A mai bejegyzésben egy érdekes újságcikket teszek közzé, amire a Soproni Napló 1912. december 10-ei számának 4. oldalán akadtam rá:

A mai bejegyzésben olyan újságcikkeket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1923 november-december folyamán jelentek meg a Vasvármegye című megyei újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)

Az első ilyen cikket a november 24-ei lapszám 3. oldalán találjuk:

A Vasvármegye 1923. december 8-i számának 4. oldalán jelent meg egy hosszabb tudósítás az árvízi helyzetről "A megáradt Rába elvitte az épülő rumi hidat" címmel, ebből az alábbi részlet érdekes a számunkra:

Korábban már bemutattam a községünkben egykor működött egyesületeket (ezeket a jelen bejegyzés végére belinkelem); most olyan egyletekről lesz szó, amelynek nem községünkben volt a székhelye, de idevalósi tagjai is voltak. Lássuk őket!

Az első ilyen szervezet az 1857-ben - tehát még a Bach-korszakban! - létrejött Szombathelyi Gizella-egylet volt. Célja egy "gyermekmentő gyámda" (!) alapítása, ahol a Vas megyei születésű árva gyermekek gondját viselik és őket a társadalom hasznos tagjává nevelik. A szervezet az ebben az évben Magyarországra látogatott uralkodópár 1856-ban született gyermekének, Gizella főhercegnőnek a nevét vette fel. Alapító tagjai között találjuk "Festetics Györgyné grófné, Erdődy Jenke (!) grófnőt", akit az egylet egyik védnökének is megválasztottak. (Ő a molnári temetőben - a tavaly felújított sírban - nyugvó Erdődy Eugénia grófnővel azonos. Mivel az "Eugen" név magyar megfelelője a Jenő - ezt A kőszívű ember fiaiból is ismerhetjük -, ennek mintájára "magyarították" az Eugéniát Jenkének...)

Az egyletnek tagja volt még "Busics Pál papnöveldei aligazgató" is, aki ekkor már nem volt községünk lakója, de benne az 1832-ben újjáalapított szenttamási plébánia első plébánosát tisztelhetjük (1832-1853 között élt Szenttamáson).

Időrendben a második ilyen egylet az 1873. december 15-én megalakult Rábahídvégi Vegyes Ipartársulat volt. Az egylet céljául a társulati tagok közös iparérdekeinek előmozdítását tűzték ki: a tagok és hozzátartozóik megóvása az ínségtől, a tagok és házastársaik temetésének finanszírozása, az elaggott vagy munkaképtelen tagjaik és azok özvegyének támogatása, az iparágon belüli súrlódások megszüntetése, őrködés az iparági szabályok betartása felett, a tagok értékesítésének előnyben részesítése és általában az ipar fejlődésének előmozdítása. Az alakulásról felvett jegyzőkönyv is kimondta, hogy az egyletnek - Hídvég mellett - Molnári, Szenttamás és Püspöki iparosai is a tagjai lesznek: 

A mai bejegyzésben 4 újságcikket mutatok be, amelyek 100 évvel ezelőtt, 1923 augusztus-október folyamán jelentek meg a Vasvármegye című megyei újságban. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)

Elsőként jöjjön egy bűnügyi hír, melyben elkövetési helyszínként szerepel községünk (Vasvármegye 1923.08.17. 4. oldal):

A megyei újság 1923. augusztus 25-i számának 3. oldalán megjelent alábbi cikk is egy bűncselekményről szól:

Nemrég a Soproni Napló című lap 1912. szeptember 13-i számának 5. oldalán egy érdekes családi pengeváltásra bukkantam: 

A mai bejegyzésben 4 újságcikket olvashatunk el 1923 májusából és júniusából a Vasvármegye című lapból. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)

Elsőként jöjjön egy álláshirdetés a május 15-ei lapszám 4. oldaláról: 

Másodjára lássunk egy bűnügyi hírt az 1923. június 3-ai Vasvármegyéből (5. oldal):

A mai posztban az 1948 május eleji bejegyzéseket ismertetem a Püspöktamási Plébánia naplójából, az ún. Historia domusból. A feljegyzéseket Holpert István plébános írta. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1948 áprilisi része itt olvasható.)

Bár a szöveg jól olvasható, de szokásomhoz híven ide teszem a gépelt változatát is, a korabeli helyesírással:

A mai bejegyzésben a Vasvármegye című lapban megjelent újságcikkeket ismertetek 1923 elejéről. (A "száz éve történt" sorozat előző bejegyzése itt olvasható.)

Lássuk őket!

A február 9-i lapszám 4. oldalán jelent meg az alábbi hír:

A tűzoltó egyesület 1923-as újjáalakulásának tényéről írtam a róluk szóló könyvben is.

Zeneengedély-kérelmek a Horthy-korszakból

Még hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy a község két világháború közötti egyleteinek tevékenységét a lehető legmélyebben feltárom. Mivel köztudott, hogy ezek az egyletek számos mulatságot rendeztek, ezért kézenfekvő volt, hogy a levéltárban megkeresem az egyesületek kérelmét zenés mulatság tartására. Ezirányú kérelmüket a szervezeteknek a (vasvári) járási szolgabíróhoz kellett benyújtaniuk, melynek a szolgabírói iktatóban nyoma van.

Pechemre azonban csak ott... A beadott engedélykérelmek, illetve a kiadott engedélyek már nem lelhetők fel a Vas Megyei Levéltárban (elvesztek vagy leselejtezték őket). De a beadott kérelmek ténye is fontos a számunkra, hiszen a zenés-táncos szórakozási lehetőségek számáról és az egyletek tevékenységéről ez is elárul valamennyit.

Önkéntes tűzoltók egy műkedvelő előadással egybekötött mulatságon a rábamolnári kocsma udvarán 1942-ben 

Elsőként az 1923-as szolgabírói iktatóban van nyoma egyesületi zeneengedély-kérelemnek, utoljára pedig 1938-ból, ugyanis az 1939-40-es évek iktatókönyvei nem maradtak fenn... Lássuk tehát, hogy a két világháború közti korszakból hány ilyen kérelem maradt fenn Püspökmolnári területéről! 

Az 1930-as években, majd a '40-es évek elejére fokozatosan jobbra tolódott a Horthy-korszak kormánypártja, amely 1939-ben felvette a Magyar Élet Pártja nevet. A párt az 1932-36 között kormányon lévő Gömbös Gyula idején települései pártszervezeteket hozott létre, melyek fő feladata a kormánypolitika helyi képviselete, a párt helyi (szavazó)bázisának megteremtése volt. A községi szervezetek munkájáról a párt sajtótermékei is beszámoltak. A Püspöktamásiban és Rábamolnáriban működő alapszervezetek - egyebekben nem túl izgalmas - munkájáról 3 cikket találtam a "Magyar Élet Pártértesítője" című belső lapban. Ma ezeket ismertetem.

Közülük az első nagyjából pont 80 évvel ezelőtt, 1943. február 1-én jelent meg (18. oldal):

Békefi Gyula portréja ebben a bejegyzésben látható. (Ő egyébként később ellenezte Püspöktamási és Rábamolnári összevonását, aminek hangot is adott.)

A következő cikk a pártlap 1943. június 15-ei számának 19. oldalán jelent meg:

A mai posztban az 1947 decemberi bejegyzéseket ismertetem a Püspöktamási Plébánia naplójából, az ún. Historia domusból. A feljegyzéseket Holpert István plébános írta. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1947 novemberi része itt olvasható.)

Lássuk a decemberi naplóbejegyzéseket!

A szöveg gépelt változata (az atya helyesírása szerint):

Ma egy szörnyű molnári tragédiáról szóló újságcikket hoztam, ezért csak erős idegzetűek olvassák végig!

A tudósítást a Soproni Napló 1911. november 25-ei számának 3. oldalán találtam:

A mai bejegyzésben olvasónk, Szemes Dezső által rendelkezésre bocsátott fotókat mutatok be. Dezső bácsinak ezúton is köszönöm a képeket!

Régóta kerestem fényképet az egykori rábamolnári fahídról, és Dezső bácsitól kaptam ilyet. A kép 1953-ban készült. A hídon az 1944-es születésű Szemes Dezső áll édesapjával, id Szemes Dezsővel (1910-1986).

A híd építéséről korábban ebben és ebben a bejegyzésben írtam.

A mai bejegyzésben 3 újsághírt olvashatunk a Vasvármegyéből 1922 július végétől szeptember elejéig. (A "száz éve történt" sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az első újsághír egy tragédiáról szól (július 27. 4. oldal):

Tudja valaki, hogy ki lehetett az áldozat?

Frissítés: Olvasónk, Horváth Rita megkereste a vonatkozó halotti anyakönyvi bejegyzést, amiből kiderül az áldozat személye. Eszerint a cséplőgépbe esett asszony az 55 éves Marton Józsefné szül. Németh Anna római katolikus vallású rábamolnári napszámos volt. A tragédia július 24-én délután 4 órakor történt Csejtei Ödön házának udvarán. A halál okaként "cséplőgépbe esés közben szenvedett sérülések"-et tüntettek fel... Ritának köszönöm az információt!

A Vasvármegye 1922.  augusztus 26-i számának 3. oldalán ezt olvashatjuk:

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1947. augusztus 31-én került sor a szocializmus előtti utolsó többpárti, de messze nem teljesen szabad és tiszta, az ún. "kékcédulás" választásra. (A kékcédula egy névjegyzékkivonat volt, amivel akár faluról falura, szavazókörről szavazókörre járhattak a szavazók, így követve el tömeges választási csalást...).

A mai posztban ennek a választásnak a helyi eredményeit fogom ismertetni a fennmaradt szavazóköri jegyzőkönyvek alapján. Kezdjük először Püspöktamásival!

Mivel Püspökmolnári a Rába mentén fekszik, ezért az itteni halászat szabályaira a rábai halfogás szabályai voltak az irányadók. A község területe - mint ún. "vízbirtok" - a Középső-Rába Halászati Társulathoz tartozott, melynek hivatalos székhelye Rumban volt. A mai bejegyzésben e társulat irataiból ismertetek néhány, a községünkre vonatkozó részletet.

Egy évszám nélküli - de biztosan 1928 előtti - kimutatásból megtudjuk, kiknek voltak és mekkora birtokai a folyóparton:

Egy 1934-es érdekeltségi kimutatás szerint pedig ez volt a helyzet:

A mai bejegyzésben két újságcikket ismertetek 1922 tavaszáról a korabeli megyei napilapból, a Vasvármegyéből. (A "száz éve történt" sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az 1922-es választás előtt a Vasvármegye 1922. április 19-ei lapszáma ismertette a választókerületek - köztük a vasvári - beosztását (3. oldal):

Azt hiszem, Rábaszenttamás a nyomda ördöge miatt maradt ki...

Az egyik jelölt, Haller István kampánykörútjának egyik állomása Rábamolnári volt (Vasvármegye 1922.05.12. 4. oldal):

1929 márciusában komoly gondot okozott az árvíz a Dunántúlon, így Vas megyében is. Erről egy terjedelmes tudósítás jelent meg az Uj Nemzedék című lap 1929. március 22-i lapszámának címoldalán:

A Vas megyei helyzetet bemutató részlet így szól:

Száz évvel ezelőtt, 1922 márciusában a korabeli megyei napilapban - a Vasvármegyében - 2 újságcikkben és 2 hirdetésben is szerepelt községünk (pontosabban valamely elődközség) neve. Ma ezeket ismertetem. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Először egy március 8-i rövidhírben találjuk meg Rábamolnári nevét (4. oldal):

A másnapi Vasvármegye a 2. oldalon részletesebben is ír a témáról:

Az 1921. évi LIII. törvénycikk, a testnevelési törvény értelmében minden olyan 12 és 21 év közötti magyar fiatal (fiú), aki nem járt iskolába (ahol is kötelező volt a testnevelés), köteles volt hetente egy bizonyos óraszámot gimnasztikai gyakorlatokkal tölteni. Ez a törvény fektette le az alapjait a leventemozgalomnak, amely a Honvédelmi Minisztérium irányításával a katonai előképzést szolgálta (kijátszva ezzel a trianoni békeszerződés katonai korlátozásait). Ennek alapján jöttek létre országszerte a levente egyesületek, amelyek a testnevelés mellett nagy hangsúlyt fektettek a fegyelemre és a valláserkölcsi nevelésre is.

Az alábbiakban a községünkben működő Levente Egyesület megalakulását mutatom be: