Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter látogatása után lássuk, miről szóltak a hírek Püspökmolnári vonatkozásában  1971 márciusának második felében! (A sorozat összes posztja itt olvasható.) 

A március 13-i Vas Népében az egyik címlapi cikkben szerepelt községünk neve:

Emlékszik valaki a cikkben említett eseményre? Szívesen fogadok róla beszámolót, netán fotót is, ha készült!

Egy "szerencsés" hírben is találkozunk egy helybeli lakos nevével (Vas Népe 1971.03.16. 8. o.):

A mai bejegyzésben az 1946 márciusi naplóbejegyzéseket ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.) 

2014 júniusában "Kilencven feletti gondolatok" címmel interjút közölt Dr. Andrásofszky Barna főorvossal, a Magyar Egészségügyi Társaság örökös tiszteletbeli elnökével az AMEGA Légúti Kalauz című újság.

A doktor úr fiatal katonaként – hegyivadászként – 1945-ben Püspöktamásiban is megfordult, később Sárváron, Szombathelyen is dolgozott, majd elkerült Vas megyéből. Az életinterjú katonasággal és községünkkel kapcsolatos részét az alábbiakban közlöm.

Balra Dr. Andrásofszky Barna időskori portréja látható az interjút közlő újságcikkből.

Lássuk az interjúrészletet: 

A mai bejegyzésben folytatom a fél évszázaddal ezelőtti újságcikkek bemutatását a Vas Népéből. Ezúttal lássuk, hogy 1971 márciusának első felében milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos cikkek jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.) 

Először egy baleseti tudósításban találkozunk községünk nevével a március 3-i lapszám 8. oldalán:

Egy kormánytag tette tiszteletét a Rába MTSZ tervtárgyaló közgyűlésén, amelyről a Vas Népe 1971. március 10-én a címlapján írt:

Veszteségnyilvántartás I.

A mai bejegyzésben azon I. világháborús katonák adatait mutatom be, akik Püspökiben (vagy az 1907 utáni elnevezéssel: Rábapüspökiben) születtek, és - átmenetileg vagy véglegesen - harcképtelenné váltak a háború folyamán. Vagyis: megsebesültek, meghaltak, hadifogságba estek vagy eltűntek, ezért bekerültek a Monarchia veszteségi nyilvántartásába. Mivel a harcképtelenségük lehetett átmeneti is, ezért egy személy több alkalommal is bekerülhetett a nyilvántartásba. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által összeállított adatbázisban a lakóhely községre nem lehet keresni, csak a megyei honosságra, így nem biztos, hogy mindannyian Rábapüspökiben is éltek a bevonuláskor. (Illetve lehetnek elírások is az adatbázisban.)

Lássuk a püspöki születésű katonák adatait:

Ez a Szalai István az apai nagyanyám nagybátyja volt. Meglepő, hogy a 101. "közös" gyalogezred katonája volt, mert ez az alakulat békeidőben Békéscsabán állomásozott... Ugyanakkor a születési-halálozási évszám stimmel, más információm pedig nincs róla (még egy fotóm se)...

Az 1945-ös földreformot az előző év decemberében alakult Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelte el 1945. március 15-én, a 600/1945. M. E. rendeletben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés utólag szentesítette a rendeletet az 1945. évi VI. törvényben, amely „a nagybirtokrendszer megszüntetése és a földmíves nép földhözjuttatása tárgyában kibocsátott kormányrendelet törvényerőre emeléséről” címet viselte. A törvény kihirdetésére szeptember 16-án került sor, és még aznap hatályba is lépett.

A kormányban a földművelésügyi tárcát a Magyar Kommunista Párt szerezte meg, azért, hogy a földreform a kommunistákhoz kötődjön. A földművelésügyi miniszter Nagy Imre volt.

A földreform során az 1000 hold alatti úri birtokosok maximálisan 100, a paraszti birtokosok pedig 200 hold földet tarthattak meg, a többi földterületet a nincstelenek, kisparaszti gazdaságok között osztották szét.

A földosztás végrehajtását az Országos Földbirtokrendező Tanács, a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok, továbbá a Községi Földigénylő Bizottságok végezték.

A Községi Földigénylő Bizottság feladata az igényjogosultak nyilvántartásba vétele és a község határában lévő, elkobzás vagy megváltás alá kerülő földbirtok összeírása volt. Felosztási tervet kellett készíteniük, és közreműködtek a földbirtok felosztásában. Tagjai a jegyző (ekkor még Sely Gyula) előtt esküt tettek, és a megbízatásuk időtartama alatt közhivatalnokoknak minősültek.
Püspöktamásiban (és Rábamolnáriban) a lakosság legnagyobb része 1-2 holddal rendelkező kisbirtokos volt, az 5-10 holdas gazdák száma alacsony volt, de akadtak földnélküliek is. Az 1935. évi adatok alapján Püspöktamásiban 134 haszonbérlet volt 262 katasztrális holdon, míg Rábamolnáriban 64 haszonbérlet 81. kat. holdon.

A Falukrónika szerint a Püspöktamási Földigénylő Bizottság tagjai voltak: Horváth Miklós, Papszt Ferenc, Piri János, Szabó Lajos és Böröcz János, a bizottság elnöke Békefi Gyula lett (arcképét lásd balra).

A következő adatok a községi könyvtárban őrzött Falukrónikából valók:

Ma egy olyan birtokvitát ismertetek 1453-ból, amely Molnárival kapcsolatos, és amely az akkor uralkodó V. László királyhoz is eljutott.

A vasvári káptalan 1453. december 21-én kelt oklevele

1941 elején jelentős személyi változásokra került sor a szombathelyi egyházmegyében, amely községünket is érintette. Erről a Szombathelyi Katolikus Tudósító című folyóirat 1941. évi februári számának 5. oldalán olvashatunk.

A cikk végén pedig egy későbbi püspökmolnári plébános neve is feltűnik:

A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be községünkből. A ház egykor Püspökiben, a Kossuth u. 152. szám alatt állt. Az alábbi, 2,4x3,6 és 6x9 cm-es képek 1964-ben készültek, amikor Ács Lajos volt a ház tulajdonosa.

Először lássunk egy fotót északnyugat felől fényképezve:

Ezen a fényképen családtagok is feltűnnek:

A mai bejegyzésben folytatom a fél évszázaddal ezelőtti újságcikkek bemutatását a Vas Népéből. Ezúttal lássuk, hogy 1971 februárjában milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos cikkek jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.) 

Először egy ÁFÉSZ-ről szóló tudósításban szerepel községünk neve a lap február 10-i számának címlapján:

A másnapi lapszám 3. oldalán a községi Rába MTSZ-t említik pozitív példaként:

A mai bejegyzésben az 1946 februári naplóbejegyzéseket ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. 1946. januárjában - érdekes módon - nem jegyzett fel semmit Holpert István plébános. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.) 

Bár jól olvasható a szöveg, de szokásom szerint ide teszem leírva is:

A Vasi Szemle 2017/1. számában jelent meg Ugri Bálint: Festetics László utasításai anyja, Sallér Judit temetésének rendjéről című tanulmánya. Ez az írás hívta fel a figyelmemet Festetics László grófnak a személyzet részére szóló két utasítására, amelyeket anyja, özv. gróf Festetics Györgyné született Sallér Judit temetésének megszervezésekor tett. Az alábbiakban ezt a két iratot mutatom be, a korabeli helyesírás szerint:

"Rendelés:

1° Szombathelyen Czimmereket kell készettettni ovalis paizsokon illuminálva festékekkel. A Sallér Fámiliának Czimere a Paizson le fordulva láttasson (a lefordított címer jelezte a család kihalását – KG); a’ Festetics familia paizsa körül a Helmdekk (heraldikai kifejezés: sisaktartó – KG) veres, és ezüst; a’ Sallér paizsa körül pedig kék, és arany szinü légyen. Azon Koronáknak, mellyeken az oroszlányok állanak vitézi koronáknak kell lenni; de azon korona, melly mind a két Czimert bé foglalya, Grofi korona legyen. Mint-hogy ezen czimereket hihetöképpen oltsóban meg nem lehet tsináltattni, Gerich Pictorral darabjára 12 ftal accordálni (azaz: megegyezni – KG) lehet; ’s a Pictor arra köteleztessen, hogy Csötörtökig 18. Czimmert okvetetlen el készitsen. A Czimerek felirása ez lészen: Nagy Méltóságu Eözvegy Grof Tolnai Festetics Györgyné, született Jakabházi Sallér Judith Aszonyság, Csillag Keresztes Rendü Dáma (a Csillagkeresztes rend tagja, a kamarásnak megfelelő méltóság nőknél - KG) Eö Excellentiaja. Született 1766dik Eszten: KisAszony hava (augusztus – KG) 4dén. Meg holt 1829dik Eszt: Böjtmás hava (március – KG) 28dán. Hogy a Czimerek el készéttése hamaríttasson, ezen felül irás nagy betükkel ugy nyomtattasson a Typograhus (nyomdász – KG) által; de hogy a rajzolás ne akadáloztasson a’ Typographus a papirost tsak ott nedvesétse meg, hol a betük feküsznek.

A kép illusztráció

A mai bejegyzésben a gróf a Festeticsné született Sallér Judit által birtokolt molnári uradalom 1817-es fizetési listáját ismertetem. Az irat pontos címe: "Molnári és hozzatartozandó Conventiónak ... (olvashatatlan szó) fizetések ki fizetése 1816-17. Eszt." A konvenció megállapodást, kötelezettséget, régiesen (főleg természetbeni) járandóságot jelentett. Konvenciós cselédnek azt hívták, aki fizetség fejében elszegődött dolgozni egy uradalomba.

Lássuk a fizetéseket (korabeli helyesírással):

20 krajcáros érme 1817-ből

A mai bejegyzésben egy 1805-ös kéziratos térképet mutatok be a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből. A térkép eredeti német címe: "Plan vortheilhaften Truppen-Aufstellungen zwischen der Dunau, der Raab und dem Blatten See.". Ez magyar fordításban kb. annyit tesz, hogy: A csapatok mozgásának térképe a Duna, Rába és a Balaton között. Helyezzük el időben a térképet: a napóleoni háborúk, konkrétan a harmadik koalíciós háború idején járunk, amiben az Osztrák Császárság aktív hadviselő fél volt az oroszokkal, az angolokkal, a svédekkel együtt Napóleon Franciaországa ellen.

Lássuk a térképről a községünk környékét bemutató részt (rákkatintva nagyítható):

Térségünk az ábrázolt terület bal felső szélén helyezkedik el, errefelé csapatok nem mozogtak. (Az osztrák csapatok részben Győr környékén, részben a Balaton-felvidéken, részben a Fejér-megyei Duna-szakaszon helyezkedtek el).

A mai bejegyzésben egy régi parasztházat mutatok be községünkből. A ház egykor (Rába)Szenttamáson, a Béke u. 3. szám alatt állt. Az alábbi képek 1964-ben készültek, amikor Grubánovics Károlyék voltak a lakói.

Először lássunk egy képet a ház udvaráról - balról óllal, középen ölfával, kapirgáló tyúkokkal, száradó ruhákkal:

A ház homlokzati (déli) oldala így nézett ki: 

Az idei első posztban folytatom a fél évszázaddal ezelőtti újságcikkek bemutatását. Ezúttal lássuk, hogy 1971 januárjában a Vas Népében milyen, Püspökmolnárival kapcsolatos cikkek jelentek meg! (A sorozat előző posztja ide kattintva olvasható el.)  

Először egy január 1-i sporthírben találkozunk egy helybeli fiatal nevével (8. oldal):

Pár nappal később egy asztalos nevével találkozhatunk a lap hasábjain: (Vas Népe 1971.01.04. 4. oldal):

Kedves Olvasók! Itt az év vége, a számvetés ideje. Ahogy tavaly ilyenkor is tettem, úgy most is röviden összefoglalom a blogon elért eredményeimet, az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Januártól decemberig (a jelenlegivel együtt) öszesen 75 blogbejegyzést írtam. A facebookon a követőim száma 722 (ez 76-tal több, mint tavaly ilyenkor), a  blog.hu-n pedig további 62 fő. A lapletöltések száma szempontjából az idei év "legerősebb napja" augusztus 29. volt, amikor 1155 kattintás történt a blogon! (A tavalyi rekord 872 volt.) Az "ezüstérmes" január 13 lett 1103 lapletöltéssel. Az összes lapletöltés száma a blog indulásától mostanáig mintegy 330 ezer (ez 56 ezerrel több a tavaly év véginél)!

A 75 bejegyzés közül a 3 legolvasottabb ez volt (de mivel fényképes posztokról van szó, helyesebb a "legnézettebb" kifejezés használata:

1. Vegyes fotók 41.: 1647 megtekintés (Nagyapám fotói ezek a Don-kanyarból, így ez személyes kedvencem is)

2. Vegyes fotók 46.: 552 megtekintés (a Hujber-család képei)

3. Egy ipartörténeti emlék a Béke-utcából: a Moór-féle kút: 468 megtekintés

Az én személyes kedvenceim még ezek a posztok voltak ebben az évben:

A mai bejegyzésben az 1941-es születésű Marton Zoltántól kapott családi fotók közül mutatok be 10 db-ot. Zoli bácsinak ezúton is köszönöm a képeket!

Az első képen Zoli bácsi bátyját, az 1937-es születésű Marton Józsefet látjuk lóháton szüretikor, valamikor az 1940-es években. Martonék háza mindig a hajnalka nevű virággal volt befuttatva, ezt látjuk a háttérben. Valószínűleg a ló is a Marton-családé volt, mivel 2 lovuk mindig volt. Ezzel Simon János fogatos járt: a környékbeli házaktól szedte össze az őrölni való gabonát, azoktól a gazdáktól, akik nem tudták megoldani a szállítást, majd vitte vissza nekik a lisztet.

"Hordó számra el-adatott Bornak 's abból jött Pénznek Tabellája" címmel készült egy kimutatás a Festeticsné Sallér Judit által birtokolt molnári uradalomban. (Egyébként egy rendkívül jól dokumentált, precízen könyvelt gazdálkodást folytattak itt - a helytörténész nagy szerencséjére!)

A dokumentumon az eladás napját, a vevő nevét és/vagy a foglalkozását, a bor mennyiségét, évjáratát és jellemzőjét (seprős vagy fejtett), végül - összesítve - az értékesítésből befolyt összeget tüntették fel. Lássuk az iratot (eredeti helyesírás szerint): 

"Ian. 4. Guori Ispán Fierst Istv: 12 akó 1811 seprős

Ian. 23. Guori Ispán Fierst Istv: 49 akó 1809 fejtett, 8 (egész - KG) 1/4 akó 1811 seprős

A mai bejegyzésben az 1945 novemberi és decemberi naplóbejegyzéseket ismertetem a plébánia történetéről vezetett História Domusból. Holpert István plébános novemberi 2 bejegyzése kevés volt ahhoz, hogy önálló blogbejegyzést szenteljek nekik. (A "75 éve történt" sorozat előző része itt olvasható.) 

Bár jól olvasható a szöveg, de szokásom szerint ide teszem kiírva is: