A mai bejegyzésben 1941 január végi újságcikkeket teszek közzé a Vasvármegye c. lapból. Az első a lap 1941. január 28-i számának 8. oldalán jelent meg:
A meghívót a másnapi lapban a 8. oldalon újra közzétették.
Egyházmegyei változásokról olvashatunk a január 30-i lapszám 5. oldalán:
A mai bejegyzésben egy 50 évvel ezelőtti újságcikket teszek közzé. Megjelent a Vas Népében 1966. január 28-án a 3. oldalon. Így szól:
Egy korábbi bejegyzésben bemutattam Szabó József molnári apát és szenttamási plébános portréját a Vasmegyei Lapok megemlékezése nyomán. Az az újságcikk értelemszerűen a "halottakról jót, vagy semmit" elve alapján a jó tulajdonságait mutatta be az elhunytnak. Történelmi távlatból tekintve azonban, levéltári kutatásaim alapján, tovább árnyalható az apátplébános portréja. Az alábbiakban erre teszek kísérletet az egyházmegyei levéltárban fellelt, Szabó apát által írt levelek alapján.
A plébánostól a jó cél érdekében a szelid furfang sem állt távol. Ezt bizonyítja egy 1885-ös, a megyéspüspöknek írt levele: "Méltóságos Püspök Úr! Kegyes Uram! Tiz éve mult már, hogy népem szegénysége miatt egy tanítót helyettesítettem. Jövő évre altanítói állomást szeretnék szervezni (azaz: másodtanítót szeretne felvenni - KG), de az iskolaszéki tagok félnek ezen ügytől a nép miatt, és felkértek, nehogy a nép őket okozza, szerveztessem ezen állomást a hatóság által. Bátor vagyok Méltóságodat hódolatteljesen kérni, kegyeskedjék oda hatni, hogy az alispáni hivatal által a vasvári szolgabíró ennek elintézésével mielőbb megbizassék...."
Egy régi bejegyzésben közzétettem egy fotót egy parasztházról, amit akkor (és még utána jó sokáig) nem tudtam beazonosítani. Erről a képről van szó:
Olvasóink, Gosztonyi Edéné (Horváth Anna), majd Molnár István és Horváth József azonban ráismertek: a ház a Kőhegyen, a Dózsa Gy. u. 15. alatt állt egykoron. A háztól balra gémeskutat látunk, mögötte pedig az istálló és a pajta állt. A kép jobb szélén a régi molnári tejcsarnok épülete látható.
Az uraktól további 3 fényképet is kaptam a régi házukról és udvaráról, melyeket itt bemutatok:
A mai bejegyzésben - az 1885-ös hírek után - 1886-ból teszek közzé újságcikkeket a Vasmegyei Közlöny című lapból.
Az első, községünkkel kapcsolatos hírre augusztus 1-ig kellett várni. Egy tragédiáról tudósít e lapszám 3. oldali cikke:
A következő, számunkra érdekes cikk (egy árverési hirdetmény) pedig december 19-én olvasható (3. oldal):
Tavaly tavasszal néhány érdekes adatot kaptam az azóta sajnos már elhunyt, községünkből elszármazott Gaál Imrétől. Az egyik információ a híres betyárról, Sobri Jóskáról szól. (A betyár elképzelt portréját lásd balra.)
Néhány apró morzsa
Ezt írta Sobriról Gaál úr: "Varga dédszüleim ott laktak a Petőfi utca végén. Mesékből tudom, hogy Sobri Jóska és társai a kompnál átjöttek a Rábán, és mindig kellett lenni otthon sonkának, szalonnának és kenyérnek, mert mikor megjelentek, megvásárolták az ennivalót, melyet mindig ki is fizettek, ezt kihangsúlyozták, és nagyon megmaradt bennem. Állítólag Kolomposon volt cseléd vagy pásztor."
A megerősítést kérő levelemre ezt írta Gaál úr: "Igen, Sobri állítólag legényként Kolomposon szolgált, de malac lopásba keveredett. Apám mesélte, aki Anyám szüleitől hallotta, de nem velük, hanem Édesanyám nagyszüleinél történtek a bevásárlások. A bort kihagytam, melyet Hegyhátról, akár Baltavár környékéről szállították szekerekkel hordókban, ebből is vettek.
Amint írtam mindig rendesen fizettek és csak sötétedés után jöttek át Rábán, bejelentés nélkül. Talán ez ügyben érdemes lenne keresésbe fogni. (Emlékszem arra a különálló épületre, kamrára ami az első udvaron állt. Alul pince, a földszinten zsírosbödönök, méz (volt méhes), szalonna, lisztesláda, felfűzött hagymák, fonnyadt almák. Vászon zacskókban aszalt gyümölcsök.)"
A betyárok személyéről, tetteiről a falusiak körében legendák szövődtek: mesék, dalok őrzik emléküket. Sok olyan információt is biztosnak véltek velük kapcsolatban, aminek még a fele sem igaz, ezért Gaál úr sorait is fenntartással kezeltem. Úgy véltem: akár igaz is lehet, de ennek utána kell járnom.
A mai bejegyzésben 75 évvel ezelőtti eseményekről írok a korabeli megyei újság, a Vasvármegye cikkei alapján. Az első, számunkra érdekes tudósítás a lap 1941. január 4-i számának 6. oldalán megjelent Vadászengedélyek a vasvári járásban c. cikk. Az 1940. szeptember 1-től vadászengedélyt kért személyek között olvashatjuk Marton József (Püspöktamási) nevét.
A megyei lap január 12-én egyházmegyei változásokról tudósított (7. oldal):
Egy községünk határában történt balesetről ír a Vasvármegye 1941. január 14-i száma az 5. oldalon:
A mai bejegyzésben néhány - államhoz kötődő - pecsétet mutatok be községünkből a 20. század második feléből. Ezeknél a változást főleg az államcímer változása okozta. Lássuk őket!
1945-ben még természetesen a koronás kiscímer volt az államcímer, így a helyi szervek is ezt használták. A bal oldali képen a Rábamolnári Anyakönyvi Kerület pecsétjében látható a koronás kiscímer.
Ahogy arról már korábban írtam, gróf Festetics György 1857-ben megalapította a molnári apátságot. A mindenkori molnári apát a szenttamási plébános volt. Az apát a plébánosétól eltérő jelvényeket használt. A mai bejegyzésben ezekről lesz szó.
A plébánia irattárában 2 dokumentumot találtam, amely ezekkel kapcsolatos. Az első Guillelmus István megyéspüspök 1905. március 28-án Rigó Zsigmond apátplébánosnak küldött levele, melyben az apáti jelvények használatáról rendelkezik. Ennek vonatkozó pontjai:
"1. Az ünnepélyes, u. n. apátmisék, vagy az apáti és préposti címmel felruházott dignitariusok által tartandó egyéb ünnepélyes isteni tiszteletek alkalmával használandó kesztyűk csak egyszerűek, simák, himzés-nélküliek lehetnek.
2. Az apáti avagy préposti gyürü csak egyetlenegy drágakővel lehet ékesítve.
3. A mellkereszt drágakövek nélküli, egyszerű legyen.
4. Az apáti föveg (infula) egyszerű, fehér himzés-nélküli, és elől kereszttel ékesített lehet.
5. Miután a mellkeresztet az Egyházban bevett általános szokás szerint a közönséges ruhák (reverenda) felett csak a püspökök viselhetik, éppigy a gyürüt is, a püspökinél kisebb egyházi méltóságban levő egyházi férfiak a mellkeresztet és gyürüt csakis ünnepélyes alkalmakkor pl. papi gyűléseken, és másnemű nyilvános jellegű ünnepélyességeken, tisztelgéseknél, vizsgálatokon, hol elnökölnek és hasonló alkalmakkor. Egyszóval arra ügyeljenek, hogy a mellkeresztet és gyürüt ne folytonosan és mindennap viseljék.
6. Az isteni tiszteletek alkalmával a celebránsok pásztorbottal jelenhetnek ugyan meg, de azt maguk nem vihetik.
{...}
11. Magánmiséknél sem a mellkeresztet, sem a gyürüt nem viselhetik és semmiben sem különböznek az egyszerű paptól."
Végül a püspök hozzáteszi: "Ennek kapcsán értesítem Főt. Uraságodat, hogy szivesen megengedem, hogy egyes ünnepélyes alkalmakkor a főpapi jelvényeket az isteni tiszteleteknél használhassa, de erre vonatkozólag hozzám esetről-esetre jelentést tegyen."
A másik irat a plébánia irattárából pedig az alábbi, 1932-es keltezésű levél a plébánosnak:
Az 1884-es hírek után a mai bejegyzésben lássuk, miről írt a Vasmegyei Közlöny (VK) c. lap 1885-ben!
A március 15-ei lapszám 3. oldalán egy igazi bulvárhírt találunk:
A főrendiház vasi arisztokratáit sorolja fel a VK 1885. május 23-ai száma a 3. oldalon. A lista élén a 2 évvel korábban elhunyt gróf Festetics György fiát találjuk:
A mai bejegyzésben egy 1943-as könyvben talált életrajzokat közlök. A könyv címe: Magyar föld, magyar nép II. A megnagyobbodott Magyarország községeinek adattára. (Az 1941. évi helységnévtár adatainak felhasználásával). Budapest, 1943.
A könyv személyi adattárában azoknak az életrajza szerepel, akik megrendelésükkel a mű megjelenését előmozdították. Községünkben született, de máshol élő, ill. itt élő személyek életrajzát egyaránt kigyűjtöttem. A * a születést jelöli. Az alábbi személyeket találtam a könyvben:
