Nagyapám, Kuglics László a Don-kanyarnál

1943. január 12-én indult meg a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, mely a II. magyar hadsereg súlyos veszteségét eredményezte... A mai bejegyzésben erre emlékezve a Don-kanyart megjárt nagyapám, Kuglics László (1920-2007) fotói közül mutatok be néhányat.

Nagyapám 1920-ban született, sorkikápolnai lakos volt, 1949-ben házasság révén került Püspökmolnáriba. A Don-kanyarnál a II. magyar hadsereg III. hadtestében a 35. gyalogezred rendfokozat nélküli katonája volt, tehát egyszerű baka. Szerencsésen túlélte a doni katasztrófát, hazajött, majd akkor vonultatták be újra, amikor a háború már az Alföldön folyt. Az oroszok szorították őket hátra, majd Bécstől nyugatra fegyverezték le őket. Itt, Stockeraunál esett szovjet hadifogságba, ahol 3 hónapot töltött. Onnan gyalog jött haza. A nagyapám a "hivatalos" katonai fotóján (ami Szilárd Tódor szombathelyi fényképész műtermében készült) így fest. Mellkasán a Tűzkereszt kitüntetés látható a kardokkal. (Ezt sajnos nem találtam meg.)

Mivel nem vagyok jártas a korabeli fegyverek témájában, ezért aki pontosan meg tudja nevezni az alábbi képeken látható fegyvereket, őt kérem, írja meg nekem! 

Az alábbi kép még 1942 nyarán, őszén készülhetett. A papa az álló katonák között jobbról a hatodik, a többieket - akárcsak a többi képen - nem tudom megnevezni. Aki felismer valakit, kérem, írja meg!

Kedves Olvasók! Itt az év vége, a számvetés ideje. Ahogy tavaly ilyenkor is tettem, úgy most is röviden összefoglalom a blogon elért eredményeimet, az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Januártól decemberig (a jelenlegivel együtt) öszesen 72 bejegyzést írtam. A facebookon a követőim száma 646 (112-vel több, mint tavaly év végén), a  blog.hu-n pedig további 55 fő. 2019-ban a lapletöltések száma szempontjából a "legerősebb nap" június 2. volt, amikor 872 kattintás történt a blogon! (Az "ezüstérmes" június 10 lett 527 lapletöltéssel.) Az összes lapletöltés száma a blog indulásától mostanáig mintegy 274 ezer!

A 72 bejegyzés közül a 3 legolvasottabb ez volt (de mivel fényképes posztokról van szó, helyesebb a "legnézettebb" kifejezés használata:

1. Vegyes fotók 35.: 445 megtekintés

2. Vegyes fotók 34.: 377 megtekintés

3. Vegyes fotók 33.: 344 megtekintés

Az én személyes kedvenceim 2019-ből ezek a posztok voltak:

A mai bejegyzésben egy újságcikket mutatok be 50 évvel ezelőttről, a Vas Népéből, amelyben szerepel községünk neve. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

A cikk a megyei napilap 1969. december 25-i számának 3. oldalán található, és így szól:

A KST kifejezést korábban én sem hallottam, ezért utána kellett néznem. A mozaikszó feloldása: Kölcsönös Segítő Takarékpénztár, egyfajta munkahelyen belüli takarékoskodási forma volt akkoriban (az OTP közreműködésével). Aki ebbe belépett, az vállalta, hogy a havi béréből valamennyit megtakarít (azt a bérosztály levonta), és erről bélyegecskéket kapott a takarékfüzetbe, amit a bérosztály lepecsételt. Ez a takarékoskodás mindig januártól indult, az éves megtakarításokat november végén fizették ki, és ezekre 4-5 % kamatot adtak! 3 havi KST-tagság után a dolgozó kölcsönt is vehetett fel, amit 4 havi részletben fizetett vissza, de ettől még év végén a megtakarításait egy összegben megkapta. 

A cikk így folytatódik:

A Néptanítók Lapja 1869. december 23-i számának 813. oldalán találtam az alábbi újságcikket (pontosabban: egy újságban megjelent felhívást), amelynek egyik szerzője a községünk katolikus elemi iskolájában tanítóskodó Tormássy Károly volt:

Egy rábamolnári lakos büntetőügyére akadtam rá a 8 Órai Ujsag című lap 1932. december 25-i számának 8. oldalán, ami így szól:

A földbirtokos talán túlzás, de akkoriban ez volt a szóhasználat még a módosabb gazdák vonatkozásában is. A Vasvármegye kicsit bővebben tudósított az ügyről (1932.12.23. 4. oldal): 

A mai bejegyzésben folytatom a községünkből elszármazott Simonyi-Kovács Melinda által küldött fotók bemutatását. Olvasónknak köszönöm a képeket!

Az asszonyok a kútnál - kb. 1953-ban készült a fotó. Balról a második Sipos Margit, aki ül, az pedig a olvasónk nagymamája, Szabó Károlyné szül. Fülöp Magdolna (1928-2001).

Az asszonyok után jöjjön egy kép csak férfiakkal:

Több, mint egy év kihagyás után folytatom a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozatomat, amelyben ezúttal az 1898-as év helyi vonatkozású híreit nézzük meg a Vasvármegyéből. (Az 1897-es év hírei itt olvashatók.)

Rögtön az újévi lapszám 8. oldalán olvashatjuk, hogy a "Sárvár városi kórház építési alapja javára tartott hangverseny alkalmával" felülfizetett (vagyis adakozott): Csiffáry József Szt.-Tamás.

A január 30-i lapszám 7. oldalán találjuk a "Fertőző betegségek statisztikája" című cikket. Eszerint az előző évben difteritisz fordult elő Szenttamáson.

A február 13-i lapszában bűnúgyi hírt találhatunk (8. oldal): 

Egy újabb - méghozzá meglepő! - bűnügyi hír szól községünkből a február 20-i lapszám 8. oldalán:

Milyen volt az élet 75 évvel ezelőtt Püspöktamásiban? Erről is szól a plébánia kéziratos története, a Holpert István plébános által vezetett Historia Domus, amelyből az 1944 decemberi eseményeket idézem. jól olvasható az atya kézírása, ezért ide teszem eredetiben. (A sorozat előző része itt olvasható.)

A mai bejegyzésben a községünkből elszármazott Simonyi-Kovács Melinda által küldött képekből mutatok be egy válogatást. A hétfői bejegyzésben az ő nagyapjának bizonyítványát mutattam be. Olvasónknak köszönöm a fotókat!

Az első képen balról Szabó Katalin (Kaszás Péterné), középen a kislány az 1954-ben született Szabó Éva (olvasónk édesanyja), jobbról pedig Szabó Éva édesanyja, Szabó Károlyné született Fülöp Magdolna (1928-2001).

A mai bejegyzésben olvasónk, Simonyi-Kovács Melinda nagyapjának bizonyítványát mutatom be a '30-as évekből. A nagypapa, Szabó Károly (1927-1982) községünkben élt, a Kossuth u. 171. szám alatti házban, Püspökiben. Az akkori evangélikus elemi iskola tanulója volt a '30-as években. A 6. osztályt már a vasvári polgáriban járta, onnan a tanítóképzőbe ment. Érdekes, hogy milyen tantárgyak anyagát kellett akkor elsajátítaniuk a diákoknak! Melindának köszönöm a bizonyítványt!

Az értesítő címlapja:

A belső oldalak:

A mai bejegyzésben a Püspökmolnári Plébánia irattárából mutatok be két dokumentumot 75 évvel ezelőttről.(A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

1944 őszén az ország keleti felét már elérte a világháború, a front elől pedig megindultak az emberek nyugatra. Ez azt eredményezte, hogy sok tisztviselő, tanár, egyéb állami alkalmazott is az ország nyugati részére került. Őket pedig itteni szolgálatra osztották be. Az alábbi két irat is erről szól, amelyeket napra pontosan 75 évvel ezelőtt állítottak ki:

A mai bejegyzésben egy 1808-ban készült térképet mutatok be, amelyen a mai Püspökmolnári 3 korabeli elődközsége és a Rába is látszik.

A térkép latin címe így szól: Mappa Generalis Regni Hungariae parti umque adnexarum Croatiae, Slavoniae et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae, ami magyarul kb. annyit tesz, hogy A Magyar Királyság, Horvátország, Szlavónia, a Katonai Határőrvidék és az Erdélyi Fejedelemség általános térképe. A készítője Lipszky János, a kiadás helye és éve: Buda, 1808.

Lássuk!

Kedves Olvasók! Örömmel tudatom, hogy elkészült az újabb könyvem, és ezúton nyújtom át a könyvbemutatóra szóló meghívót:

A könyv terjedelme 116 oldal, benne 15 fekete-fehér fényképpel. A címlapja így néz ki:

A mai bejegyzésben két újságcikket mutatok be az 1969 novemberi Vas Népékből, amelyekben szerepel községünk neve. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az első a lap 1969. november 7-i számának 16. oldalán jelent meg:

A másik újságcikk a november 19-i lapszám 8. oldalán jelent meg:

Emlékeznek a kedves Olvasók azokra a bejegyzéseimre, amelyekben egykori halászatról volt szó? (Emlékeztetőül: 1. rész, 2. rész.) Akkor is id. Piri Mihály mesélt. A mai bejegyzésben is az ő, illetve a felesége visszaemlékezését közlöm 1959-ből, amelyben a népi babona egy érdekes eleméről, az állatrontásokról mesélnek. Ezeket régen az egyszerű földműves nép elhitte és nagyon komolyan vette!

Lássuk a történeteket!

Emlékeznek a kedves Olvasóim a kisunyomi Korchmáros-családra? (A szenttamási temetőkápolnában nyugszanak.) A Vasvári Múzeum állományában van néhány gyászjelentés, amely e család tagjairól szól, és amelyeket a múzeum igazgatója rendelkezésemre bocsátott. Ezeket mutatom be most.

1926-ban hunyt el a 92 éves matróna, kisunyomi Korchmáros Gáspárné, szül. szentgyörgyvölgyi Szép Julianna (máshol: Júlia). Ő a "mi temetőkápolnánkban" nyugszik:

A férj, Korchmáros Gáspár gyászjelentését ebben a posztban közöltem.

A plébániai feljegyzések szerint egy bizonyos Korchmáros Györgyike is a szenttamási temetőkápolnában lelt végső nyugalomra, de róla eddig semmilyen adatom nem volt. Eddig. Ő ugyanis a nemesi rangra emelt vasvári dr. Markovics Sándor felesége volt, egyúttal a fent említett Korchmáros Gáspárné lánya. A gyászjelentése szerint nem Szenttamáson, hanem Vasváron nyugszik. (A plébániai feljegyzést készítő plébánosunk tehát tévedett.)

Miután községünket már bekötötték a villamos hálózatba (így a templomot is), a katolikus egyházközség a templomi harangozást is könnyebbé akarta tenni a rendelkezésre álló villanyáram segítségével. Ennek érdekében árajánlatot kértek egy szerelőtől, ami a plébániai levéltárban megtalálható (év nélkül - valószínűleg 1965 végén vagy 1966 elején készült):

A kivitelezésnél azonban egy apróbb nehézség merült fel, ezért a plébánosnak a tanácshoz kellett fordulnia:

1944 őszén sorsfordító idők jártak... Hogyan látta mindezt az akkori püspöktamási plébános, Holpert István? A plébánia mindennapjairól, aktuális eseményeiről vezetett Historia Domusból idézem az 1944 október-novemberi bejegyzéseket. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Október 15-ről ezt írta a plébános:

Vagyis tényszerűen, érzelemmentesen írta le a történteket az atya. Ahogy az egy ilyen "műnél" elvárható is volt egy papól (nyilván az okokat nem tudhatta). Majd így folytatódik a história:

A mai bejegyzésben két újságcikket ismertetek az Alkotmány című lapból 1900 októberéből. Az első cikk október 6-án jelent meg (7. oldal):

De községünkből nemcsak az apátplébános volt ott! Lássuk az Alkotmány 1900. október 24-i számának 9. oldali cikkét:

A mai bejegyzésben az 1948-ban államosított katolikus elemi iskola leltárának iratait mutatom be. Az első dokumentum '48 júniusából való (sajnos a minősége nem a legjobb):