Egyik apai dédapám, a püspöktamási Piri János (1893-1970) 1933-ban egy Hungaria Drill típusú, "emeltyűkaros kormányszerkezettel" ellátott lóvontatású sorvetőgépet vásárolt a mosoni (ma: Mosonmagyaróvár) Kühne mezőgazdasági gépgyártól. A 159 Pengős vételárról fennmaradt a két db, 100 illetve 59 Pengő értékű váltó. A 100 Pengős előoldala így néz ki:

Az alábbiakban néhány kép látható erről a 13 soros, ma már rossz állapotú, használaton kívüli vetőgépről:

A téesz-szervezés agitációja 1956 márciusának végére sikeresnek bizonyult: a helyi földművesek nagy számban írták alá a belépési nyilatkozatot. E folyamatról szól a Két termelőszövetkezet alakult Püspökmolnáriban című cikk a Vasmegye 1956. március 20-i számának címlapján:

A Rákosi-korszakban - a mintagazdákra alapozott termelést követően - megindult a parasztság szövetkezetbe kényszerítése. Részben agitációval, részben fenyegetéssel, részben konkrét erőszakkal. Községünkben ez csak 1956-ban vezetett eredményre. Erről szól a "Most zajlik Püspökmolnáriban..." című, erősen propagandisztikus cikk a Vasmegye című lap 1956. március 8-i számának 3. oldalán:

Majd a cikk így folytatódik: 

A mai bejegyzésben egy őszi-téli mezőgazdasági munkafolyamatról írok, melyet gyerekként még volt szerencsém látni (igaz, csak bemutató-jelleggel).

A cséplés a gabonafélék (továbbá a hüvelyesek, ill. az olajat adó növények) magjának a kalászból (hüvelyből, becőből) való kiválasztása. A cséplőgépek, majd az aratást-cséplést egyszerre elvégző kombájnok elterjedése előtt ezt a munkát kézi erővel végezték. A cséplést a nagyobb uradalmak már augusztus végén megkezdték, a kisparaszti gazdaságokban az őszi munkák végeztével vette kezdetét. A cséplés helye a pajta (csűr), vagy a pajta előtti térség volt.

Mostani blogbejegyzésemben nem kevesebbet állítok, mint azt, hogy a szenttamási falurészen (konkrétan a Béke utcában) ma is tetten érhető a középkor. Pedig első ránézésre egy átlagos falusi utcának tűnik, de sokkal több annál. Igazi középkori hangulata van! Állításomat 2 dologra alapozom: az utcaszerkezetre és a templomra. Nézzük őket egyenként!

Az utcaszerkezetet vizsgálva azt láthatjuk, hogy a Béke utca a Kossuth utca felől két irányból közelíthető meg (plusz a kultúrház udvara), további egy kijárat vezet észak felé, a mezőre. Régen azonban több bejárata is volt (pillantsunk ehhez az 1820-as térképre), de azokat időközben beépítették.

Az utca Nyugat-Kelet irányú tengelye a nyugati részén térré szélesedik (lásd a képen), ott áll kis halmon a Szent Tamás templom. (Hasonlót láthatunk Csempeszkopácson is – ahol még a templom is középkori falakkal maradt meg.)

A Vasvár és Vidéke c. járási hetilap 1909. szeptember 26-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi bűnügyi hír: 

A történet a jobb oldali tovább feliratra kattintva folytatódik:

Ahogy az előző bejegyzésben már említettem, Vas megye első 12 mintagazdája közül községünkből való is volt valaki, méghozzá Rodler József. A Kisgazdapárt lapja, a Nyugati Kis Újság 1948. szeptember 8-i számának 3. oldalán – az országos mintagazda-kongresszus apropóján – az ő püspöktamási gazdaságában tett látogatásról számol be. (A cikk a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.)

Amíg az iparban az élmunkásokat, addig a mezőgazdaságban a mintagazdákat állították példaként a dolgozók elé az 1940-es évek végén (legalábbis addig, míg a szövetkezetesítés nem került előtérbe). Az Országos Munkaverseny Bizottság 1948-ban – a vármegyei bizottságok javaslatára – 900 dolgozó paraszt közül választott ki 300 mintagazdát, Vas megyére 12 „jutott”. A Nyugati Kis Újság című kisgazda napilap 1948. szeptember 4-i számában jelent meg a vasi mintagazdákról szóló tudósítás:

A Vasmegye c. lap 1956. aug. 22-i száma "Sokáig az emlékezetünkben él" címmel, "Munkások és dolgozó parasztok találkozója" alcímmel számolt be a püspökmolnári földműveseknek a szombathelyi tejüzemben tett látogatásáról. Az erősen propaganda jellegű cikk vonatkozó része így szól:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Péter-Pál napja (jún. 29.) óta országszerte javában zajlik az aratás - ahogy községünk határában is. Ma már ezt nagyfokú gépesítés segíti: a mai kombájnok egyszerre elvégzik az aratás és a cséplés folyamatát. 60-70 évvel ezelőtt azonban községünk területén az aratás még kézi erővel folyt, csak a cséplés zajlott gép bevonásával. Ezeket a mezőgazdasági munkákat idézem fel az alábbi fotók segítségével.

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam a molnári uradalom épületeit 1789-ből, amikor Sallér Judit átvette azokat.  Az ő idejében nagyon precízen dokumentált gazdálkodás folyt itt; kimutatások, számlák, fizetési listák is fennmaradtak. Az alábbiakban egy 1795-ös fizetési listát ismertetek, amiből megtudhatjuk, hogy kik, milyen tisztségben és mennyiért dolgoztak akkoriban a Sallérok birtokán (néhány hídvégi, töttösi és újlaki alkalmazott is innen kapta a fizetését). Ez a lista a korabeli uradalmi hierarchiát is jól tükrözi. Nézzük:

1789-ben meghalt a Sallér-család utolsó férfitagja, Sallér (II.) István szolgabíró. Örököse a jogilag fiúsított lánya, gróf Festetics Györgyné Sallér Judit lett. Az öröklés miatt sor került a család birtokainak, javainak összeírására – köztük a molnári uradalom lajstromba vételére is. Molnári falut ugyan több nemes bírta, de közülük ők voltak a legjelentősebbek.

A család kúriája a falu nyugati részén 1744-ben alapjaiból épült egyemeletes kastély volt, amelyet cseréppel fedtek. Amikor a Sallérok Mária Terézia királynőtől megkapták a birtokot, akkor még csak egy kétszobás, kis konyhás, kis kamrás lakóházikó állt itt szegényes istállókkal. A Sallér (I.) István által építtetett kastélynak csupán az emeletén volt 5 szoba, egy erkély és egy házi kápolna is. Az egész épület alatt pince húzódott. A konyhakert mintegy 1 hold nagyságú, a kastélyudvar pedig enélkül 1530 öl volt. A kastélyudvar területét piros téglalappal kiemelve lásd balra a korabeli térképen. Jól látszik, hogy a falu belterületének mintegy ötödét-negyedét ez foglalta el.

A mostani bejegyzésben a Rába Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irodaházát és a téesz rövid történetét mutatom be két fotó segítségével. A bejegyzés a képek alatti „tovább” gombra kattintva folytatódik.

Mint mezőgazdasági hátterű családból jött ember, felfigyeltem a miniszterelnök minapi szavaira, mely szerint az euróválság közepette felértékelődik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szerepe. Mi több: hazánk számára ez lehet a kitörési pont. Mindezt a kormányfő egy mezőgazdasági kiállítás és vásár megnyitója alkalmából mondta. De valóban kitörési pont lehet hazánknak az agrárgazdaság?