Az 1949-es népszámlálás után lássuk, hányan és hogyan éltek községünkben 1960-ban!

A főbb népesedési adatok így alakultak:

A falu területe ekkor 2666 katasztrális hold volt, másképpen 1534 hektár. 1 km2-re átlagban 84 fő esett. Külterületi lakott helyeken (pl. vasútállomás, puszta, vasúti őrházak) 67-en laktak, ami a népesség 5,2%-át jelentette.

A faluban ekkor 317 házas nő élt, akiknek 760 gyereke volt. 100 házas nőre 240 gyerek jutott, vagyis egy házas nőre átlagosan 2,4 gyerek. A családok száma 342 volt, "családtöredékek" (mai szóval: a csonka családok) száma 40 volt.

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a molnári postát a 19. század végén. Az ott megkezdett gondolatot folytatva a mai posztomban néhány adatot mutatok be a helyi posta 1897-1919 közötti történetéhez. Ehhez felhasználtam a budapesti Postamúzeum könyvtárában fellelhető "Közlekedési szaknaptár az ... évre" c. szakmai kiadványokat az 1897, ill. 1901-1903, 1905-1907, 1909, 1911-1918. évekből. A köztes kötetek hiányoznak. (Ezeket szerkesztette az 1897 és az 1901-1903 között Hunyady Ferenc, 1905-től pedig Ferenczi Pál.)

Sajnos ezek csak néhány adatot tartalmaznak: a hivatal nevét, fajtáját, jellegét és megyéjét, a felettes postaigazgatóságot, a postamester nevét és járandóságait. Ez utóbbiból - más postahivatalokkal összevetve - a posta forgalmára lehet következtetni.

Eszerint tehát a helyi posta neve: Molnári, jellege: szerződéses posta (tehát nem állami postahivatal, hanem amolyan "franchise-rendszerű", tkp. vállalkozó által működtetett hivatal), fajtája: postahivatal (tehát távbeszélő állomás nem volt itt), a Soproni posta- és távirdaigazgatóság kerületéhez tartozott. A postamester a korszakban végig: Hegedüs István. (A szomszédos "Rába-Hidvég" postamestere 1897-ben Jánossy Nándor, 1901-1905 között: özv. Jánossy Nándorné, 1906-tól özv. Radosits (egyszer: Rádosits) Gyuláné.)

Korábban már többször írtam a rábamolnári kastélyról: először itt, majd képeket mutattam róla ebben és ebben a bejegyzésben, rajzokat itt és itt, építészeti megoldásokat pedig itt. (Bár számunkra egyszerűen csak "molnári kastély" marad, de 1907 után a falu neve hivatalosan Rábamolnári volt, ezért én is ezt használom.)

A kastély utolsó említése a Tanácsköztársaság idejéből való, utána nem tudtam róla semmit. 1927-ből azonban találtam 2 újságcikket, amelyet ezúton megosztok. Az első a kastély megmentésének egy lehetséges módjáról szól (Vasvármegye, 1927. április 12. 4. oldal):

Ez az ügylet azonban nem jött össze... Hogy miért, annak sajnos sem a főszolgabírói iratokban, sem az egyházmegyei levéltárban, de még az apácarend iratai között sem bukkantam a nyomára.

Kedves Olvasók! Az évek során sok olyan fotó került hozzám, amelyekről esetleg már nem is tudjuk, kiket ábrázol (vagy legfeljebb csak 1-2 embert ismerünk fel róluk), és egymástól is eltérő témájúak, így legfeljebb egy szöveges bejegyzés illusztrációjaként használhatnám fel őket. Úgy döntöttem, hogy egy új (rendszertelenül jelentkező) sorozat keretében, amolyan "vegyes felvágottként" teszem közzé őket. (Úgy, ahogy az egyik kedvenc blogom, a Ritkán látható történelem is teszi a Napi érdekes c. sorozatában - csak itt nálam kevesebb kép lesz egy-egy bejegyzésben.) Hátha valaki felismeri a fotón szereplő személyeket, vagy valakinek van hasonló fényképe, ill. kapcsolódó története, amelyek alapján egy eseményt rekonstruálni lehet.

A sorozat első, mai bejegyzésében Vincze Imrétől kapott fotókat mutatok be - akinek ezúton is köszönöm a képeket! 

Mulatság (talán szüreti?) az egykori Vadalma-kocsma udvarán 1935 előtt. Balról a 2. ülő nő (fekete kendőben) Vincze Imre ükanyja, Kiss Istvánné.

A közelmúltban volt Péter-Pál napja (jún. 29.), ami nemcsak az aratás kezdőnapja, hanem 2012 óta a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapja is. Ebből az alkalomból felidéztem egy régi bejegyzésemet, amelyben a helyi - kuláknak minősített - gazdák üldöztetéséről volt szó 1951 áprilisi újságcikkek alapján. Ilyen és ehhez kapcsolódó témájú újságcikkek olvashatók a mai bejegyzésben is, amelyek 1951 júliusából valók a Vasmegye című lapból.

Az első újságcikk a lap július 5-i számának 2. oldalán található; már a címe is szokatlan a mai olvasónak, így szól: "Kézzel csépel, szabotál, feketén vág ellenségünk: a kulák". A községünkkel kapcsolatos rész pedig így szól: " ...Horváth Károly alsóújlaki és Szigeti Ernőné püspökmolnári kulákok az aratást nem kezdték meg időben s ezért nagy szemveszteség lett gabonáikban. A feketecsépelő, szabotáló kulákok ellen eljárás indult. ..."

A Vasmegye július 19-i számának címoldalán olvashatjuk "A tszcs-k példamutatása nyomán uj eredmények születnek a másodvetésben" c. cikket. Eszerint "... Püspökmolnáriban Ródler József és Wöller Antal dolgozó parasztok fejezték be a másodvetést. ..."

Végezetül a július 31-i Vasvármegye-lapszám 3. oldalán jelent meg egy olyan cikk, ami számunkra is fontos, "Népnevelők a terménybegyűjtési harcban" címmel. Így szól:

(2017. és 2018. évi frissítés lejjebb!) Ahogy azt nemrég a saját facebook-oldalamon közzé tettem, a múlt héten elismerő oklevelet vehettem át a blog szerkesztéséért, a tudomány népszerűsítéséért. Mivel minden olvasóm nincs fent a legnagyobb közösségi oldalon, továbbá a többi díjazottat is szeretném bemutatni (mert nagyszerű blogjaik vannak), ezért részletesen is írok az eseményről.

Az elnyert oklevél:

Az előzmény: a Tudományos Újságírók Klubja (TUK) és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) együttműködése alapján még májusban hirdették meg  a Juhari Zsuzsanna-díj pályázatot, amelyet az Élet és Tudomány volt szerkesztőjéről, a juharizsuzsanna.blog.hu 2015-ben elhunyt írójáról neveztek el. A blogommal én is neveztem a pályázatra. 

A mai bejegyzésben 2 olyan újságcikket közlök, amelyek kereken 50 évvel ezelőtt, 1966. június 29-én jelentek meg a Vas Népe c. megyei napilapban.

Az első cikk "Körúton a falusi spartakiád járási döntőin" címmel e lapszám 4. oldalán jelent meg. A tudósítás így kezdődik:

Majd a vasvári járás eredményeivel eképpen folytatódik a cikk:

A mai bejegyzésben újságcikkeket teszek közzé 1959 június végéről és július elejéről a Vas Népéből (VN). 

Az első a lap június 12-i számának 6. oldalán jelent meg:

A következő, számunkra is érdekes újságcikk a Vas Népe 1959. június 27-i számának 5. oldalán található:

A mai bejegyzésben egy Rábamolnári állomás és Dömötöri között történt vasúti gázolás vizsgálati dokumentumait ismertetem 1935-ből.

Az első irat egy rövid jelentés, amit a rábamolnári állomásfőnök helyettese írt a szombathelyi vasúti üzletvezetőségnek. Bár kézírás, de jól olvasható, ezért másolatban közlöm:

A halottvizsgálati jegyzőkönyv így szól (CSAK ERŐS IDEGZETŰEK OLVASSÁK EL!):

A mintegy 8 hónappal ezelőtt közzétett 1941-es adatok után lássuk, hányan laktak a frissen létrejött Püspökmolnáriban 1949-ben!

A főbb népesedési adatok így néztek ki:

Ami meglepő lehet, hogy - a világháborús veszteség ellenére is - nőtt a falu lakóinak lélekszáma.

A nemek megoszlása és a népsűrűség a következőképpen alakult:

1778. június 6-án kelt az a feljegyzés, melyben Steph. Eőry (azaz Őri István) földmérő (mérnök) igazolja, hogy Püspöki község lakói mekkora jobbánytelken gazdálkodnak, ebből mennyi a szántóföld és a rét. Az alábbiakban ezt az - eredetiben is jól olvasható - mintegy 240 éves iratot mutatom be..

Így néz ki:

És akkor jöjjön a mai témánk. Ebben a bejegyzésben a Molnáriban lakott gróf Festetics György volt miniszter (ekkor már koronaőr) és gróf Erdődy Eugénia lányának, Georginának az 1877-ben Pesten megtartott esküvőjéről közlök két korabeli újságcikket.

Először egy rövid említés a Vadász- és Verseny-lap c. újság 1877. március 21-i számából, a 94. oldalról: 

excja: excellenciája, a (volt) miniszternek kijáró megszólítás

Most pedig jöjjön a részletes beszámoló ugyanezen újság 1877. évi június 13-i számából (183. oldal):

A mai bejegyzésben községünkkel kapcsolatos újságcikkeket teszek közzé 50 évvel ezelőttről a Vas Népe c. megyei napilapból.

Az első a lap június 9-i számának 4. oldalán olvasható tudósítás, aminek a bevezetőjében a cikkíró kiemeli Vadalma Mária nevét is:

Ugyanezen az oldalon található ez a cikk is:

A mai bejegyzésben 3 árván maradt testvér helyzetéről lesz szó egy 1837-es irat alapján. A dokumentum így kezdődik:

Részlet az iratról

Az irat teljes szövege (korabeli helyesírással) így szól:

A mai bejegyzésben Hoffmann Vincének a Savaria Múzeumban lévő füzetéből ismertetek két verset, amelyeket egy áthelyezés miatt búcsúzó tanítónőnek írt. Mivel a füzetlapon pontos évszámot nem találtam, ezért csak tippelni tudok, hogy talán az 1957-ben távozó Pungor Imrénének (született Sütő Mária) írhatta. 

Az egyik vers így szól:

A másik vers szövege pedig ez:

Először 1940-ben, Hóman Bálint minisztersége idején mondta ki törvény a 8 osztályos általános iskola bevezetését, amit felmenő rendszerben léptettek életbe. Emiatt sok felnőtt - főleg vidéken - évtizedekig csak 6 elemis végzettséggel rendelkezett. Az ő képzésük biztosítására született meg a "dolgozók esti vagy levelező oktatása", mai kifejezéssel az iskolai felnőttoktatás. Ennek keretében tehát esti vagy levelező tagozaton szerezhettek 7-8. osztályos végzettséget a felnőttek. Községünkben az 1959/60-as tanévben indult meg ez a képzés, a helyi általános iskolai pedagógusok közreműködésével. 

A kéziratos Falukrónika szerint az első tanévben 11-en végezték el a 7. osztályt: Babos József, Hajas László, Krancl János, Nagy Károly, Németh József, Pápai László, Piri Mihály, Sidlovszky János, Szalai Vince, Szanyi Antal és Szemes Dezső. Az 1960/61-es tanévben 8. osztályos képzés indult, melyen Hajas László, Horváth István, Krancl János, Kiss Valéria, Major István, Nagy Károly, Pápai László, Piri Mihály, Szalai Vince, Szanyi Antal, Sidlovszky János és Somogyi István tanultak.

Az első 2 tanév résztvevőiről és tanáraikról ezt a galériát tartalmazza a Falukrónika:

A mai bejegyzésben egy 1709-es térképet mutatok be, melynek az alábbi részlete községünk környékét ábrázolja. Ez a részlet így néz ki:

A mai bejegyzésben egy régi tűzesetet ismertetek.

A Vasvármegyei Tűzrendészeti Közlöny 1900. május-június havi számának 7. oldalán található egy cikk, amely ezzel a fő- és alcímmel jelent meg:

A cikkben több tűzesetről is beszámolnak, a Molnáriban történtekről az alábbi tudósítást olvashatjuk:

A mai bejegyzésben egy 90 éve íródott verset teszek közzé (pontosabban: 90 éve jelent meg nyomtatásban). Piry József versét a Vasvári Ujság hozta le 1926. május 23-án az 5. oldalon.

A cikk ezzel a megjegyzéssel indul:

A vers pedig így szól (amit a szerkesztő rövid megjegyzése követ):

A mai bejegyzésben 50 évvel ezelőtti újságcikkeket ismertetek a Vas Népéből.

Az első cikk a megyei napilap május 8-i számának 4. oldaláról való. Eszerint május 5-én Vas Megye Tanácsa a társadalmi munkában való részételért a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát adományozta - többek között - az alábbi személyeknek: Móré György, Antal János, Simon Kálmán, Hantzl (?, talán Kranczl) János püspökmolnári lakosoknak. (A vasvári járásban 12-en kapták meg ezt a kitüntetést, ennek harmada püspökmolnári volt.) A társadalmi munka szervezéséért pedig a Kiváló Társadalmi Munkáért feliratú emlékplakettel jutalmazta a megyei tanács a püspökmolnári úttörőcsapatot.

Az alábbi cikk a május 11-i lapszámból való (3. oldal). A kép jobb alsó sarkában található nyilakra kattintva a szöveg nagyítható:

A cikkben említett épületet itt mutattam be.