A mai bejegyzésben folytatódik az 1945-ben történt eseményeket, helyzetet bemutató sorozat a püspöktamási plébános - akkor Holpert István - által vezetett Historia Domus alapján. Lássuk, mit jegyzett le 1945 februárjában! (A sorozat előző része itt olvasható.)

Hetvenöt évvel ezelőtt már 1945 januárját mutatta a naptár. Milyen volt akkor az élet a korabeli plébánián, Püspöktamásiban? Hogyan élték meg a háborús viszonyokat? A Holpert István plébános által vezetett napló, a Historia Domus sok érdekességet rögzít, ebből idézek ma. (A sorozat előző része itt olvasható.)

Bár viszonylag jól olvasható a napló, de a még jobb olvashatóság kedvéért ide teszem a nyomtatott szöveget is:

Milyen volt az élet 75 évvel ezelőtt Püspöktamásiban? Erről is szól a plébánia kéziratos története, a Holpert István plébános által vezetett Historia Domus, amelyből az 1944 decemberi eseményeket idézem. jól olvasható az atya kézírása, ezért ide teszem eredetiben. (A sorozat előző része itt olvasható.)

Miután községünket már bekötötték a villamos hálózatba (így a templomot is), a katolikus egyházközség a templomi harangozást is könnyebbé akarta tenni a rendelkezésre álló villanyáram segítségével. Ennek érdekében árajánlatot kértek egy szerelőtől, ami a plébániai levéltárban megtalálható (év nélkül - valószínűleg 1965 végén vagy 1966 elején készült):

A kivitelezésnél azonban egy apróbb nehézség merült fel, ezért a plébánosnak a tanácshoz kellett fordulnia:

1944 őszén sorsfordító idők jártak... Hogyan látta mindezt az akkori püspöktamási plébános, Holpert István? A plébánia mindennapjairól, aktuális eseményeiről vezetett Historia Domusból idézem az 1944 október-novemberi bejegyzéseket. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Október 15-ről ezt írta a plébános:

Vagyis tényszerűen, érzelemmentesen írta le a történteket az atya. Ahogy az egy ilyen "műnél" elvárható is volt egy papól (nyilván az okokat nem tudhatta). Majd így folytatódik a história:

A mai bejegyzésben két újságcikket ismertetek az Alkotmány című lapból 1900 októberéből. Az első cikk október 6-án jelent meg (7. oldal):

De községünkből nemcsak az apátplébános volt ott! Lássuk az Alkotmány 1900. október 24-i számának 9. oldali cikkét:

Egy régi bejegyzésben - ebben - ismertettem a rábaszenttamási katolikus elemi iskola kántortanítói álláshirdetését. A közelmúltban a plébániánk iratai között - melyek már a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban vannak - megtaláltam a tanítóválasztás eredeti jegyzőkönyvét. Ebből kiderül, hogyan zajlott a választás, kik voltak a jelöltek, és milyen javadalmazásra számíthatott a tanító. Íme a jegyzőkönyv:

Az 1942. évi úrnapi körmenet képei a Historia Domusból

A mai bejegyzésben a községi plébánia (akkor: Püspöktamási) Historia Domusából, azaz a plébános által naplószerűen vezetett háztörténetből mutatom be az 1942. évi úrnapi körmenet két fényképét. Akkor június 4-re esett az ünnep. A plébános Holpert István volt. A szöveget szó szerint idézem a könyvből:

"1942. június 4.

Úrnapja, a plébánia búcsúja. Szomorúan "búcsúznak" a hívek, mert sok családapa és kenyérkereső az orosz fronton van, közöttük a kántor tanítónk is. Szerencse, hogy jött egy vendégtanító, aki orgonált és a körmeneti énekeket is vezette.

Ahogy arról már korábban írtam, Festetics György gróf 1857-ben megalapította a molnári apátságot (itt és itt írtam róla). A mindenkori szenttamási plébános lett a molnári apát, akinek az alapító előírta, hogy - segítség gyanánt - káplánt tartani köteles (a javadalmazását az apátsági földek hozama fedezte).

Az apát mellett elkelt a segítség, hiszen nemcsak a plébánia feladatait látta el (amihez az akkori 3 falu, Püspöki, Molnári és Szenttamás tartozott), de a kastély lakóinak lelki gondozását is, továbbá tanított a katolikus elemi iskolában. A káplánokat a püspök nevezte ki, de az apát úr fizette őket. Nyilván szerény javadalmazást kaptak, és amint megürült egy jobban jövedelmező stallum (kápláni hely vagy plébánia), továbbálltak. Vagyis néhány évnél tovább nem tartózkodtak községünk területén. Mivel a káplánnak kellett misét bemutatni a grófi család molnári tartózkodása idején a kastély kápolnájában, ezért elképzelhető, hogy ők a kastélyban laktak (de erre nincs bizonyítékom) - míg az apát Szenttamáson, az 1832-ben épített plébániaházban. Az alábbiakban a plébánia székhelye miatt szenttamási káplánnak nevezem őket.

Lássuk, kik voltak a káplánok a 19. században! (A nevük után az itteni szolgálati idejük olvasható, alatta pedig a rövid életrajzuk.)

A mai bejegyzésben néhány kérdést teszek fel - leginkább költőieket -, melyek a püspökmolnári római katolikus Szent Tamás templom múltjával kapcsolatosak, és egyelőre nincs rájuk válaszom. Hátha valakinek van a tisztelt Olvasók közül!

A templomunk átépítéseiről korábban írt (itt olvasható) bejegyzésben - plébániai feljegyzések alapján - azt írtam, hogy a templom oltárai 1731-ben készültek el.  Ugyanakkor a főoltár és a Mária-oltár nagyon eltérő stílusjegyeket mutat. A főoltár:

És a Mária-oltár:

Templomunk karzatának meghatározó eleme a középen található orgona. Ennek történetét a plébánián lévő feljegyzések alapján mutatom be.

A Magyar Távirati iroda 1932. október 22-én délben röpítette világgá a hírt, hogy elhunyt Rigó Zsigmond korábbi rábaszenttamási apát (helyesen: molnári apát és rábaszenttamási plébános):

Másnap a Zalamegyei Újság és a Vasvármegye is életrajzot közölt róla és a temetését is beharangozta, az utóbbi lap - hosszabb - cikkét itt közlöm (1932.10.23. 3. o.):

A plébániánk történetéről vezetett Historia Domusban több oldalnyi szöveg és pár kép is van az 1942-es bérmálásról. Az alábbiakban ezt mutatom be, szó szerinti közlésben.

"1942. június 6.

Bérmálás ünnepe. A reggel 7 órakor kezdődő szentmise után körmenetben vonultunk át Rábahidvégre, mert ott bérmálkoztak a püspöktamási plébánia bérmálkozói is egyszáztizenketten. 9h érkezett a díszkapuhoz Grősz József szombathelyi megyéspüspök, akit a rábahidvégi körjegyző a politikai községek, Babos Imre VI. oszt. tanuló pedig a püspöktamási plébánia bérmálkozóinak nevében köszöntött.

Grősz József mpüspök dr. Lipp Károly főbíróval a díszkapunál

Elsőáldozás és katekizmus-verseny 1942-ben

3 hónap kihagyás után ma újra folytatódik a régi fotókat bemutató sorozatom. Ma a községi plébánia (akkor: Püspöktamási) Historia Domusából, azaz a plébános által naplószerűen vezetett háztörténetből mutatom be az 1942. májusi elsőáldozás és katekizmus-verseny fotóit. A könyv ugyanis számos beragasztott képet is tartalmaz, mivel a korabeli plébános, Holpert István szeretett fotózni. Lássuk először a bejegyzéseit, majd a fényképeket!

"1942. május 14.

Áldozócsütörtök, az elsőáldozók ünnepe. Körmenetileg vonultunk át a templomba, ahol a gyermekek és szülők együtt járultak az Úr asztalához. Szentmise után szeretet-reggeli volt az iskolában, délután pedig jól sikerült Szívgárdás ünnepség keretében ünnepeltük XII. Pius pápát jubileuma alkalmából; az édesapákat, édesanyákat és az elsőáldozókat."

Egy megjegyzés magyarázatul: itt a korabeli katolikus iskoláról van szó, aminek a mindenkori plébános volt az iskolaszéki elnöke. Ezért mentek onnan körmenetileg a templomba.

Május hónap utolsó bejegyzése pedig így szól a Historia Domusból:

Nemrég a Kis Ujsag című országos kiadású lap 1932. március 13-i számában találtam egy községünkkel kapcsolatos cikket. A 7. oldalon arról tudósítottak, hogy plébániánk a 100 éves fennállását ünnepelte. A rövidhír így szól:

Megnéztem a korabeli megyei lapot, a Vasvármegyét, amiben hosszabb tudósítást közöltek (1932.03.09. 3. o.):

A mai bejegyzésben is 10 régi fotót mutatok be, amelyeket Palkó Istvánnétól kaptam. Marika néninek ezúton is köszönöm a képeket!

Először lássunk két esküvői fotót 1960-ból. Ezek Kovács Károly és Babos Mária (olvasónk szülei) esküvőjekor készültek. Az elsőn a Babos- és a Kovács-rokonság együtt látható. Jobbról a 4. (az öregúr) Marika néni édesapjának nevelőapja, Kovács József Püspökiből. A felesége, Kovácsné Mariska néni azonban nem volt ott az esküvőn, ugyanis más lányt szeretett volna a nevelt fia mellé...

A következő képen az ifjú pár két oldalán a menyasszony szülei láthatók (Komáromi Erzsébet és Babos József). A bal szélen Babos Vince, balról a 3. Babos János (Mariska néni testvére), mellette balról pedig az ő felesége. Jobbról pedig a menyasszony 2 testvére: Babos József és Babos Margit állnak. A testvérek közül Babos Imre hiányzik a képről - talán ő fényképezett.

A mai bejegyzésben olyan fotókat teszek közzé, amelyek számomra különösen kedvesek, hiszen a nagyanyám és a dédanyám is látható rajtuk, de Szilassy Jánosné, Juci néni adta őket. Lássuk a képeket!

Először itt balra a mai képek közül a legrégebbi látható: 1929-ben készült egy máriacelli zarándoklat alkalmával.

Hátul a jobb szélső asszony: Szilasy Jani bácsi nagyanyja (szül. Szabó Anna), mellette Piri Jánosné (szül. Szalai Anna, e sorok írójának egyik dédanyja, a falubeliek Naca néninek, mi a családban Maminak hívtuk), balról hátul: Szigeti Ernőné Juliska néni, az első sorban balról: Cser Margit nagymamája, középen: Piry Lajosné Etus néni nagymamája, jobbról: öreg Babos Jóska bácsi édesanyja látható.

Juci néni tudomása szerint Nagy László plébános szervezte a zarándokutat.

Egy korábbi bejegyzésben írtam az 1943-as evangélikus püspöki látogatásról (itt olvasható), amelynek jegyzőkönyvéhez volt csatolva egy rövid összefoglaló a helyi gyülekezetről és az evangélikus iskoláról, ma ezt a dokumentumot ismertetem. Lássuk!

A közelmúltban levelet kaptam a blog egyik olvasójától a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőcsátról Farkas Lászlótól, aki egy egykori rábamolnári lakos, Berényi Jenő tanító rokonait keresi. Farkas úr szerint Berényi Jenő a Somogy megyei Zákány község köztiszteletben álló igazgató-tanítója és egyben a Templomépítő Bizottság elnöke volt; nevéhez fűződik az ottani római katolikus templom 1930-31-ben történt felépítése.

Olvasónk életrajzot is küldött a keresett személyről, amely így szól:

A mai bejegyzésben ismét Horváth Ritától kapott fotókat mutatok be, akinek ezúton is köszönöm az információkat!

Az első két kép a '80-as években készült az egykori tejcsarnok mellett, ahova lovaskocsin hozták a téeszből a tejet. A felső nélküli férfi Rita édesapja, Horváth József (1962-), a többi személy egyelőre ismeretlen. Valaki felismeri őket?