A mai bejegyzésben folytatódik az 1945-ben történt eseményeket bemutató sorozat a Holpert István püspöktamási plébános által vezetett Historia Domus alapján. Lássuk, mit jegyzett le az atya 1945 március 26-27-e történéseiből! (A sorozat előző része - amiben Szálasi látogatásáról olvashatunk (!) - itt olvasható.)
Bár a szöveg jól olvasható, de azért ide másolom nyomtatott betűkkel is.:
"1945. március 26.
Igen zürzavaros már a hangulat. A magyar katonák csomagolnak és indulnak Németország felé. Tőlünk is elbúcsúzott Karinger József hadnagy, a 642-672. Muvez (?) törzs parancsnoka. Nehéz szívvel vesz búcsút, közel 3 hónapja lakott a plébánián. A községen átvonuló magyar katonaság a mezőről jövő fogatomat lefoglalta; 2 jó, új szerszámok, új gazdasági szekér lett az áldozat; még szerencse, hogy a kocsisom visszaszökött. - Délután nagy tűz pusztított Rmolnári főutcájában. (Ez a mai Petőfi utca - KG)
1945. március 27.
Az útak tele vannak menekülőkkel; autók, lófogatok szállítják a magyarokat Ausztria felé. Községeinkből is tovább mennek az ide menekült családok, de a falvak törzslakói közül csak Sely Gyula rábamolnári körjegyző és családja menekült el és az állomásról főnökék és több vasutas-család. Ma ment el a plébániáról vitéz Bárczy Miklós ny. gazd. felügyelő, hadirokkant százados családjával; Sátoraljaújhelyről menekültek ide a mult év okt. 31-én s azóta itt laktak a plébánián. - Most ujra magunk vagyunk, szüleim, nővérem, hugom és én. Én nem hagyom itt a hiveimet, így ők sem."
Ha belegondolunk, igazi tömegszállás volt a (földszintes) plébániaépület ekkoriban: a plébános és a családja lakott ott, összesen 5-en, a hadirokkant százados a családjával (nem tudjuk, hány főt jelent, de min. 3-at biztosan) és egy hadnagy. Ez tehát legalább 9 ember, és akkor azt még nem tudjuk, hogy a plébánosnak volt-e személyzete, és ha igen, ők ott laktak-e!
A naplóbejegyzés szerint tehát Sely Gyula körjegyző ekkor elmenekült, de később visszatért, májusban már találkozunk vele. Az állomásfőnököt ekkor Dunkel Károlynak hívták, lásd ebben a posztban. Az életrajza szerint 1943 novemberétől 1946 márciusáig volt állomásfőnök. Tehát vagy a plébános írt tévesen a távozásáról, vagy ő később visszatért.
Szerencsénkre az atya sok bejegyzést tett a naplóba 1945 március-április folyamán, így az eseménytörténet ismertetése a hétfői bejegyzésben folytatódni fog!
Ha Ön vagy egy idősebb családtagja tudna mesélni a frontátvonulásról és az azt követő hónapok eseményeiről, vagy van bármilyen tárgyi emlékük abból az időből, kérem, tudassa velem! Minden információt szívesen fogadok!
>>> Az előző poszt: Kérelem Pungor Imre felmentésére a katonai szolgálat alól <<<
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
