A Magyar Távirati Iroda - online is elérhető - 1936. június 9-i tudósításának 14. oldalán számolt be az alábbi tragikus végű csónakbalesetről:
A Vasvármegye c. korabeli megyei lap hosszabb cikkben tudósított a tragédiáról (1936.06.09. 3. oldal):
A Magyar Távirati Iroda - online is elérhető - 1936. június 9-i tudósításának 14. oldalán számolt be az alábbi tragikus végű csónakbalesetről:
A Vasvármegye c. korabeli megyei lap hosszabb cikkben tudósított a tragédiáról (1936.06.09. 3. oldal):
A mai bejegyzésben a püspökmolnári általános iskola 1955-ben végzettek nyolcadikosainak csoportképét mutatom be:

A mai bejegyzésben 3 rövid újságcikket teszek közzé 1957-ből. Az első a Vas Népe április 14-i számának 7. oldalán jelent meg:

A következő újságcikket az 1957. június 2-i lapszám 4. oldalán találhatták meg a Vas Népe olvasói:
Korábbi bejegyzésekben már bemutattam a szenttamási templom alatti kriptában eltemetett Nádasdi Klára, ill. fia, Sallér István gyászbeszédét. A mai bejegyzésben az utóbbi elhunyt özvegyének, Motesiczky Juditnak a temetésén, a templomunkban elmondott gyászbeszédet mutatom be.
Motesiczky Judit temetésére férje halála után 7 évvel, 1796-ban, szent Mihály hava (azaz szeptember) 27-én került sor. A gyászbeszéd nyomtatásban is megjelent, méghozzá Komáromban, Weinmüller Bálint nyomdájában. A beszéd szerzője Nagy József szombathelyi éneklőkanonok. A szövegben számos utalás található a molnári birtokos család történetével kapcsolatban.
A beszédből megtudjuk, hogy a Motesiczky-család mely famíliákkal volt rokonságban, merrefelé feküdtek a birtokai (Trencsén, Nyitra vármegyék), ill. azt, hogy az ifjú Judit a pozsonyi apácáknál nevelkedett, majd 17 évesen vette feleségül Sallér István. A feleség hívő katolikus volt: nemcsak a kastély kápolnájában hallgatott naponta misét, de a vasvári és a szombathelyi templomokat is látogatta, és egyetlen életben maradt gyermekét, Sallér Juditot is erkölcsösen nevelte. Férjével annak haláláig, 32 évig élt házasságban.
Tüzérek 1.
A mai bejegyzéssel egy új sorozat indul, melyben - az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezve - községünk I. világháborút megjárt katonáinak fellelhető életrajzát, portréját mutatom be. A mai bejegyzésben a Felszeghy Ferenc és Reé Antal által szerkesztett A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Bp. 1938.) c. könyvből mutatom be egy püspöktamási és egy rábamolnári illetőségű tüzér életútját. Köszönet Olvasónknak, Horváth Lászlónak, hogy a könyvet rendelkezésemre bocsátotta!

70 évvel ezelőtt községünkben járt és sokrétű programot bonyolított le Kovács Sándor megyéspüspök. A Vasvármegye c. lap így harangozta be az eseményt (1944.05.21. 11. oldal):

A Vasvármegye május 24-i száma az 5. oldalon részletesen beszámolt a Püspöktamásiban lezajlott eseményről:
A mai bejegyzésben két, ötven évvel ezelőtti újságcikket teszek közzé a Vas Népéből. Az egyik az 1964. május 15-i lapszám 6. oldalán megjelent futballtabella a Szombathely-vasvári ún. kiemelt járási küzdelmekről:

A másik pedig egy rövid tudósítás a Vas Népe 1964.05.24-i számának 12. oldaláról:
Az iskolai csoportképeket bemutató sorozat időrendiségét megszakítom, mivel - a Böröcz-családtól - kaptam egy 1933-as fényképet. Ezúton is köszönöm! A fotón a püspöktamási római katolikus elemi iskola tanulói láthatók:

Korábban már bemutattam az 1857-ből, illetve az 1869-ből származó iparos-összeírás községünkre vonatkozó adatait. Ma egy 1876-ban felvett lajstrom számunkra érdekes részletét mutatom be (az iraton lévő korabeli helyesírás és a vegyes - magyar/német - nyelvezet szerint):
70 évvel ezelőtt, 1944. május 10-11-én zajlott le a vasvári járás zsidó lakosságának gettóba költöztetése, melyet a megszálló németek nyomására a magyar hatóságok végeztek. Ebből az alkalomból a helyi zsidó áldozatokról írok.
Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint Püspöktamásiban 702 lakos közül 6 vallotta magát zsidónak, Rábamolnáriból viszont senki. Hazánk német megszállása után, 1944. május 6-án kelt alispáni rendelet nyomán kijelölték a gettókat (járásonként egyet). A vasvári gettó a Magyar Király vendéglő, a kávéház és a mozi területére lett kijelölve (Ragendorfer-féle háztömb). Az épület napjainkban:

A járási zsidóság gettóba költöztetése 1944. május 10-11-én zajlott le. Ezzel párhuzamosan Vasváron 6, a falvakban 1-1 bizottság leltározást végzett a zsidók javairól, amit a körjegyzők beterjesztettek a főszolgabíróhoz. Az átköltöztetés ellenállás és atrocitások nélkül folyt le a járásban, de ezt megelőzően 4 fő öngyilkos lett. A gettót a főszolgabíró által kiadott házirend, ill. gettórend szerint csak az ún. beszerzési csoport 5 tagja hagyhatta el hétköznaponként 10-11 óra között, a hetipiacra szerdán és pénteken 10 fő mehetett ki. A hatóságokkal történő ügyintézés céljából 2 kijelölt személy léphetett ki. Vasárnap és ünnepnap senki sem hagyhatta el a gettó területét. A gettó lakóinak száma a május 30-i étolaj-igénylés alapján 322 fő volt, egy másik névjegyzék viszont (86 férfi + 180 nő=) 266 személy névsorát tartalmazta. A Vasvármegye cikke "kb. 360 főről" ír (1944. június 22. 5. o.) (Mayer László: Holocaust 1944. A vasvári gettó. In: Vasi Honismereti Közlemények 1994/2. 34-38. o.)
A gettó lakói közül a korabeli adatok szerint püspöktamási illetőségű volt 4 fő, rábamolnári pedig 1 fő. Konkrétan az alábbiak (az eredeti iraton használt rövidítésekkel):
Az előző és az azt megelőző bejegyzésben is bemutatott molnári vasúti hidat 1964. május 7-én üzembe helyezték, melyről a Vas Népe 1964. május 9-i száma a 8. oldalon az alábbiak szerint tudósított:

És a másik kép az újságcikkből:
Ahogy arról az előző bejegyzésében is írtam, 1963-64 során újjáépült a németek által 1945-ben megrongált vasúti híd. Az új építmény forgalomba helyezésére 1964. május 7-én került sor, melyről az MTI fotóarchívumában az alábbi két fénykép található (ezek felhasználási jogát megvásároltam, hogy közzétehessem itt a blogon). Az első képen a régi hidat látjuk közelről:

A másik képen pedig a régi mellett az új hídszerkezet is látszik:
Korábban már többször írtam a németek által 1945-ben megrongált, 1963-64-ben újjáépülő püspökmolnári vasúti hídról. Május elejére a hídépítési munkálatok a végstádiumba jutottak. Az alábbi Vas Népe-cikk (1964. május 6. 4. oldal) ennek kapcsán a híd történetét mutatja be:

A száz évvel ezelőtti eseményeket bemutató sorozatomban ma két újságcikket közlök a Vasvár és Vidéke c. járási lap 1914. május 3-i számából, mindkettőt a 2. oldalról. Az első egy bűnügyi tudósítás:

A másik pedig egy árverési hirdetmény:
Amikor azt hittem, hogy már nem akadok újabb képeslapra községünkről, akkor újra kellemes meglepetés ért. Íme:
A mai bejegyzésben 4 rövidhírt teszek közzé 1960 áprilisából, a megyei napilap, a Vas Népe cikkei alapján. Az első egy rövid sporthír, ami a lap 1960. április 8-i számának 6. oldalán jelent meg:

A következő egy vöröskeresztes hír a VN 1960. április 21-i számának 4. oldaláról:
Száz évvel ezelőtt, pontosan 1914. április 26-án az alábbi hirdetés jelent meg a Vasvármegye c. lap 13. oldalán:

Kapcsolódó bejegyzések:
A bérbe adandó szenttamási kocsma (1886)
Az első helyi vonatkozású hirdetés
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
A mai bejegyzésben 50 évvel ezelőtti eseményeket mutatok be a Vas Népe cikkei alapján. Először futballhírek és tabella a lap 1964. április 16-i számából (6. oldal). Ekkor a szombathelyi és a vasvári járás összevont csoportot alkotott a legalsóbb osztályban.

Körzeti kulturális bemutatóról tudósít ugyanazon lapszám egy másik cikke (8. oldal), benne megemlítve községünk fellépőit is:
Korábban már többször írtam a Rábapüspöki határába tervezett hídról (legutóbb pl. itt). Most egy száz éve történt balesetről számolok be, ami a híd építésénél történt (a cikk a Vasvár és Vidéke c. lap 1914. április 19-i számának 2. oldaláról való)

Ugyanabban a lapszámban sorozásra hívják a korabeli Rábamolnári, Rábapüspöki és Rábaszenttamás fiataljait:
A fenti kifejezéssel jellemezte a Helyi Érték - Értékteremtők c. lap szerkesztője, Éles Krisztina a blogomat lapja idei I. számának Netböngésző c. rovatában. Ez az első eset, hogy az írott sajtó foglalkozik a munkámmal. Örömömre szolgál, hogy ebben a lokápatrióta szellemiségű, a helyi értékeket bemutató lapban szerepelhet az oldalam, ezért osztom meg a T. Olvasóimmal az ott leírtakat. Íme:
