Gyalogosok 3.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. 2 katona portréját közlöm az egykori 83. gyalogezredből; mindketten püspöktamásiak voltak.

Az első katona:

A két katona portréja:

Ahogy arról már írtam, a Molnáriban birtokos jakabházi Sallérok gazdálkodásáról számtalan forrás fennmaradt. A krumpli- és kukoricakapálók listája után ma is egy ilyet ismertetek.

1812. július 31-én kifizették azokat a széna-, ill. bükkönygyűjtőket, akik ebben segítettek. Ők tehát nem az uradalom alkalmazottai voltak, hanem jobbágyok, akik a robotterheken felül végeztek munkát a földesúrnak, és ezért pénzt kaptak.

A szénagyűjtők zöme 1 és 3/4 napot dolgozott, amiért 3 Ft 30 krajcárt kaptak. Akik nem ennyit dolgoztak, őket külön megjelölöm. A szénagyűjtők névsora tehát 1812 júliusából:

A mai bejegyzésben két rövid újságcikket ismertetek 1958-ból, melyek községünkkel kapcsolatosak. Az első a Vas Népe című megyei lap 1958. augusztus 5-i számának 4. oldalán jelent meg:

A másik cikk pedig az 1958. augusztus 20-i Vas Népe 2. oldalán olvasható:

Az egykori (rába)molnári kastély kertjéről kevés fotó és leírás maradt fenn (képek például itt, rövid leírás itt), ezért is örültem meg a Vasmegyei Lapok c. újság 1891. augusztus 9-i számának 3. oldalán megjelent cikknek, mely hosszabb leírást közöl a kertről. Íme: 

Ahogy arról korábban már többször is írtam, Molnári legnagyobb birtokosai, a jakabházi Sallérok nagyon precízen dokumentált gazdálkodást folytattak; melyről kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. A mai bejegyzésben egy 1812. július 31-én kelt kifizetési listát ismertetek.

Eszerint Molnáriban, a Sallérok birtokán kukorica-és krumplikapálást végeztek 1812. júliusában az alábbi személyek (akik nem az uradalom alkalmazottai, hanem jobbágyok voltak):

A mai bejegyzésben a két világháború között felállított, és a II. világháború idején is működő hídőrségről írok.

Ezt a szervezet a belügyminiszter hozta létre még 1931-ben ún. "részleges vasútbiztosítás" céljából. A felállítás előzménye, hogy Matuska Szilveszter 1931. szeptember 13-án 0 óra 20 perckor felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot, és a rajta áthaladó vonat 6 kocsija a mélybe zuhant, 22 ember halálát okozva. A hasonló esetek elkerülésére őrséget hoztak létre a vasúti hidaknál. Ez községünk térségében az alábbi paraméterekkel jött létre:

Az 1931. október 4-i keltezésű feljegyzés szerint Sopron, Vas és Zala vármegyék területén, a MÁV, a GYSEV és a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság (a korábbi Déli Vasút) vonalán összesen 13 hidat védett 54 főnyi őrség. A legtöbben (heten) a sárvári Rába-hidakat védték, míg a Dömötörinél (ma Sorkifalud) lévő "éráthidalást" 3 őr vigyázta.

Az 1956-os végzősök csoportképének bemutatása után a mai bejegyzésben nézzük a püspökmolnári általános iskola 1957-ben elballagott 8. osztályosainak fotóját:

Július végén - ha az időjárás engedi - javában zajlik az aratás. Napjainkban a kombájnok már a cséplést is elvégzik, míg az '50-es években ezt még külön munkafolyamatban, cséplőgépekkel tették. A sajtó akkor még szinte napi rendszerességgel adott helyzetjelentést a mezőgazdasági munkák állásáról. 1959. július 31-én a Vas Népe a "Nagy lendületet vett megyénkben a hordás és a cséplés" c. cikkében 4 községből tudósított. Ebben Püspökmolnáriról az alábbiakat olvashatjuk:

A mai bejegyzésben két, száz évvel ezelőtti újságcikket közlök korabeli lapokból.

Az első egy bulvár jellegű hír (ami azonban a háborús hisztéria miatt nagyobb hangsúlyt kapott) a Vasvármegye c. lap 1914. július 29-i számának 6. oldaláról:

Az alábbi tudósítás pedig a Vasmegyei Hírlapban jelent meg (1914.07.30. 4. oldal):

A mai bejegyzésben 3 rövid cikket ismertetek száz évvel ezelőtti újságokból.

Az első a fokozódó nemzetközi helyzet jegyében tett biztonsági intézkedésekről szól, és a Vasmegyei Független Hírlap 1914. július 26-i számának 2. oldalán jelent meg (de ugyanez a Vasvármegyében is olvasható):

Az említett 83. gyalogezredben többen is szolgáltak községünkből, például ők.

A következő cikk egy családtag elleni végrehajtásól szóló hirdetmény a Vasvár és Vidéke 1914.07.26-i számából (3. oldal):

Ebben a korábbi bejegyzésben már bemutattam a községünkben született és eltemetett Zelkó Zoltán térképészt (aki a perui Nazca-fennsík vonalait kutatta) és elméletét. Ma perui lapok alapján mutatom be a dél-amerikai országban tett látogatását.

Az IPM c. magazin 1980. októberi száma a 4-11. oldalon a "Megoldódott a Nazca-titok" címmel írt Zelkó munkásságáról, melyben egy montázst is közöltek a vele foglalkozó perui lapok oldalaiból. Eszerint a dél-amerikai országból az El Comercio, a La Cronica, a La Prensa és az Expreso c. lapok írtak a magyar térképész ottani tartózkodásáról. Megkerestem a Perui Nemzeti Könyvtárat, ahonnan digitálisan elküldték az említett lapok vonatkozó cikkeit. (A sikeres kapcsolatfelvétel a Vas Megyei TIT fordítóirodájának kiváló munkáját dicséri.)

A képaláírás szerint Zelkó Zoltán magyarázza a Nazca-vonalakról szóló elméletét

Az 1888-as bulvárhírek után nézzük, miről írt a Vasmegyei Lapok (VL) c. megyei újság 1889-ben Molnári, Püspöki és Szenttamás vonatkozásában.

Egy igazi bulvárhírt olvashatunk a január 27-ei lapszám 5. oldalán:

Több cikk is foglalkozik a megalakult helyi tűzoltó-egylet működésével, de ezeket itt már közöltem.

Állategészségügyi hírt találunk a VL 1889. április 4-i számának 3. oldalán:

Az elhunyt Festetics György fiával, Pál gróffal kapcsolatos az alábbi rövidhír (VL 1889.04.14. 2. oldal):

Gyalogosok 2.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. Az Ormosi-testvérekről szóló poszt után ma további 2 gyalogos katona életrajza következik.

Az első katona:

t: tartalékos, Obr.: Bronz vitézségi érem

A két katona portréja:

A mai cikkben 3 ötven évvel ezelőtti újságcikket mutatok be. Először lássunk egy focitabellát a Vas Népe 1964. július 16-i számának 6. oldaláról:

Egy másik "sportos" cikk ugyanarról az oldalról - több püspökmolnári lakos említésével: 

A mai bejegyzésben néhány 100 évvel ezelőtti újságcikket mutatok be. Először egy tudósítás a Vasmegyei Hírlap hasábjairól (1914.06.14. 6. oldal):

Alább pedig egy árverési hirdetmény következik a Vasvár és Vidéke című lap 1914. július 12-ei számának 3. oldaláról:

A II. világháború után az állam nagy gondot fordított az élelemtermelés fokozására. Először a mintagazdákat állították példaképként a gazdák elé, majd a nagyüzemi gazdaságok (termelőszövetkezetek) szervezésére helyezték a hangsúlyt. Amíg ez nem vezetett eredményre (vagy kudarcot vallott, mint községünkben 1956-ban), addig is körzetenként agronómusok segítették a gazdák munkáját.

Egy ilyenről tudósít a Vas Népe c. lap 1959. július 10-i száma a 3. oldalon:

Az alábbi tudósítás a Vasmegye című lap 1949. július 5-ei számának 6. oldalán jelent meg:

A mai bejegyzésben egy községünkben született híres ember portréját mutatom be. Csak nemrég, véletlenül szereztem tudomást a Molnárihoz való kötődéséről a Petőfi Irodalmi Múzeum online adatbázisában. (Ezért nem szerepel a 2010-es kiadású, Püspökmolnári történetéről írt könyvben.)

200 évvel ezelőtt, 1814. július 5-én Molnáriban született zichi és vásonkeői gróf Zichy Hermann 1848-a nemzetőr őrnagy, későbbi adminisztrátor, és kancellár.

Édesanyja gróf Festetics Julianna (1789-1816) volt (Festetics (I.) György és Sallér Judit lánya), apja pedig gróf Zichy Károly (1778-1834), Pozsega, majd Moson vármegye főispánja, 1825-ben a magyar udvari kamara elnöke. Zichy Hermann tehát Festetics (II.) György unokatestvére volt. Öccse pedig az a Zichy Ottó, aki szintén Molnáriban született 1815. június 21-én.

Zichy Hermann a győri királyi akadémián végzett jogi tanulmányokat. A források erős testalkatú, társai közül inkább fizikai erejével és ügyességével (vívással, lovaglással, úszással és tánccal), semmint szellemi képességeivel kitűnő személynek írják le, aki nem szeretett tanulni.

Gyalogosok 1.: az Ormosi-testvérek

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. Két, tüzéreket bemutató poszt (első, második) után ma a Püspöktamásiból a frontra került Ormosi-testvéreket mutatom be. A rövid életrajzukat tartalmazó könyv (vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934.) - a kor divatja szerint - Ormóssy-nak nevezi őket.

Íme a 3 életrajz:

A 3 katona portréja pedig így néz ki:

1829. március 29-én meghalt Molnári földesúrnője, özvegy Festeticsné, Sallér Judit. (Feltételezett portréját itt közöltem.) Holttestét a szenttamási templom alatti kriptában helyezték végső nyugalomra (videó a kriptáról itt).

Halála után felmérték a hátrahagyott javait, hogy azokat a hagyatéki eljárásban az örökösökre átruházhassák. Nemcsak az ingó és ingatlan vagyont, de a hátrahagyott iratanyagot is összeírták, mint személyes tulajdont. Ebből az összeírásból nézzük meg most a fellelt adósleveleket: