A 2006-ban megjelent Földtan a visszaemlékezések tükrében. Tudomány-Oktatás-Bányászat (szerk.: Horn János) című tanulmánykötet elején, mindjárt a szerkesztő előszava után olvashatjuk Cseh Németh József: Három évtized az érc- és ásványbányászatban című memoárját. A 43 oldalas írás alapvetően szakmai (bányászati, földtani) témájú, de az elején természetesen a családi háttér és az első - még nem bányászati - munkahelyek is megjelennek, így községünk is. Ennek a hosszú visszaemlékezésnek az első 3 oldalát ismertetem.

A múltidézés a megszólaló portréjával és ezzel a főcímmel kezdődik:

És így folytatódik (pirossal kiemeltem a községünkkel kapcsolatos részeket):

A mai bejegyzésben Holpert István plébános 1946 júniusi naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1946 májusi része itt olvasható.)  

Mivel ebben a hónapban egy nagy rendezvényre is sor került, ezért a múlt havihoz képest még hosszabban írt az atya. Ráadásul a napló Dékány József 3 fotóját is tartalmazza! Lássuk!

A mai bejegyzésben folytatom a fél évszázaddal ezelőtti újságcikkek bemutatását a Vas Népéből. Ezúttal lássuk, hogy 1971 júniusában milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos tudósítások jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.) 

Az első cikk a megyei lap június 5-i számának 8. oldalán olvasható:

Futballeredményeket találunk a Vas Népe 1971. június 12-ei számában (6. oldal):

Március folyamán keresett meg az érdi Magyar Földrajzi Múzeum adattárosa, Leviczki Anita, hogy egy Prinz Gyuláról készülő cikkéhez információt kérjen. A keresett információt végül az egyik Prinz-unoka tudta megadni, ám a szerző elküldte nekem az elkészült írását, amely A Földgömb 2021 tavaszi különszámában jelent meg. A cikket a magazin főszerkesztője, Nagy Balázs engedélyével közlöm.

Leviczki Anitának köszönöm a cikket, és azt is, hogy hivatkozott benne a blogon megjelent Prinz Gyula-rádióinterjúra!

A cikket elolvasókat a poszt végén pedig meglepetés várja!

A mai bejegyzésben mintegy 7 hónap kihagyás után  folytatódik a 100 éves újságcikkeket bemutató sorozat, aminek az előző része ide kattintva olvasható. A kihagyás oka részben a járványhelyzet (zárva voltak a könyvtárak), részben pedig az, hogy nem igazán volt a községünkkel kapcsolatos újságcikk 1921 első felében. Lássuk azt a keveset, ami mégis megjelent!

Először a Vasvármegye 1921. január 23-i számának egyik cikkében találkozhatunk Molnári nevével (4. oldal):

Elődeink - az oszkóiakhoz képest - rosszabb vásárt csináltak...

Az alábbi hirdetmény az április 24-i Vasvármegye 6. oldalán található:

1971 májusában – szemben az áprilissal – mindössze 2 alkalommal szerepelt Püspökmolnári neve a Vas Népében. Mindkét említés egyetlen napon, május 22-én volt. Ma ezeket a cikkeket ismertetem. (Az "ötven éve történt" sorozat összes posztja itt olvasható.)

A 6. oldalon több futballmeccs eredménye olvasható: 

A 8. oldalon pedig ebben a tudósításban szerepel községünk neve:

1812. május 18-án kelt a molnári Sallér-uradalomban az az irat, amely a réz-tisztogatók kifizetését tartalmazta. Ma ennek a tartalmát mutatom be.

Ahogy arról korábban már többször is írtam (pl. itt), Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak, melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is nagy számban fennmaradtak.

A réz-tisztogató munka során összesen 28 napnyi munkáért fizettek ki 28 forintot. (Nyilván sok volt a rézkilincs, fogantyú, rézmozsár, réz-gyertyatartó, stb. a kastélyban.) És akik dolgoztak: Fliszár Kari és Iuli (természetesen Juli, de a korabeli íródeák így írta le), Bondor Kata, Kiss Iuli, Varga Iuli, Treplán Gyuri és Kari, Szabó Kari, Varga György és Iuli, Szakonyi Istók, Geregyei Kari, Timár Nani, Seregél Iankó (azaz: Jankó - KG), Horvát Kata, Vakolai Nani, Bárdi Kristina, Nagy Ióseph, Bogdán János.

Hosszú kihagyás után újra jelentkezik a régi családi képeket bemutató sorozat, köszönhetően annak, hogy a Püspökiben élt Józsa-család tagjától, Józsa Esztertől (Józsa Béla lányától) sok régi családi fényképet kaptam.  Ma ezek első részét mutatom be. Ezúton is köszönöm Józsa Eszternek a képeket!

Elsőként olvasónk nagyszüleinek esküvői képét látjuk 1924-ből. Id. Józsa Kálmán (1887-1971) megjárta az I. világháborút, majd hosszú hadifogságot szenvedett az Orosz/Szovjet-Távol-Keleten. Hazatérése után 1921-ben meghalt az édesanyja, 1922-ben egyik nővére, 1923-ban a másik. Öreg édesapjával maradtak ketten, meg kellett nősülni - meg hát különben is.... Felesége, Buda Karolin (1901-1965) Magyarszecsődről, evangélikus családból származott. Ők ülnek a képen középen. A vőlegény testvére, Józsa Gábor a felső sorban jobbról a harmadik. Édesapjuk, az 1845-ös születésű id. Józsa Gábor hiányzik a képről.

A II. világháború befejezése után a családok elkezdték keresni az ismeretlen helyen lévő hozzátartozóikat. Ezt a folyamatot az is szükségessé tette, hogy gyakran a lefolytatásra váró hagyatéki eljárás érintettjei voltak az eltűnt családtagok.

A mai bejegyzésben ilyen, hozzátartozókat kereső újságcikkeket mutatok be.

A Magyar Közlöny 1945. augusztus 12-ei számának 11. oldalán ezt találjuk:

Az augusztus 19-ei lapszámban pedig ezt (9-10. oldal): 

A mai bejegyzésben Holpert István plébános 1946 májusi naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)  

Ebben a hónapban a múlt havihoz képest még hosszabban írt az atya. Lássuk!

A mai bejegyzésben azt nézzük meg, hogy ki volt községünk 100 katasztrális holdnál nagyobb birtokosa 1912-ben! (Valójában 1911-es adatokat tartalmaz a könyv, mivel a kéziratot 1911 októberében lezárták.) A könyv teljes címe ez:

A községünkkel kapcsolatos adatok ezen az oldalon találhatók. (Pirossal megjelöltem a vonatkozó sorokat.)

 Veszteségnyilvántartás III.

A mai bejegyzésben azoknak az I. világháborús katonáknak a veszteségi adatait mutatom be, akik Molnáriban - vagy az 1907 utáni névváltozat szerint Rábamolnáriban - születtek. Nagyon sokan voltak... A forrás ezúttal is a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisa.

Van, aki többször is szerepel az adatok között, másoknál nyilvánvaló elírást találunk (pl. Benzik=Bencsik, Autal Lajos=Antal Lajos, stb.), de most lássuk a neveket!

A mai bejegyzésben Holpert István plébános 1946 áprilisi naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.)  

Ebben a hónapban elég sok és aránylag hosszú bejegyzéseket tett az atya. Lássuk őket!

A Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai RT. kiadásában jelent meg a Magyarország földbirtokosai és bérlői 1899-1900. c. könyv, mely a 100 katasztrális holdnál nagyobb földbirtokkal vagy földbérlettel rendelkező személyeket mutatja be. Azzal a céllal jelent meg e könyv, hogy a különböző kereskedelmi ajánlattevők megtalálják a megfelelő birtokost vagy bérlőt.

Községünk területéről egy személy szerepel - bérlőként - a címtárban:

A mai bejegyzésben folytatom a fél évszázaddal ezelőtti újságcikkek bemutatását a Vas Népéből. Ezúttal lássuk, hogy 1971 áprilisában milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos tudósítások jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.) 

Először egy választási gyűlésekről szóló beharangozóban találkozunk községünk nevével (VN 1971.04.11. 3. oldal):

A következő említés a megyei napilap április 16-i számának címoldalán található:

Tegnap volt József Attila születésnapja, ami egyúttal a Magyar költészet napja is. Ebből az alkalomból teszem közzé itt a blogon a József Attila-díjas költő, Devecsery László versét, amit a kérésemre írt, Püspökmolnáriról. A verset már olvashatták azok, akik megvásárolták a "Püspökmolnári. Egy Rába-menti kis falu élete" című könyvemet, illetve hallhatták a könyvbemutatóm.

Lássuk tehát Devecsery László versét: 

A SZÁZÉVES HÁRSFA ALATT
- Töredék-képek Püspökmolnári évszázadaiból - 

Lombok közé suhan a tekintet, 

napfény súrolja öreg ágait. 

Törzsét ölelem.
Mintha szólna,
mintha beszélne,
mintha mesélne,
mintha idézne,
mintha ránk hajolna
a megélt
történelem.

Törzsét ölelem:
mondja önmagát
talán rokonát:
az emléktölgyet,
a temetői fát:
Festeticset és Tiszát,
szobrokat, kereszteket,
sírokat, haranglábakat,
püspökmolnári tavakat,
ölelő szavakat…

A mai bejegyzésben községünk nagybirtokosait mutatom be 1893-ból. (Bár egyes számot is használhattam volna a címben...) Az alábbi adatok forrása egy 1893-as kiadású könyv, amelynek a címe így szól:

A kötet járások szerint ismerteti a települések 100 holdnál nagyobb birtokosait. A mai Püspökmolnári korabeli elődközségei közül Molnári és Szenttamás van benne (Püspökiben nem volt 100 holdnál nagyobb birtokos), amelyek 2 oldalon vannak a könyvben (812-813. oldalak), így az alábbiakban ezt a két oldalt mutatom be:

Ebben a korábbi bejegyzésben már bemutattam az 1945-ös földosztás Püspöktamásira vonatkozó történéseit, a mai bejegyzésben pedig lássuk a rábamolnári helyzetet (szintén a községi Falukrónikából)!

Rábamolnáriban - akárcsak Püspöktamásiban - a lakosság legnagyobb része 1-2 holddal rendelkező kisbirtokos volt, az 5-10 holdas gazdák száma alacsony volt, de akadtak földnélküliek is.

Az 1935. évi adatok alapján  Rábamolnáriban 64 haszonbérlet volt összesen 81 katasztrális hold területen.

Természetesen itt is megalakult a Földigénylő Bizottság, melynek elnöke Nagy Károly lett (arcképét lásd balra). A bizottság tagjai pedig Németh Vince, Horváth István, Büki István és Somogyi József lettek.

Mindannyian Sely Gyula körjegyző előtt tettek esküt.

 Mivel helyben nem volt a földosztás céljára igénye vehető földterület, ezért a rábamolnári igénylők a rábahídvégi határban kaptak földet.

A rámamolnári földosztás részletes adatai az alábbiak: 

A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be a molnári falurészről. A ház a '60-as években Németh Györgyné örököseié volt, és a Dózsa Gy. u. 19. szám alatt állt.

A homlokzata így nézett ki:

Egy másik kép róla:

Veszteségnyilvántartás II.

A mai bejegyzésben azoknak az I. világháborús katonáknak a veszteségi adatait mutatom be, akik Szenttamáson - vagy az 1907 utáni névváltozat szerint Rábaszenttamáson - születtek. Nem voltak sokan... A forrás ezúttal is a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisa.

Lássuk az adatokat: