A mai bejegyzésben egy régi térképet mutatok be. A teljes címe: "Molnári uraság erdejének rajzolattya, mely 47 vágásokra osztatódott". (Az uraság ekkor gróf Festeticsné született Sallér Judit.)

A térképet 1810-ben készítette Szalay János, Vas vármegye hiteles földmérője. Méretaránya 1:72000. A kézi színezésű, egyetlen lapból álló térkép mérete 35 x 37 cm. A teljes térkép így néz ki:

Mivel teljes egészében nem tudom úgy kinagyítani, hogy minden részlete jól látszódjon, ezért a középső sávot emelem ki:

A mai bejegyzésben - 4 hónap után - folytatódik a 75 évvel ezelőtti újságcikkeket bemutató sorozat. (Az előző ilyen témájú bejegyzés ide kattintva olvasható.) Ma 3 újságcikket teszek közzé a Vasvármegye című lapból.

Az első egy árverési hirdetmény a július 26-i lapszám 8. oldaláról:

A cikkben említett földdarab a metrikus mértékegységrendszerben több, mint másfél hektárnak (15.415 m2-nek) felel meg. Ez önmagában csak törpebirtok lenne, ám a kocsmáros italmérésből származó jövedelmét jól kiegészítette.

Egy pályázati hirdetmény olvasható a Vasvármegye 1941. augusztus 2-i számában (10. oldal):

A mai bejegyzésben - hosszú idő után újra - folytatódik a 100 éves újságcikkeket bemutató sorozat. (Az előző ilyen témájú poszt ide kattintva olvasható.)

Az alábbi álláshirdetés a Szombathelyi Újság 1916. augusztus 26-i számának 4. oldalán olvasható:

A mai bejegyzésben 2 vadászati hírt teszek közzé 1890-ből. Ezek a Vadászlap c. újság augusztus 25-i számában olvashatók.

A 321. oldalon 3 Vas megyei vonatkozású rövidhír találunk egymás alatt, a középső Püspökiből tudósít:

Az F.J. monogramú vadászbérlőnek egyelőre nem tudom a kilétét. (De nyilvánvalóan nem Ferenc József királyunk volt...)

A mai bejegyzésben Horváth István egykori püspökmolnári plébános nyugdíjazásáról szóló püspöki hozzájárulást teszem közzé. Az atya 1959-től volt a község katolikus plébánosa, egyúttal tiszteletbeli esperes is. Kovács Sándor megyéspüspök másolatban fennmaradt levele így szól:

A korábban megkezdett sorozatot folytatva ezúttal is régi családi fotókat teszek közzé. A mai képeket Horváth József bocsátotta rendelkezésemre, akinek ezúton is köszönöm!

Ez az 1945 előtti kép Kovács Miklós vegyeskereskedése előtt készült, ahogy az a feliraton is olvasható. (Ma ez a Festetics György - volt Úttörő - utca 31. alatti ház.) Kovács Miklós csendőr tiszthelyettes volt, nyugdíjba vonulása után nyitott vegyesboltot. Rövid életrajza (elsősorban az I. világháborús tettei) itt olvasható.
Személyek balról jobbra: Csejtey Julianna (kislány), Kovács Miklósné, ismeretlen, Kovács Babi, Kovács Miklós, ismeretlen, Kovács Jenő, ismeretlen. Aki felismer valakit az ismeretlen személyek közül, kérem, tudassa velem!

Molnáriban akkoriban egyébként több vegyeskereskedés is működött. Behmék boltjáról itt mutattam képet, a szóréról itt, a háború idején közellátásra kijelölt kereskedőkről pedig ebben a bejegyzésben írtam.

A mai bejegyzésben egy 1821-ben kelt levelet mutatok be, melyben özv. gróf Festeticsné született Sallér Judit egyik embere, Fierst István ispán szeretne kilépni a szolgálatból, és ehhez kéri a grófné fiskálisának (ügyvédjének, jogtanácsosának) a közbenjárását. Íme a Molnáriban keltezett levél:

A levél első sorai

A mai bejegyzésben egy Rábamolnári és Dömötöri állomások között történt halálos kimenetelű gázolás dokumentumait teszem közzé 1938-ból. Csak erős idegzetűeknek!

Elsőként álljon itt a kalauz rövid jelentése az állomásfőnöknek:

Ez alapján az állomásfőnök jelentést készített, amit elküldött a MÁV Szombathely-Nagykanizsai Osztálymérnökségének. Ők pedig ezt jelentették az Üzletvezetőségnek:

Kedves Olvasók! Eddig egyszer - a 473. bejegyzésben - volt kvíz a blogon, ezért gondoltam, hogy miért ne lehetne újra? :)

Az azóta "lefutott" 200 bejegyzés rengeteg muníciót szolgáltatott ehhez, továbbá a nyári szünet előtt inkább könnyebb tartalommal készültem.

Szóval lássuk az újabb kvízt, amely az elmúlt 200 bejegyzés tartalmára épül! Jó szórakozást!

Az 1949-es népszámlálás után lássuk, hányan és hogyan éltek községünkben 1960-ban!

A főbb népesedési adatok így alakultak:

A falu területe ekkor 2666 katasztrális hold volt, másképpen 1534 hektár. 1 km2-re átlagban 84 fő esett. Külterületi lakott helyeken (pl. vasútállomás, puszta, vasúti őrházak) 67-en laktak, ami a népesség 5,2%-át jelentette.

A faluban ekkor 317 házas nő élt, akiknek 760 gyereke volt. 100 házas nőre 240 gyerek jutott, vagyis egy házas nőre átlagosan 2,4 gyerek. A családok száma 342 volt, "családtöredékek" (mai szóval: a csonka családok) száma 40 volt.

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a molnári postát a 19. század végén. Az ott megkezdett gondolatot folytatva a mai posztomban néhány adatot mutatok be a helyi posta 1897-1919 közötti történetéhez. Ehhez felhasználtam a budapesti Postamúzeum könyvtárában fellelhető "Közlekedési szaknaptár az ... évre" c. szakmai kiadványokat az 1897, ill. 1901-1903, 1905-1907, 1909, 1911-1918. évekből. A köztes kötetek hiányoznak. (Ezeket szerkesztette az 1897 és az 1901-1903 között Hunyady Ferenc, 1905-től pedig Ferenczi Pál.)

Sajnos ezek csak néhány adatot tartalmaznak: a hivatal nevét, fajtáját, jellegét és megyéjét, a felettes postaigazgatóságot, a postamester nevét és járandóságait. Ez utóbbiból - más postahivatalokkal összevetve - a posta forgalmára lehet következtetni.

Eszerint tehát a helyi posta neve: Molnári, jellege: szerződéses posta (tehát nem állami postahivatal, hanem amolyan "franchise-rendszerű", tkp. vállalkozó által működtetett hivatal), fajtája: postahivatal (tehát távbeszélő állomás nem volt itt), a Soproni posta- és távirdaigazgatóság kerületéhez tartozott. A postamester a korszakban végig: Hegedüs István. (A szomszédos "Rába-Hidvég" postamestere 1897-ben Jánossy Nándor, 1901-1905 között: özv. Jánossy Nándorné, 1906-tól özv. Radosits (egyszer: Rádosits) Gyuláné.)

Korábban már többször írtam a rábamolnári kastélyról: először itt, majd képeket mutattam róla ebben és ebben a bejegyzésben, rajzokat itt és itt, építészeti megoldásokat pedig itt. (Bár számunkra egyszerűen csak "molnári kastély" marad, de 1907 után a falu neve hivatalosan Rábamolnári volt, ezért én is ezt használom.)

A kastély utolsó említése a Tanácsköztársaság idejéből való, utána nem tudtam róla semmit. 1927-ből azonban találtam 2 újságcikket, amelyet ezúton megosztok. Az első a kastély megmentésének egy lehetséges módjáról szól (Vasvármegye, 1927. április 12. 4. oldal):

Ez az ügylet azonban nem jött össze... Hogy miért, annak sajnos sem a főszolgabírói iratokban, sem az egyházmegyei levéltárban, de még az apácarend iratai között sem bukkantam a nyomára.

Kedves Olvasók! Az évek során sok olyan fotó került hozzám, amelyekről esetleg már nem is tudjuk, kiket ábrázol (vagy legfeljebb csak 1-2 embert ismerünk fel róluk), és egymástól is eltérő témájúak, így legfeljebb egy szöveges bejegyzés illusztrációjaként használhatnám fel őket. Úgy döntöttem, hogy egy új (rendszertelenül jelentkező) sorozat keretében, amolyan "vegyes felvágottként" teszem közzé őket. (Úgy, ahogy az egyik kedvenc blogom, a Ritkán látható történelem is teszi a Napi érdekes c. sorozatában - csak itt nálam kevesebb kép lesz egy-egy bejegyzésben.) Hátha valaki felismeri a fotón szereplő személyeket, vagy valakinek van hasonló fényképe, ill. kapcsolódó története, amelyek alapján egy eseményt rekonstruálni lehet.

A sorozat első, mai bejegyzésében Vincze Imrétől kapott fotókat mutatok be - akinek ezúton is köszönöm a képeket! 

Mulatság (talán szüreti?) az egykori Vadalma-kocsma udvarán 1935 előtt. Balról a 2. ülő nő (fekete kendőben) Vincze Imre ükanyja, Kiss Istvánné.

A közelmúltban volt Péter-Pál napja (jún. 29.), ami nemcsak az aratás kezdőnapja, hanem 2012 óta a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapja is. Ebből az alkalomból felidéztem egy régi bejegyzésemet, amelyben a helyi - kuláknak minősített - gazdák üldöztetéséről volt szó 1951 áprilisi újságcikkek alapján. Ilyen és ehhez kapcsolódó témájú újságcikkek olvashatók a mai bejegyzésben is, amelyek 1951 júliusából valók a Vasmegye című lapból.

Az első újságcikk a lap július 5-i számának 2. oldalán található; már a címe is szokatlan a mai olvasónak, így szól: "Kézzel csépel, szabotál, feketén vág ellenségünk: a kulák". A községünkkel kapcsolatos rész pedig így szól: " ...Horváth Károly alsóújlaki és Szigeti Ernőné püspökmolnári kulákok az aratást nem kezdték meg időben s ezért nagy szemveszteség lett gabonáikban. A feketecsépelő, szabotáló kulákok ellen eljárás indult. ..."

A Vasmegye július 19-i számának címoldalán olvashatjuk "A tszcs-k példamutatása nyomán uj eredmények születnek a másodvetésben" c. cikket. Eszerint "... Püspökmolnáriban Ródler József és Wöller Antal dolgozó parasztok fejezték be a másodvetést. ..."

Végezetül a július 31-i Vasvármegye-lapszám 3. oldalán jelent meg egy olyan cikk, ami számunkra is fontos, "Népnevelők a terménybegyűjtési harcban" címmel. Így szól:

(2017. és 2018. évi frissítés lejjebb!) Ahogy azt nemrég a saját facebook-oldalamon közzé tettem, a múlt héten elismerő oklevelet vehettem át a blog szerkesztéséért, a tudomány népszerűsítéséért. Mivel minden olvasóm nincs fent a legnagyobb közösségi oldalon, továbbá a többi díjazottat is szeretném bemutatni (mert nagyszerű blogjaik vannak), ezért részletesen is írok az eseményről.

Az elnyert oklevél:

Az előzmény: a Tudományos Újságírók Klubja (TUK) és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) együttműködése alapján még májusban hirdették meg  a Juhari Zsuzsanna-díj pályázatot, amelyet az Élet és Tudomány volt szerkesztőjéről, a juharizsuzsanna.blog.hu 2015-ben elhunyt írójáról neveztek el. A blogommal én is neveztem a pályázatra. 

A mai bejegyzésben 2 olyan újságcikket közlök, amelyek kereken 50 évvel ezelőtt, 1966. június 29-én jelentek meg a Vas Népe c. megyei napilapban.

Az első cikk "Körúton a falusi spartakiád járási döntőin" címmel e lapszám 4. oldalán jelent meg. A tudósítás így kezdődik:

Majd a vasvári járás eredményeivel eképpen folytatódik a cikk

A mai bejegyzésben újságcikkeket teszek közzé 1959 június végéről és július elejéről a Vas Népéből (VN). 

Az első a lap június 12-i számának 6. oldalán jelent meg:

A következő, számunkra is érdekes újságcikk a Vas Népe 1959. június 27-i számának 5. oldalán található:

A mai bejegyzésben egy Rábamolnári állomás és Dömötöri között történt vasúti gázolás vizsgálati dokumentumait ismertetem 1935-ből.

Az első irat egy rövid jelentés, amit a rábamolnári állomásfőnök helyettese írt a szombathelyi vasúti üzletvezetőségnek. Bár kézírás, de jól olvasható, ezért másolatban közlöm:

A halottvizsgálati jegyzőkönyv így szól (CSAK ERŐS IDEGZETŰEK OLVASSÁK EL!):

A mintegy 8 hónappal ezelőtt közzétett 1941-es adatok után lássuk, hányan laktak a frissen létrejött Püspökmolnáriban 1949-ben!

A főbb népesedési adatok így néztek ki:

Ami meglepő lehet, hogy - a világháborús veszteség ellenére is - nőtt a falu lakóinak lélekszáma.

A nemek megoszlása és a népsűrűség a következőképpen alakult:

1778. június 6-án kelt az a feljegyzés, melyben Steph. Eőry (azaz Őri István) földmérő (mérnök) igazolja, hogy Püspöki község lakói mekkora jobbánytelken gazdálkodnak, ebből mennyi a szántóföld és a rét. Az alábbiakban ezt az - eredetiben is jól olvasható - mintegy 240 éves iratot mutatom be..

Így néz ki: