A mai bejegyzésben egy evangélikus elemi iskolai csoportképet mutatok be, amit Nagy Dezsőnétől kaptam.  Köszönet érte! Juci néni szerint a fotó nagyjából 1927-bõl való. Lássuk:

Korábban már bemutattam Molnári legnagyobb birtokos családját, a jakabházi Sallérokat. Ők azonban nem az egyetlen birtokos család volt a 18-19. századi Molnáriban (bár kétségtelenül a legvagyonosabbak, a legtehetősebbek). Rajtuk kívül sok kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) birtokosa volt a községnek. (Lásd pl. itt.) De nemcsak nemesek. Egyesek az ún. "agilis" kategóriába tartoztak, azaz ha egy nemes kisasszony egy nem nemeshez ment hozzá, akkor a feleség révén hozományba kapott, ill. a feleség családjától örökölt birtokot a nem nemesi (jobbágyi) jogállású férj (majd az ő gyerekei, unokái) birtokolták, művelték. Ilyenre több példa is volt községünk esetében.

Lássuk most Molnári birtokosait 1830-ból! (A feljegyzést Sallér Judit halála után állították össze, és néhány egyéb gazdasági-társadalmi vonatkozású információt is tartalmaz.)

Részlet az iratról

A Sallérokon kívüli birtokosok nevei:

A Vasmegyei Közlöny (VK) 1881-es évfolyamának hírei után nézzük, miről írt ez az újság községünk vonatkozásában 1882-ben!

Mindössze 4 cikket találtam. Az első egy hirdetmény a július 30-ai lapszám 4. oldaláról:

A következő cikk egy álláshirdetés a VK 1882. október 15-i számából (2. oldal): 

A mai bejegyzésben 75 évvel ezelőtti újságcikkeket teszek közzé a Vasvármegye c. megyei lapból.

Az első cikk az újság 1940. november 7-i számának 6. oldaláról való:

Ugyanezen az oldalon olvashatjuk a "Lósorozás lesz november hónapban a vasvári járásban" kezdetű rövidhírt. Eszerint a lónyilvántartási jegyzékek egyeztetésére Püspöktamásiban és Rábamolnáriban (továbbá Vasváron és Rábahídvégen) november 20-án kerül sor.

A Vasvármegye 1940. november 8-i számának 5. oldaláról ez a cikk érdekes számunkra:

Ahogy napjainkban, úgy régen is egyesek az országgyűlési képviselők közbenjárásával próbáltak meg bizonyos ügyeket elintézni. Így volt ez a két háború közti korszakban is. A mai bejegyzésben egy ilyen közbenjárást kérő levelet mutatok be (korabeli helyesírással), amit Püspöktamási vezetői írtak Roszner Istvánnak, a térség országgyűlési képviselőjének. 

A levél ezzel a címzéssel és megszólítással kezdődik:

Majd így folytatódik:

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt ismertetek a Szombathelyi Ujság c. lapból 1915 őszéről.

Az első cikk az október  24-ei lapszám 5. oldalán jelent meg:

Piri (vagy Piry) István községünkben született, életrajzát ebben a posztban mutattam be.

Egy szombathelyi vonatkozású hasonló blogbejegyzés hívta fel a figyelmemet a temetői kovácsoltvas sírkerítésekre. Községünk két temetőjében, a régi molnári és a szenttamási sírkertben lehet ilyeneket látni (a többiben nem találtam). Bár jelentős művészi értéket nem képviselnek, de szépek, hangulatosak, érdekesek. Végigjártam és -fotóztam őket, és közzéteszem a képeket, így halottak napja előtt.

A régi molnári temetőben az alábbiakat találjuk:

A legnagyobb mind közül gróf Festetics György és felesége, Erdődy Eugénia közös sírjának kerítése. (A sírt - mely a Nemzeti Sírkert része, ebben a bejegyzésben mutattam be.)

Egy ismeretlen sír kerítése:

Püspöki község 1565-ös, 1571-es és 1577-es összeírásainak bemutatása után nézzük meg, kik és hogyan éltek a faluban 1592-ben! Ebben a szombathelyi vár 1592-es urbáriuma lesz a segítségünkre. Ez - győri püspökség teljes vagyonállagának  urbarialis összeírása részeként - abból az alkalomból készült, hogy Kuthassy János lett a győri püspök. Lássuk!

Részlet az urbáriumból

Eszerint az alábbi jobbágyok gazdálkodtak a korabeli Püspökiben:

Egy régi bejegyzésben már írtam Püspöktamási 1929-es létrejöttéről. A folyamat azonban már korábban megindult (1927-ben biztosan). Erről tanúskodik a Vasvári Újság 1927. október 23-ai számában a 3. oldalon megjelent alábbi cikk, melyből megismerjük a püspöki falurész hivatalos álláspontját:

A mai bejegyzésben 3, községünkkel kapcsolatos újságcikket teszek közzé a Vas Népéből 1965 őszéről.

Az első egy olvasói levél az Olvasók fóruma rovatból a szeptember 29-ei lapszám 4. oldaláról: 

Az illetékesek válaszát október 13-án közölte a lap a 4. oldalon:

A mai bejegyzésben 2 újságcikket teszek közzé a Vasvármegye c. lapból 1940 októberéből. Az első az október 19-ei lapszám 8. oldalán olvasható:

Az alábbi rövidhír pedig a Vasvármegye 1940. október 23-i számának 6. oldalán jelent meg:

A mai bejegyzésben egy 1937. október 14-én Keszthelyen kelt levelet mutatok be. Ezt a templom akkori kegyura, herceg Festetics György (a régi molnári temetőben nyugvó gróf Festetics György unokája) írta a szombathelyi megyéspüspöknek. A levélben engedélyt ad, hogy a plébános - mint a molnári apátság földjeinek haszonélvezője - a nagymákfai birtokok helyett a szomszédos Rábamolnáriban vegyen földeket. De lássuk egyben a levelet:

Sikerre vezetett az a kutatóexpedíció, melynek keretében megtalálták az egykori püspöktamási lakos, Piri Imre és társai földi maradványait a Donnál. A kutatás eredményeit összefoglaló sajtóanyagot Magó Károly zászlós bocsátotta rendelkezésemre, amit szó szerint közlök. (Kitérővel jutunk el a végeredményhez, de érdemes végigolvasni!) Íme:

"Két darab magyar Caproni 135 típusú bombázó zuhant le az orosz Don-folyó közelében. 1942. augusztus 14-én Mocsáry István őrnagy vezetésével egy magyar kötelék az urivi hadihidat támadta, amikor a B.549 jelzésű repülőgépet a légvédelem eltalálta. A zuhanó repülőgépet a személyzet három tagja nem tudta elhagyni, Mocsáry István őrnagy, Nagy Zoltán őrmester, Piri Imre szakaszvezető hősi halált haltak. Mocsáry őrnagy volt a bombázó osztály parancsnoka, ezért a halála súlyos veszteségként érte az alakulatot.  A másik magyar Caproni 135 típusú bombázót szintén a légvédelem lőtte le 1942. október 31-én Kopaniscsénél. A repülőgép a levegőben felrobbant, az ötfős személyzet Asztalos Ferenc zászlós, Mády Zoltán hadapród őrmester, Csiszár András szakaszvezető és Jandrasits László őrmester hősi halált halt. Mindkét repülőgép a szovjetek által ellenőrzött területre zuhant, ezért a személyzetek holttestének hazaszállítására, vagy eltemetésére a háború idején nem volt lehetőség.

Két nagyon régi bejegyzésben (1. rész, 2. rész) már beszámoltam a Rábapüspökiben talált őskori gyerekcsont-leletről. A mai posztban egy részletes beszámoló olvasható róla a Pesti Napló 1927. október 9-i számának 12. oldaláról. (A cikket két részletben tudtam ide feltenni. Az első képen indult hasáb a második képen folytatódik. A két kép jobb alsó sarkában található jelre kattintva a szöveg nagyobb méretben olvasható).

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam községünk 100 holdnál nagyobb birtokosait 1925-ből. 1935-ből is rendelkezésre áll egy ilyen nyilvántartás; a mai posztban ezt ismertetem. (Forrás: Magyarország földbirtokosai és földbérlői. (Gazdacímtár.) A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek az 1935. évi adatok alapján (KSH, Budapest, 1937.)

Eszerint Püspöktamásiban 2 nagybirtokos rendelkezett földterülettel: a Magyar Általános Takarékpénztár Rt. (Budapest) és a Rábaszenttamási apátság (Püspöktamási). (Községünkben azonban a birtokuk nem érte el a 100 holdat.) A birtokok területe és művelési ágak szerinti megoszlása így nézett ki (katasztrális holdban kifejezve):

A bank itteni birtokának a kataszteri tiszta jövedelme 5 aranykorona (AK) volt, az apátság birtokának pedig 128 AK. (Az apátság földjeinek nagy része azonban nem itt, hanem Nagymákfa határában feküdt: 120 hold volt ott, amit még az apátságalapító Festetics György juttatott az első apátnak.

75 évvel ezelőtt, 1940 októberének elején több újságcikkben is szerepelt a korabeli 2 község, Püspöktamási és Rábamolnári. A mai bejegyzésben ezeket a cikkeket közlöm.

Október 4-én a Vasvármegye 6. oldalán jelent meg a Huszonegy új tag lépett be 1940-ben a vasvári ipartestületbe c. cikk. A belépettek között említik Rodler Ferenc cipészt Rábamolnáriból és Kiss István asztalost ugyanonnan.

Az említett megyei lap 1940. október 4-ei számának 6. oldalán ezt a cikket találjuk:

A bő fél éve közzétett 1930-as adatok után lássuk Püspöktamási és Rábamolnári vonatkozásában az 1941-es népszámlálás főbb mutatóit!

A két falu lélekszáma ekkor így alakult:

A két falu együttes lélekszáma 1249 volt!

A vallási megoszlás a következő volt:

Korábban már közöltem a Vasmegyei Közlöny c. megyei lapban (VK) 1879-ben megjelent, községünkkel kapcsolatos híreket. Az 1880-as évfolyam nem maradt fenn (legalábbis Szombathelyen hiányzik.) A mai bejegyzésben a lapban 1881-ben megjelent cikkeket ismertetem.

Vasúti menetrendet találunk a január 30-ai lapszám 4. oldalán (sajnos elég nehezen olvasható):

A VK február 6-i száma a 3. oldalon árverésekről tudósít. Az egyik említett árverés: "Püspökiben Biró József és Sipos János 4596 frt b. birt. márcz. 1."

Április 3-án a 3. oldalon olvashatjuk a lapban ezt a cikket: 

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam az 1720-as jobbágyi összeírásból Molnári lakóit. A mai bejegyzésben nézzük meg, kik és hogyan éltek Püspökiben a 18. század elején! (Püspöki ekkor a győri püspökség jobbágyfalva volt. Az összeírás csak a jobbágytelken gazdálkodó népességet, azon belül is a családfőket tartalmazza.)

Püspöki vonatkozásában az összeírás első oldala így nézett ki:

A Püspökiben élő családfők (mind jobbágyok, az iratban szereplő latin neveken):

A mai bejegyzésben egy "adás-vevési szerződést" mutatok be, mely egyrészről a Kinsky-család, másrészről Rodler József és felesége között köttetett 1923-ban. A szerződésben szereplő szenttamási ingatlan a mai Kossuth u. 109. szám alatti telek. Az ügyletet Bányai Mihály vasvári ügyvéd intézte. Lássuk az iratot!