A mai bejegyzésben - folytatva a korábban megkezdett sorozatot - újabb két I. világháborús katona portréját mutatom be. (A *-gal jelölt évszám a születési évet jelöli.) Az egyikük egy gyalogos az egykori 83. közös gyalogezredből: 

K.cs.k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

Forrás: Doromby-Reé: A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története. (Bp. 1940.) Arcképcsarnok 3. o.

A két katona portréja:

A mai bejegyzésben több rövid újsághírt ismertetek 1915 júniusának első feléből. A Szombathelyi Ujság 1915. június 1-ei száma a 3. oldalon közli a "Hadikölcsönjegyzések" című cikket. Eszerint a Mezőgazdasági Takarék és Hitelbank RT-nél 20.000 K értékben jegyzett hadikölcsönt Csiffáry József, aki vagy Szenttamáson vagy Püspökiben lakott. (Lásd ezekben a posztokban.)

A következő újságcikk nem tartozik községünk történetéhez, ám egy olyan család egyik tagja szerepel benne, amely Szenttamásról kapta a nemesi előnevét (Vasvármegye, 1915. 06.10. 3.oldal):

Ugyanezen lapszám ugyanezen oldalán egy vasúti hírt olvashatunk:

Míg a II. világháború egyes településeken (főleg a városokban) a középületek és a lakóházak jelentős pusztulásával járt, addig a korabeli Rábamolnáriban és Püspöktamásiban tudomásom szerint nem voltak jelentős károk. (Bár Sely Gyula körjegyző 1945. május 7-ei jelentése kiégett községként jellemzi Rábamolnárit - de lehet, hogy ez túlzás. (?)). Akinek van erről információja, kérem, ossza meg velem!)

Itt a vasúti híd németek általi felrobbantása és a telefonoszlopok szovjet katonák által történt elszállítása okozott jelentős károkat... Ugyanakkor azonnal felmerült az újjáépítés terve is - de sokkal inkább nevezhetjük ezt fejlesztési koncepciónak. Lássuk, hogyan képzelte el az újjáépítést a korabeli két falu vezetése ekkoriban!

Püspöktamási újjáépítési terve:

Rábamolnári terve az alábbiakból állt: