A mai írásban az 1935-ös választás helyi eseményeit és eredményeit mutatom be.

Az előző választáshoz képest hazánkban alapvető változások történtek. Véget ért a gazdasági válság, az ország megindult a fellendülés útján. A politikai élet azonban átrendeződött: a kormánypárton belül (és kívül) előretört a radikális jobboldal, amelynek vezetője, Gömbös Gyula 1932-ben miniszterelnök lett.

Gömbös tervei megvalósításához tömegpárttá szervezte át a kormánypártot, melynek neve Nemzeti Egység Pártja lett. Az ország valamennyi településén létrehozták a NEP helyi szervezetét, melyeknek feladatává tették, hogy beszervezzék a választópolgárok összességét. Az így létrehozott tömegpárt irányítása erősen hierarchikus, szervezettsége többszintű volt (még a településnél kisebb egységek is voltak). A tisztségviselőknek havonta jelentést kellett tenniük a szervezettségről, a közhangulatról. A párt püspöktamási elnöke ekkor Marton István malomtulajdonos, társelnöke Békefi Gyula földműves, titkára Balikó Mihály tanító volt, Rábamolnáriból 1935-ös pártnévsor nem maradt fenn.

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a nemes Molnár-nemzetség történetét, most nézzük meg a család legmagasabbra jutott tagjának, Molnári Kelemen püspöknek, királyi alkancellárnak az életét, akinek a sírkövét 1674-ben fedezték fel.

Molnári Kelemen 1370 körül született Molnáriban, a Vas vármegyei nemes Molnár-családból. Apja Péter, ismert testvérei István és Domonkos. Kelemen gyerekkoráról, iskoláiról semmit sem tudunk.

Ifjúkorában maradandó barátságba került Ostffy Gergellyel, mely Kelemen és családja számára később nagy jelentőségű kapcsolattá vált. Hogy ez az ismeretség a közös iskola, esetleg a külföldi egyetem, vagy a királyi udvarban való közös együttlétük folytán alakult ki, nem tudjuk. Ostffy Gergely vasvári és soproni ispán volt, aki nemzetsége tagjai közül egyedül maradt meg Zsigmond király hűségén, míg családja többi tagja Nápolyi László trónkövetelő oldalára állt. Zsigmond ezért szabad végrendelkezést engedélyezett neki. A gyermektelen Ostffy Gergely 1406-ban a szerzett, 1428-ban pedig az örökölt birtokait is Kelemen püspökre és testvéreire íratta (akiket testvéréül fogadott). A megszerzett vasi, soproni, zalai és Valkó megyei falvak, ill. birtokrészek jelentősen megnövelték a Molnáriak vagyonát. (Később az Ostffyak visszaszerezték birtokaik egy részét.)

A mai bejegyzésben egy őszi-téli mezőgazdasági munkafolyamatról írok, melyet gyerekként még volt szerencsém látni (igaz, csak bemutató-jelleggel).

A cséplés a gabonafélék (továbbá a hüvelyesek, ill. az olajat adó növények) magjának a kalászból (hüvelyből, becőből) való kiválasztása. A cséplőgépek, majd az aratást-cséplést egyszerre elvégző kombájnok elterjedése előtt ezt a munkát kézi erővel végezték. A cséplést a nagyobb uradalmak már augusztus végén megkezdték, a kisparaszti gazdaságokban az őszi munkák végeztével vette kezdetét. A cséplés helye a pajta (csűr), vagy a pajta előtti térség volt.