A mai bejegyzésben egy 50 évvel ezelőtti újságcikket teszek közzé, mely a falu fejlődéséről szól (Vas Népe 1965. december 21. 3. oldal). Kicsit talán hosszúnak (és kép nélkül száraznak) tűnik így, de az eredetileg 3 hasábos cikket nehéz volt másképp megjeleníteni. A címe ez volt:

A cikk pedig így szól:

Kb. 8-10 évvel ezelőtt kaptam egy fotót az azóta már elhunyt Sipos Józsefné, Irén nénitől, ami az ő 1832-ben épült régi parasztházukat ábrázolta. (Ebben a bejegyzésben már bemutattam a képet.) A ház építési idejét a mestergerenda felirata igazolta. Irén néni szerint lebontásakor a falu legrégebben épült háza volt. A Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében részletes leírást is találhatunk több püspökmolnári épületről, így erről a házról is. A mai bejegyzésben e ház adatait mutatom be.

Erről az épületről van szó:

A ház adatai (1964. aug. 9-én kelt gyűjtés szerint):

Egy régebbi bejegyzésben (ebben) bemutattam a néhai Novák Gáborné egykori zsúptetős házát (Kossuth u. 131.). A fotó közzététele sok emléket hozott a felszínre. A Savaria Múzeum gyűjteményében részletes leírást is találhatunk több püspökmolnári parasztházról - alaprajzzal, méretekkel együtt -, így erről a házról is.

Lássuk az épület leírását:

A ház alaprajza pedig így néz ki:

A mai bejegyzésben egy igazi helytörténeti és kultúrtörténeti csemegét mutatok be: egy Mikulásra írt verset!

A szerzője az állítólag 11 nyelven beszélő Hoffmann Vince egykori molnári lakos, aki "1953. dec. 6-ára, Miklós napra a püspökmolnári iskola részére" írta. Zárójelben hozzátette még, hogy "rögtönzött munka". (A szerző - a kor vallásüldözése következtében megváltozott közbeszédhez idomulva - a Télapó szót használja, így én is ezt írtam a címbe.) Hogy a vers elhangzott-e az iskolában, nem tudom.

A versike kezdő sorai

Lássuk a teljes költeményt:

A mai bejegyzésben újságcikkeket teszek közzé 1959 novemberéből a Vas Népe c. megyei napilap hasábjairól. 

Az első a november 4-i lapszám 8. oldalán található:

A következő hír a november 12-i lapszám 6. oldalán megjelent Széljegyzetek a vasvári járásból c. cikk része volt:

A mai bejegyzésben 3, községünkkel kapcsolatos újságcikket teszek közzé a Vas Népéből 1965 őszéről.

Az első egy olvasói levél az Olvasók fóruma rovatból a szeptember 29-ei lapszám 4. oldaláról: 

Az illetékesek válaszát október 13-án közölte a lap a 4. oldalon:

A mai bejegyzésben 2 újságcikket ismertetek 1965 szeptemberéből a Vas Népéből. Mindkettőben - több más község mellett - szerepel Püspökmolnári is.

Az első a "Silózás, őszi vetés" c. írás a szeptember 15-ei lapszám címoldaláról, melyben a kemenesszentmártoni, pósfai és tanakajdi helyzetjelentés mellett olvashatunk a püspökmolnári munkák állásáról is: 

A másik cikk a Vas Népe 1965. szeptember 24-ei számának 5. oldalán jelent meg:

Az 1975-ös végzősök után lássuk, kik maradtak ki 1976-ban a községünk általános iskolájából!

Egy korábbi bejegyzésben már írtam a községünkben egykor működött néptánc-csoportról/csoportokról, ill. a népitánc oktatásáról. Az ott leírtakhoz adalékként szolgál a mai bejegyzés, melynek anyagaira a kéziratos Falukrónikában akadtam rá. Ebben a csoportot a vasvári ÁFÉSZ püspökmolnári tánccsoportjaként említik.

Az alábbi képek a Szövetkezeti Néptáncosok III. Országos Találkozóján készültek 1970. augusztus 1-én, amelyet - a Falukrónika szerint - Balatonlellén, Balatonfüreden és Siófokon tartottak.

Az 1974-ös végzősök után nézzük meg, kik ballagtak el 1975-ben a püspökmolnári általános iskolából!

Mintegy fél évszázaddal ezelőtt tudósított a Vas Népe az akkor zajló spartakiád-versenyekről. A "Finálé a járási spartakiád-versenyeken" c. cikkből (1965.07.21. 4.oldal) az alábbi részlet több, községünkkel kapcsolatos eredményt is megemlített:

Az 1973-as ballagók után nézzük meg, kik maradtak ki 1974-ben a püspökmolnári általános iskolából (ekkor tablókép helyett ismét csak csoportkép készült a 8. osztályról)!

A mai bejegyzésben 3 rövid újságcikket ismertetek 1965. júniusából.

Az első a Vas Népe c. megyei napilap 1965. június 26-i számának 4. oldalán megjelent "Július végére ígérik a közutak helyreállítását" című cikk. Ebben röviden említik községünket is: "Átadtuk a forgalomnak a Rum és Püspökmolnári közötti fahidat."

A következő egy szerencsés horgász méretes zsákmányáról tudósít (Vas Népe 1965.06.26. 6. oldal):

Egy korábbi bejegyzésben bemutatta, hogyan tervezték az újjáépítést 1945-ben. 20 év múlva, 1965-ben  pedig összegyűjtötték, hogy Vas megye egyes községei milyen fejlődésen mentek keresztül a háború vége óta. Ez az összegzés egy könyvben is megjelent, melynek a szerzője Péter Lajosné, a címe pedig: Gyűjtemény Vas megye községeinek 20 éves fejlődéséről. (Szombathely, 1965. Kézirat. Berzsenyi Dániel Könyvtár, Savariensia gyűjtemény). Ebből ismertetem a Püspökmolnárira vonatkozó adatokat (171-172. oldal).

Először az alapvető adatokat olvashatjuk:

Az ötk jelentése: önálló tanácsú község, a Ph. pedig postahelyet jelent. Ezt követően a háború vége óta eltelt 20 év legfőbb eredményeit sorolja fel a kötet:

Az 1972-es ballagók után nézzük meg, kik maradtak ki 1973-ban a püspökmolnári általános iskolából!

Az iskola pedagógusai:

Az 1971-es végzősök tablóképe után lássuk, kik ballagtak el 1972-ben a püspökmolnári általános iskolából!

Ahogy a községi újság legutóbbi számában olvashattuk, az Országgyűlés által elfogadott törvény alapján községünket is érinti egy utcanév kötelező átnevezése. Az Akadémia illetékes bizottsága szerint az Úttörő utcát kell átnevezni. Ahogy hallottam, sok érdekes javaslat érkezett az utcában lakóktól. Helytörténészként és lokálpatriótaként egy olyan személyt javaslok névadónak, aki községünkhöz életében is ezer szállal kötődött, és aki itt nyugszik.

A javaslatom: Festetics György utca.

A pontosság kedvéért: nem Sallér Judit férjét, a keszthelyi Georgicont alapító Festetics (I.) Györgyöt javaslom névadónak, hanem az ő unokájukat, az 1815-1883 között élt Festetics (II.) Györgyöt.

Hogy miért éppen őt? Íme az indokaim:

- Nemcsak Molnári akkori legnagyobb birtokosa volt, hanem a kiegyezés utáni első kormány, az Andrássy-kormány tagja, korábban Vas vármegye főispáni helytartója és Zala vármegye főispánja, ill. a földbirtokosokat tömörítő szervezet, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) elnöke is. Jóllehet Pesten és Bécsben is volt palotája, és számos helyen birtoka, de a miniszterségről lemondva Molnáriban sokat tartózkodott. Bécsben halt meg, de községünkben kívánt nyugodni. Kevés ilyen nagy ember nyugszik kis falusi temetőkben...

Az 1970-es ballagók tablóképe után nézzük meg, kik maradtak ki 1971-ben a püspökmolnári általános iskolából!

A mai bejegyzésben néhány rövidhírt mutatok be 1950 tavaszáról a Vasmegye című napilapból. Az első a már zajló téesz-szervezéssel kapcsolatos, és a lap 1950. április 12-ei számának 5. oldalán jelent meg:

"A béketábor legyőzhetetlen" c. cikkben olvashatunk községünkről a Vasmegye 1950. május 3-i számának 3. oldalán:

A mai bejegyzésben 2 újságcikket ismertetek 1965 áprilisából. Az első a Vas Népe április 28-i számának 4. oldalán jelent meg: