Gyalogosok 1.: az Ormosi-testvérek

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. Két, tüzéreket bemutató poszt (első, második) után ma a Püspöktamásiból a frontra került Ormosi-testvéreket mutatom be. A rövid életrajzukat tartalmazó könyv (vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934.) - a kor divatja szerint - Ormóssy-nak nevezi őket.

Íme a 3 életrajz:

A 3 katona portréja pedig így néz ki:

1829. március 29-én meghalt Molnári földesúrnője, özvegy Festeticsné, Sallér Judit. (Feltételezett portréját itt közöltem.) Holttestét a szenttamási templom alatti kriptában helyezték végső nyugalomra (videó a kriptáról itt).

Halála után felmérték a hátrahagyott javait, hogy azokat a hagyatéki eljárásban az örökösökre átruházhassák. Nemcsak az ingó és ingatlan vagyont, de a hátrahagyott iratanyagot is összeírták, mint személyes tulajdont. Ebből az összeírásból nézzük meg most a fellelt adósleveleket:

A mai bejegyzésben olyan rövidhíreket közlök a Vas Népe c. megyei napilapból, melyeknek van püspökmolnári vonatkozása. Az első a lap 1958. június 20-i számának 6. oldalán olvasható:

Az alábbi tabella a VN 1958.06.22-i számából való (8. oldal):

Az 1955-ben végzettek fotója után a mai bejegyzésben a püspökmolnári általános iskola 1956-ban végzett nyolcadikosainak csoportképét mutatom be. Az osztálylétszám 21 fő volt:

Hogyan játszott községünk futballcsapata fél évszázaddal ezelőtt? Kiderül a mai bejegyzésből a korabeli tabella alapján.

Az alábbi tabellát a Vas Népe c. megyei napilap 1964. június 5-i számának 6. oldalán találjuk:

Két héttel később, az alábbiak szerint alakult az összevont járási bajnokság állása (Vas Népe 1964.06.19. 6. oldal):

1904-ben egy új szervezettel gyarapodott községünk. Ez év január 5-én ugyanis Molnári község állattenyésztő gazdái megalapították a molnári tejszövetkezetet, amely a tevékenységét május 1-én kezdte meg. Az egylet célja: „a tagjainak istállóiban termelt tejnek közösen való legelőnyösebb értékesítése”. Az alapszabály szerint a szövetkezetnek tagja lehetett „Molnári községben és környékén tehenészettel foglalkozó minden önálló feddhetetlen egyén (férfi és nő) vagy testület”. Az egylet 29 taggal alakult, az üzletrészek száma ekkor 53 volt (a szavazati arány is ennek megfelelően alakult). A legtehetősebb, és így legnagyobb szavazati hányaddal rendelkező alapító tag Sely Sámuel volt 4 üzletrésszel.

A molnári tejszövetkezet érdekesen díszített pecsétje

Tüzérek 2.

A mai bejegyzésben - folytatva a 3 hete megkezdett sorozatot - ismét 2 katonát mutatok be az I. világháborúból. Mindketten a tüzérségnél szolgálták a hazát és a királyt.

Egyikük portréja balra, életrajza pedig lent olvasható. (Forrás: a Felszeghy Ferenc és Reé Antal által szerkesztett A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Bp. 1938.) c. könyv)

Rövidítések az életrajzokhoz:

K. cs. k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

H. e. é.: Magyar Háborús Emlékérem (Alapítására 1929 májusában került sor. A fronton teljesített szolgálat alapján karddal és sisakkal, míg a hátországi szolgálat alapján kard és sisak nélküli díszítéssel adományozták.)

A Magyar Távirati Iroda - online is elérhető - 1936. június 9-i tudósításának 14. oldalán számolt be az alábbi tragikus végű csónakbalesetről:

A Vasvármegye c. korabeli megyei lap hosszabb cikkben tudósított a tragédiáról (1936.06.09. 3. oldal):

A mai bejegyzésben a püspökmolnári általános iskola 1955-ben végzettek nyolcadikosainak csoportképét mutatom be:

A mai bejegyzésben 3 rövid újságcikket teszek közzé 1957-ből. Az első a Vas Népe április 14-i számának 7. oldalán jelent meg:

A következő újságcikket az 1957. június 2-i lapszám 4. oldalán találhatták meg a Vas Népe olvasói:

Korábbi bejegyzésekben már bemutattam a szenttamási templom alatti kriptában eltemetett Nádasdi Klára, ill. fia, Sallér István gyászbeszédét. A mai bejegyzésben az utóbbi elhunyt özvegyének, Motesiczky Juditnak a temetésén, a templomunkban elmondott gyászbeszédet mutatom be.

Motesiczky Judit temetésére férje halála után 7 évvel, 1796-ban, szent Mihály hava (azaz szeptember) 27-én került sor. A gyászbeszéd nyomtatásban is megjelent, méghozzá Komáromban, Weinmüller Bálint nyomdájában. A beszéd szerzője Nagy József szombathelyi éneklőkanonok. A szövegben számos utalás található a molnári birtokos család történetével kapcsolatban. 

A beszédből megtudjuk, hogy a Motesiczky-család mely famíliákkal volt rokonságban, merrefelé feküdtek a birtokai (Trencsén, Nyitra vármegyék), ill. azt, hogy az ifjú Judit a pozsonyi apácáknál nevelkedett, majd 17 évesen vette feleségül Sallér István. A feleség hívő katolikus volt: nemcsak a kastély kápolnájában hallgatott naponta misét, de a vasvári és a szombathelyi templomokat is látogatta, és egyetlen életben maradt gyermekét, Sallér Juditot is erkölcsösen nevelte. Férjével annak haláláig, 32 évig élt házasságban.