ugyanis összevonták Rábaszenttamással. Az új településnek pedig választott tisztségviselőkre volt szüksége, ezért kiírták a községi választásokat (VU 1929.03.10. 3. oldal):

Rövidhírek 1941 márciusából

Községünk neve 3 alkalommal szerepelt az 1941 márciusi Vasvármegyékben. Ezeket ismertetem most.

Az első említés az Adatok a "Hangya és a keresztény kereskedelem vitájához" c. cikk, mely a lap március 6-ai számának 7. oldalán jelent meg. Az írás megemlít néhány olyan községet a megyéből, ahol nincs Hangya-szövetkezet, így pl. Rábamolnárit is. Ezt írja róla:

Hogy ki lehetett ő, az nem derül ki a cikkből.

A Vasvármegye 1941. március 13-i számának 5. oldala közli a Kiméletet és méltányosságot vár a mezőgazdaság c. cikket, mely felsorolja azokat az utakat, amelyeket a hirtelen olvadó hó elpusztított. A listában ott találjuk a "lipárt-rábamolnári" útszakaszt is. 

Végül egy árverési hirdetményt találunk a lap ugyanezen oldalán:

A mai bejegyzésben 3 ötven évvel ezelőtti újságcikket mutatok be a Vas Népe (VN) c. megyei újságból. Az első a lap 1966. március 6-i számának 4. oldalán jelent meg:

Az elkészült épületet ebben a régi bejegyzésben mutattam be.

A következő, számunkra érdekes cikk 3 nappal később jelent meg a VN-ben (3. oldal):

A püspökmolnári általános iskolából 1979-ben 14 nyolcadikos ballagott el. A mai bejegyzésben az ő csoportképüket mutatom be. Lássuk:

A mai bejegyzésben templomunk kifestéséhez kapcsolódóan teszek közzé két iratot a plébánia levéltárából. Az első egy egyházközségi képviselőtestületi jegyzőkönyv 1964 januárjából:

Ehhez kapcsolódik a keszthelyi festőművész, Károly Gyula (1910-1989) árajánlata: 

Egy régóta bemutatni tervezett térképet teszek közzé ma: a Kenedics-féle térképet (pontosabban annak e községünk környékét bemutató részletét). A térkép címe: Comitatus Castri Ferrei Iussu Ordinum ichonographice delineatus, röviden magyarul: Vas megye földrajzi térképe, készítette Kenedics József 1785-ben. A vonatkozó részlet így fest: