Körülbelül egy hónapja mutattam be a Püspökmolnári Rába MTSz 1986-os gazdasági eredményeit, most pedig lássuk az 1987-es helyzetet!

Először is olvassunk el egy szöveges leírást:

A mai bejegyzésben az egykor a vasútállomáson élt Szuper-családtól kapott képeket mutatok be. A néhai Szuper József (1913-1975) valamikor az 1940-es évek közepén került a püspökmolnári vasútállomásra, ahol váltókezelőként dolgozott, és a család itt is lakott 1970-ig. Ezt követően Vasvárra költöztek, ahonnan a családfő még mintegy másfél évig, nyugdíjba vonulásáig kijárt Püspökmolnáriba dolgozni. Az alábbi képek mind a vasútállomásunkon készültek, lássuk őket!

Az első képen biciklin Szuper József kisebbik lányát látjuk, aki a vasútállomáson született. A gyerekeknek a vasútállomáson különleges szórakozásuk is volt: az ún. pályamesteri szakaszon (az állomás északkeleti oldalán) hajtányok álltak, amin tudtak játszani! Tévét akkoriban csak a pályamesternél, Czigány Imrénél nézhettek.

A mai bejegyzésben folytatódik az 1945-ben történt eseményeket bemutató sorozat a püspöktamási plébános - akkor Holpert István - által vezetett Historia Domus alapján. Lássuk, mit jegyzett le az atya 1945 márciusának elején! (A sorozat előző része itt olvasható.)

A mai bejegyzésben folytatódik a 100 éves újságcikkeket bemutató sorozat, aminek az előző része ide kattintva olvasható.

Az első újságcikk egy hirdetés, a Vasvármegye 1920. február 28-i számának 4. oldalán jelent meg:

Az "à" azt jelenti: darabonként

A másnapi Vasvármegyében pedig ez a cikk jelent meg (4. oldal):

A mai bejegyzésben egy 1454. január 3-án Budán kelt oklevelet mutatok be, amit Pálóczi László országbíró adott ki. Ez a típusát tekintve tulajdonképpen egy elismervény, természetesen - a kor írásbeliségének megfelelően - latin nyelven íródott. Lássuk!

Ebben a korábbi bejegyzésben már bemutattam a volt katolikus elemi iskola államosítás kapcsán felvett leltárát 1948-ból. A mai bejegyzésben az iskola (beleértve a tanítói lakás és a tanítói földek) államosításának jegyzőkönyvét (pontosabban annak másolatát) mutatom be. Magam is meglepődtem, hogy ez csak 1950-es keltezésű - tehát kereken 70 évvel ezelőtti; azt hittem, ezt már 1948-ban vagy legkésőbb '49-ben jegyzőkönyvezték... Lássuk az iratot!

Körülbelül egy hónapja mutattam be a Püspökmolnári Rába MTSz 1985-ös gazdasági eredményeit, most pedig lássuk az 1986-os helyzetet!

Szokás szerint először olvassunk egy szöveges leírást:

Korábban már bemutattam itt a blogon templomunk orgonáját (elolvasható ebben a bejegyzésben). A hangszer elkészítésére 1909-ben megkötött szerződés - a pécsi Angster gyár gyönyörű fejléces papírján - fennmaradt; a mai bejegyzésben ezt ismertetem.

A mai bejegyzésben folytatódik az 1945-ben történt eseményeket, helyzetet bemutató sorozat a püspöktamási plébános - akkor Holpert István - által vezetett Historia Domus alapján. Lássuk, mit jegyzett le 1945 februárjában! (A sorozat előző része itt olvasható.)

A fenti címmel jelent meg egy cikk a Népszava című újság 1955. február 1-i számának 3. oldalán, melyben a vasvári járásból több személyt is említenek, köztünk községünkből Bogát Istvánt. A cikk aprópóját az a "spontán" (de valójában felülről szervezett) tiltakozáshullám adta, amelyet az akkori NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) NATO-ba való 1955-ös felvétele gerjesztett idehaza. A hosszabb cikk középső részében vannak a vasvári járás lakói megemlítve. Ez a középső rész így szól:

A mai bejegyzésben folytatom a Simonyi-Kovács Melinda által küldött képek bemutatását; ez az utolsó válogatás. Lássuk őket! 

Az első kép Melinda és édesanyja szerint a Püspöktamási Evangélikus Elemi Népiskola diákjainak 1936-os fotója. Az alsó sorban jobbról a második Melinda nagyapja, a Püspökiben élt Szabó Károly (1927-1982).

Ugyanakkor furcsa, hogy lányok nincsenek a képen, pedig ők is jártak akkor az evangélikus iskolába, illetve a hátul látható férfit (tanító? lelkész?) sem sikerült beazonosítani. Nem az itt tanító Balikó Mihály, az biztos. Esetleg valamelyik Ormosi-testvér? Vagy a nemeskoltai evnagélikus tanító? A lányok hiányára magyarázat lehet, hogy csak az 5-6. osztályosok vannak a képen, mert a lányok akkoriban információm szerint csak 4 osztályt jártak.

Akinek van ötlete a megfejtésre, kérem, írja meg!

A fenti címmel nem saját líraiságomat akarom bizonyítani, hanem idegen tollakkal ékeskedem. Ezzel a címmel jelent meg ugyanis a községünkben született és eltemetett Zelkó Zoltán olvasói levele a Népszabadság 1977. január 27-i számának 10. oldalán. Alább ezt közlöm:

Rögzítsük a dátumot: 1977...!!! Zelkó akkor még nem tudhatta, hogy napjainkban milyen mértékű kavicsbányászat folyik a falu határában, és az mekkora mértékű környezet-átalakító hatással jár... (Igaz, a mostani kitermelés nem a folyó közvetlen környezetét érinti, hanem a falutól északra fekvő területeket.)

A mai bejegyzésben Sallér Judit molnári uradalmában dolgozott téglaégető mester (németül: Ziegler), bizonyos Nyémetz György munkájának és fizetésének 1812-es táblázatát (a korabeli szóhasználattal: tabelláját) mutatom be. Mivel jól olvasható, ezért ide teszem eredetiben, de a tábla alatt néhány szót megmagyarázok.

Még tavaly ősszel mutattam be a Püspökmolnári Rába Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1984-es helyzetét, aztán egy kicsit el is felejtkeztem a sorozatról... Illetve mindig volt más téma. A mai bejegyzésben viszont folytatom a sorozatot; lássuk az 1985-ös évet!

Először olvassunk egy szöveges leírást:

Hetvenöt évvel ezelőtt már 1945 januárját mutatta a naptár. Milyen volt akkor az élet a korabeli plébánián, Püspöktamásiban? Hogyan élték meg a háborús viszonyokat? A Holpert István plébános által vezetett napló, a Historia Domus sok érdekességet rögzít, ebből idézek ma. (A sorozat előző része itt olvasható.)

Bár viszonylag jól olvasható a napló, de a még jobb olvashatóság kedvéért ide teszem a nyomtatott szöveget is:

Nagyapám, Kuglics László a Don-kanyarnál

1943. január 12-én indult meg a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, mely a II. magyar hadsereg súlyos veszteségét eredményezte... A mai bejegyzésben erre emlékezve a Don-kanyart megjárt nagyapám, Kuglics László (1920-2007) fotói közül mutatok be néhányat.

Nagyapám 1920-ban született, sorkikápolnai lakos volt, 1949-ben házasság révén került Püspökmolnáriba. A Don-kanyarnál a II. magyar hadsereg III. hadtestében a 35. gyalogezred rendfokozat nélküli katonája volt, tehát egyszerű baka. Szerencsésen túlélte a doni katasztrófát, hazajött, majd akkor vonultatták be újra, amikor a háború már az Alföldön folyt. Az oroszok szorították őket hátra, majd Bécstől nyugatra fegyverezték le őket. Itt, Stockeraunál esett szovjet hadifogságba, ahol 3 hónapot töltött. Onnan gyalog jött haza. A nagyapám a "hivatalos" katonai fotóján (ami Szilárd Tódor szombathelyi fényképész műtermében készült) így fest. Mellkasán a Tűzkereszt kitüntetés látható a kardokkal. (Ezt sajnos nem találtam meg.)

Mivel nem vagyok jártas a korabeli fegyverek témájában, ezért aki pontosan meg tudja nevezni az alábbi képeken látható fegyvereket, őt kérem, írja meg nekem! 

Az alábbi kép még 1942 nyarán, őszén készülhetett. A papa az álló katonák között jobbról a hatodik, a többieket - akárcsak a többi képen - nem tudom megnevezni. Aki felismer valakit, kérem, írja meg!

Kedves Olvasók! Itt az év vége, a számvetés ideje. Ahogy tavaly ilyenkor is tettem, úgy most is röviden összefoglalom a blogon elért eredményeimet, az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Januártól decemberig (a jelenlegivel együtt) öszesen 72 bejegyzést írtam. A facebookon a követőim száma 646 (112-vel több, mint tavaly év végén), a  blog.hu-n pedig további 55 fő. 2019-ban a lapletöltések száma szempontjából a "legerősebb nap" június 2. volt, amikor 872 kattintás történt a blogon! (Az "ezüstérmes" június 10 lett 527 lapletöltéssel.) Az összes lapletöltés száma a blog indulásától mostanáig mintegy 274 ezer!

A 72 bejegyzés közül a 3 legolvasottabb ez volt (de mivel fényképes posztokról van szó, helyesebb a "legnézettebb" kifejezés használata:

1. Vegyes fotók 35.: 445 megtekintés

2. Vegyes fotók 34.: 377 megtekintés

3. Vegyes fotók 33.: 344 megtekintés

Az én személyes kedvenceim 2019-ből ezek a posztok voltak:

A mai bejegyzésben egy újságcikket mutatok be 50 évvel ezelőttről, a Vas Népéből, amelyben szerepel községünk neve. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

A cikk a megyei napilap 1969. december 25-i számának 3. oldalán található, és így szól:

A KST kifejezést korábban én sem hallottam, ezért utána kellett néznem. A mozaikszó feloldása: Kölcsönös Segítő Takarékpénztár, egyfajta munkahelyen belüli takarékoskodási forma volt akkoriban (az OTP közreműködésével). Aki ebbe belépett, az vállalta, hogy a havi béréből valamennyit megtakarít (azt a bérosztály levonta), és erről bélyegecskéket kapott a takarékfüzetbe, amit a bérosztály lepecsételt. Ez a takarékoskodás mindig januártól indult, az éves megtakarításokat november végén fizették ki, és ezekre 4-5 % kamatot adtak! 3 havi KST-tagság után a dolgozó kölcsönt is vehetett fel, amit 4 havi részletben fizetett vissza, de ettől még év végén a megtakarításait egy összegben megkapta. 

A cikk így folytatódik:

A Néptanítók Lapja 1869. december 23-i számának 813. oldalán találtam az alábbi újságcikket (pontosabban: egy újságban megjelent felhívást), amelynek egyik szerzője a községünk katolikus elemi iskolájában tanítóskodó Tormássy Károly volt:

Egy rábamolnári lakos büntetőügyére akadtam rá a 8 Órai Ujsag című lap 1932. december 25-i számának 8. oldalán, ami így szól:

A földbirtokos talán túlzás, de akkoriban ez volt a szóhasználat még a módosabb gazdák vonatkozásában is. A Vasvármegye kicsit bővebben tudósított az ügyről (1932.12.23. 4. oldal):