A fenti címmel jelent meg egy cikk a Népszava című újság 1955. február 1-i számának 3. oldalán, melyben a vasvári járásból több személyt is említenek, köztünk községünkből Bogát Istvánt. A cikk aprópóját az a "spontán" (de valójában felülről szervezett) tiltakozáshullám adta, amelyet az akkori NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) NATO-ba való 1955-ös felvétele gerjesztett idehaza. A hosszabb cikk középső részében vannak a vasvári járás lakói megemlítve. Ez a középső rész így szól:

A mai bejegyzésben folytatom a Simonyi-Kovács Melinda által küldött képek bemutatását; ez az utolsó válogatás. Lássuk őket! 

Az első kép Melinda és édesanyja szerint a Püspöktamási Evangélikus Elemi Népiskola diákjainak 1936-os fotója. Az alsó sorban jobbról a második Melinda nagyapja, a Püspökiben élt Szabó Károly (1927-1982).

Ugyanakkor furcsa, hogy lányok nincsenek a képen, pedig ők is jártak akkor az evangélikus iskolába, illetve a hátul látható férfit (tanító? lelkész?) sem sikerült beazonosítani. Nem az itt tanító Balikó Mihály, az biztos. Esetleg valamelyik Ormosi-testvér? Vagy a nemeskoltai evnagélikus tanító? A lányok hiányára magyarázat lehet, hogy csak az 5-6. osztályosok vannak a képen, mert a lányok akkoriban információm szerint csak 4 osztályt jártak.

Akinek van ötlete a megfejtésre, kérem, írja meg!

A fenti címmel nem saját líraiságomat akarom bizonyítani, hanem idegen tollakkal ékeskedem. Ezzel a címmel jelent meg ugyanis a községünkben született és eltemetett Zelkó Zoltán olvasói levele a Népszabadság 1977. január 27-i számának 10. oldalán. Alább ezt közlöm:

Rögzítsük a dátumot: 1977...!!! Zelkó akkor még nem tudhatta, hogy napjainkban milyen mértékű kavicsbányászat folyik a falu határában, és az mekkora mértékű környezet-átalakító hatással jár... (Igaz, a mostani kitermelés nem a folyó közvetlen környezetét érinti, hanem a falutól északra fekvő területeket.)

A mai bejegyzésben Sallér Judit molnári uradalmában dolgozott téglaégető mester (németül: Ziegler), bizonyos Nyémetz György munkájának és fizetésének 1812-es táblázatát (a korabeli szóhasználattal: tabelláját) mutatom be. Mivel jól olvasható, ezért ide teszem eredetiben, de a tábla alatt néhány szót megmagyarázok.

Még tavaly ősszel mutattam be a Püspökmolnári Rába Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1984-es helyzetét, aztán egy kicsit el is felejtkeztem a sorozatról... Illetve mindig volt más téma. A mai bejegyzésben viszont folytatom a sorozatot; lássuk az 1985-ös évet!

Először olvassunk egy szöveges leírást:

Hetvenöt évvel ezelőtt már 1945 januárját mutatta a naptár. Milyen volt akkor az élet a korabeli plébánián, Püspöktamásiban? Hogyan élték meg a háborús viszonyokat? A Holpert István plébános által vezetett napló, a Historia Domus sok érdekességet rögzít, ebből idézek ma. (A sorozat előző része itt olvasható.)

Bár viszonylag jól olvasható a napló, de a még jobb olvashatóság kedvéért ide teszem a nyomtatott szöveget is:

Nagyapám, Kuglics László a Don-kanyarnál

1943. január 12-én indult meg a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, mely a II. magyar hadsereg súlyos veszteségét eredményezte... A mai bejegyzésben erre emlékezve a Don-kanyart megjárt nagyapám, Kuglics László (1920-2007) fotói közül mutatok be néhányat.

Nagyapám 1920-ban született, sorkikápolnai lakos volt, 1949-ben házasság révén került Püspökmolnáriba. A Don-kanyarnál a II. magyar hadsereg III. hadtestében a 35. gyalogezred rendfokozat nélküli katonája volt, tehát egyszerű baka. Szerencsésen túlélte a doni katasztrófát, hazajött, majd akkor vonultatták be újra, amikor a háború már az Alföldön folyt. Az oroszok szorították őket hátra, majd Bécstől nyugatra fegyverezték le őket. Itt, Stockeraunál esett szovjet hadifogságba, ahol 3 hónapot töltött. Onnan gyalog jött haza. A nagyapám a "hivatalos" katonai fotóján (ami Szilárd Tódor szombathelyi fényképész műtermében készült) így fest. Mellkasán a Tűzkereszt kitüntetés látható a kardokkal. (Ezt sajnos nem találtam meg.)

Mivel nem vagyok jártas a korabeli fegyverek témájában, ezért aki pontosan meg tudja nevezni az alábbi képeken látható fegyvereket, őt kérem, írja meg nekem! 

Az alábbi kép még 1942 nyarán, őszén készülhetett. A papa az álló katonák között jobbról a hatodik, a többieket - akárcsak a többi képen - nem tudom megnevezni. Aki felismer valakit, kérem, írja meg!

Kedves Olvasók! Itt az év vége, a számvetés ideje. Ahogy tavaly ilyenkor is tettem, úgy most is röviden összefoglalom a blogon elért eredményeimet, az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Januártól decemberig (a jelenlegivel együtt) öszesen 72 bejegyzést írtam. A facebookon a követőim száma 646 (112-vel több, mint tavaly év végén), a  blog.hu-n pedig további 55 fő. 2019-ban a lapletöltések száma szempontjából a "legerősebb nap" június 2. volt, amikor 872 kattintás történt a blogon! (Az "ezüstérmes" június 10 lett 527 lapletöltéssel.) Az összes lapletöltés száma a blog indulásától mostanáig mintegy 274 ezer!

A 72 bejegyzés közül a 3 legolvasottabb ez volt (de mivel fényképes posztokról van szó, helyesebb a "legnézettebb" kifejezés használata:

1. Vegyes fotók 35.: 445 megtekintés

2. Vegyes fotók 34.: 377 megtekintés

3. Vegyes fotók 33.: 344 megtekintés

Az én személyes kedvenceim 2019-ből ezek a posztok voltak:

A mai bejegyzésben egy újságcikket mutatok be 50 évvel ezelőttről, a Vas Népéből, amelyben szerepel községünk neve. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

A cikk a megyei napilap 1969. december 25-i számának 3. oldalán található, és így szól:

A KST kifejezést korábban én sem hallottam, ezért utána kellett néznem. A mozaikszó feloldása: Kölcsönös Segítő Takarékpénztár, egyfajta munkahelyen belüli takarékoskodási forma volt akkoriban (az OTP közreműködésével). Aki ebbe belépett, az vállalta, hogy a havi béréből valamennyit megtakarít (azt a bérosztály levonta), és erről bélyegecskéket kapott a takarékfüzetbe, amit a bérosztály lepecsételt. Ez a takarékoskodás mindig januártól indult, az éves megtakarításokat november végén fizették ki, és ezekre 4-5 % kamatot adtak! 3 havi KST-tagság után a dolgozó kölcsönt is vehetett fel, amit 4 havi részletben fizetett vissza, de ettől még év végén a megtakarításait egy összegben megkapta. 

A cikk így folytatódik:

A Néptanítók Lapja 1869. december 23-i számának 813. oldalán találtam az alábbi újságcikket (pontosabban: egy újságban megjelent felhívást), amelynek egyik szerzője a községünk katolikus elemi iskolájában tanítóskodó Tormássy Károly volt:

Egy rábamolnári lakos büntetőügyére akadtam rá a 8 Órai Ujsag című lap 1932. december 25-i számának 8. oldalán, ami így szól:

A földbirtokos talán túlzás, de akkoriban ez volt a szóhasználat még a módosabb gazdák vonatkozásában is. A Vasvármegye kicsit bővebben tudósított az ügyről (1932.12.23. 4. oldal): 

A mai bejegyzésben folytatom a községünkből elszármazott Simonyi-Kovács Melinda által küldött fotók bemutatását. Olvasónknak köszönöm a képeket!

Az asszonyok a kútnál - kb. 1953-ban készült a fotó. Balról a második Sipos Margit, aki ül, az pedig a olvasónk nagymamája, Szabó Károlyné szül. Fülöp Magdolna (1928-2001).

Az asszonyok után jöjjön egy kép csak férfiakkal:

Több, mint egy év kihagyás után folytatom a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozatomat, amelyben ezúttal az 1898-as év helyi vonatkozású híreit nézzük meg a Vasvármegyéből. (Az 1897-es év hírei itt olvashatók.)

Rögtön az újévi lapszám 8. oldalán olvashatjuk, hogy a "Sárvár városi kórház építési alapja javára tartott hangverseny alkalmával" felülfizetett (vagyis adakozott): Csiffáry József Szt.-Tamás.

A január 30-i lapszám 7. oldalán találjuk a "Fertőző betegségek statisztikája" című cikket. Eszerint az előző évben difteritisz fordult elő Szenttamáson.

A február 13-i lapszában bűnúgyi hírt találhatunk (8. oldal): 

Egy újabb - méghozzá meglepő! - bűnügyi hír szól községünkből a február 20-i lapszám 8. oldalán:

Milyen volt az élet 75 évvel ezelőtt Püspöktamásiban? Erről is szól a plébánia kéziratos története, a Holpert István plébános által vezetett Historia Domus, amelyből az 1944 decemberi eseményeket idézem. jól olvasható az atya kézírása, ezért ide teszem eredetiben. (A sorozat előző része itt olvasható.)

A mai bejegyzésben a községünkből elszármazott Simonyi-Kovács Melinda által küldött képekből mutatok be egy válogatást. A hétfői bejegyzésben az ő nagyapjának bizonyítványát mutattam be. Olvasónknak köszönöm a fotókat!

Az első képen balról Szabó Katalin (Kaszás Péterné), középen a kislány az 1954-ben született Szabó Éva (olvasónk édesanyja), jobbról pedig Szabó Éva édesanyja, Szabó Károlyné született Fülöp Magdolna (1928-2001).

A mai bejegyzésben olvasónk, Simonyi-Kovács Melinda nagyapjának bizonyítványát mutatom be a '30-as évekből. A nagypapa, Szabó Károly (1927-1982) községünkben élt, a Kossuth u. 171. szám alatti házban, Püspökiben. Az akkori evangélikus elemi iskola tanulója volt a '30-as években. A 6. osztályt már a vasvári polgáriban járta, onnan a tanítóképzőbe ment. Érdekes, hogy milyen tantárgyak anyagát kellett akkor elsajátítaniuk a diákoknak! Melindának köszönöm a bizonyítványt!

Az értesítő címlapja:

A belső oldalak:

A mai bejegyzésben a Püspökmolnári Plébánia irattárából mutatok be két dokumentumot 75 évvel ezelőttről.(A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

1944 őszén az ország keleti felét már elérte a világháború, a front elől pedig megindultak az emberek nyugatra. Ez azt eredményezte, hogy sok tisztviselő, tanár, egyéb állami alkalmazott is az ország nyugati részére került. Őket pedig itteni szolgálatra osztották be. Az alábbi két irat is erről szól, amelyeket napra pontosan 75 évvel ezelőtt állítottak ki:

A mai bejegyzésben egy 1808-ban készült térképet mutatok be, amelyen a mai Püspökmolnári 3 korabeli elődközsége és a Rába is látszik.

A térkép latin címe így szól: Mappa Generalis Regni Hungariae parti umque adnexarum Croatiae, Slavoniae et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae, ami magyarul kb. annyit tesz, hogy A Magyar Királyság, Horvátország, Szlavónia, a Katonai Határőrvidék és az Erdélyi Fejedelemség általános térképe. A készítője Lipszky János, a kiadás helye és éve: Buda, 1808.

Lássuk!

Kedves Olvasók! Örömmel tudatom, hogy elkészült az újabb könyvem, és ezúton nyújtom át a könyvbemutatóra szóló meghívót:

A könyv terjedelme 116 oldal, benne 15 fekete-fehér fényképpel. A címlapja így néz ki:

A mai bejegyzésben két újságcikket mutatok be az 1969 novemberi Vas Népékből, amelyekben szerepel községünk neve. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az első a lap 1969. november 7-i számának 16. oldalán jelent meg:

A másik újságcikk a november 19-i lapszám 8. oldalán jelent meg: