Püspöki 1857-es térképe után a mai bejegyzésben a szomszédos Szenttamás község korabeli térképét mutatom be. Az alábbi belterületi kép szintén egy nagy, külterületet is ábrázoló térkép része.

A színek itt is ugyanazokat az objektumokat jelölik, mint Püspökinél. Feltűnő különbség Püspökihez képest, hogy itt lényegesen kevesebb (sárgával jelölt) pajtát láthatunk.

Néhány hét kihagyás után újra folytatom a bulvárhíreket bemutató sorozatot. Ezúttal az 1872-es év híreit szemlézem. A korábbiakhoz képest kevés volt belőlük…

Az év első helyi kötődésű hírére a tavasz végéig kellett várni. A Vasmegyei Lapok május 5-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi hír:

Augusztusban egyházmegyei személyi változásokat közölt a lap, mely a molnári apátságot és a vele összekapcsolt szenttamási plébániát is érintett. Az első közlésbe azonban hiba csúszott, amit az aug. 18-i szám 2. oldalán javítottak:

A mai bejegyzésben az egykori Püspöki község belterületi térképét mutatom be. Ez része annak a térképnek, amely 1857-ben készült, és az egész község területét (tehát a külterületet is) ábrázolja.

Jól látszik, hogy a másfél évszázaddal ezelőtti Püspöki belterülete csak a temetőig tartott, onnan tovább nyugat felé parcellák sorakoztak. Ezeknek egyébként (az egész térképen) fel van tüntetve a tulajdonosa is, így jól összeállítható belőle az egyes családok földjeinek elhelyezkedése.

A mai bejegyzésben a Horthy-korszak utolsónak bizonyult, 1939-es választásának helyi eredményeit mutatom be.

A választási rendszerben alapvető változások történtek: a választás mindenütt titkos lett, de a szigorúbb cenzus miatt országosan mintegy 300 ezerrel csökkent a választásra jogosultak létszáma (ugyanakkor a vasvári kerületben nőtt a szavazók száma). Az egyéni jelöltekre történő voksolás mellett listás szavazást is tartottak. Átszabták a választókerületeket is: a vasvári kerület megnőtt, összesen 71 község tartozott ide. Bevezették a 2000 Pengőnyi kauciót (választási biztosíték) és változtattak az ajánlás szabályain is.

A pártrendszerben is változások történtek. A kormánypárt szervezettsége csökkent, ám még így is a legszervezettebb erő volt. A párt Teleki Pál vezetése alatt a Magyar Élet Pártja nevet viselte, előretörtek benne a radikális jobboldaliak. A szomszédban megjelenő náci Németország támogatásának következtében megerősödött a szélsőjobboldal (Csehimindszenten és Sorkikisfaludon is volt hungarista szervezet). A korábban fontos szerepet játszó keresztény irányzat teljesen visszaszorult. Az ellenzéki oldalon egyedül a Kisgazdapárt indult komolyabb esélyekkel.

A kormánypártnak az itteni községekben volt helyi szervezete. A Püspöktamási szervezetről az 1935-ös választásnál már írtam. Rábamolnáriban a MÉP helyi elnöke Nagy István földműves és göbemetsző, titkára Kovács Miklós nyug. csendőr-tiszthelyettes volt. A Roszner István iratai között található MÉP-jellemzés szerint Rábamolnári „erősen nyilas érzelmű” volt...

Ahogy azt tudjuk, Püspöktamási és Rábamolnári 1948-as egyesülése után községünk végleges neve Püspökmolnári lett. Erről egy rövid hírben a Nyugati Kis Ujság c. kisgazda lap is beszámolt 1948. december 12-én a 2. oldalon:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A Vasvármegye c. újság 1912. december 10-i számának 5. oldalán jelent meg az alábbi újságcikk:

Erről a vasútról egy korábbi bejegyzésben már írtam. 1913 folyamán számos híradás jelent meg róla, melyeket a későbbiekben majd közzé teszek.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A mai bejegyzésben egy községünkből származó térképész-kutató munkásságát mutatom be.

Zelkó Zoltán neve akkor vált országosan ismertté, amikor a Magyarország című lap 1976. évi 19. száma leközölte olvasói levelét, melyben a Nazca-fennsík rejtélyes vonalainak eredetére adott egyfajta magyarázatot. Elképzelése később több újságcikkben is a nyilvánosság elé került: írt róla pl. az Interpress Magazin (Megoldódott Nazca titka?, 1979/9. szám 4-10.o., ill. Megoldódott a Nazca-titok! c. cikk, 1980. október, 4-11.o.) és a Természet Világa (Térképezés és toronyőr-iskola, avagy hírközlés az ókori Peruban, 1981/1. szám 13-17. o.) is. A Magvető Kiadó pedig a Gyorsuló idő c. sorozatában jelentette meg Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyvét (Budapest, 1982.).

A szerző 1980 nyarán Peruba is eljutott, ahol a helyszínen tanulmányozta a mintegy 500 km2-es terület rejtélyes vonalait. Erről az útról perui-magyar koprodukcióban 2*30 perces televíziós film is készült (The mysterious map on the sands of Nazca, fényképezte: Boldizsár Károly, rendezte: José Andrés Lackó, zene: Omega).

Az Új Vasvármegye c. szociáldemokrata újság 1946. december 3-i számában jelent meg a Szociáldemokrata gyűlések Vasvárott, Rábamolnáriban és Rábahídvégen c. cikkben az alábbi tudósítás: 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!