Amikor azt hittem, hogy már nem akadok újabb képeslapra községünkről, akkor újra kellemes meglepetés ért. Íme:

A mai bejegyzésben 4 rövidhírt teszek közzé 1960 áprilisából, a megyei napilap, a Vas Népe cikkei alapján. Az első egy rövid sporthír, ami a lap 1960. április 8-i számának 6. oldalán jelent meg: 

A következő egy vöröskeresztes hír a VN 1960. április 21-i számának 4. oldaláról:

Száz évvel ezelőtt, pontosan 1914. április 26-án az alábbi hirdetés jelent meg a Vasvármegye c. lap 13. oldalán:

Kapcsolódó bejegyzések: 

A bérbe adandó szenttamási kocsma (1886)

Az első helyi vonatkozású hirdetés

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A mai bejegyzésben 50 évvel ezelőtti eseményeket mutatok be a Vas Népe cikkei alapján. Először futballhírek és tabella a lap 1964. április 16-i számából (6. oldal). Ekkor a szombathelyi és a vasvári járás összevont csoportot alkotott a legalsóbb osztályban.

Körzeti kulturális bemutatóról tudósít ugyanazon lapszám egy másik cikke (8. oldal), benne megemlítve községünk fellépőit is:

Korábban már többször írtam a Rábapüspöki határába tervezett hídról (legutóbb pl. itt). Most egy száz éve történt balesetről számolok be, ami a híd építésénél történt (a cikk a Vasvár és Vidéke c. lap 1914. április 19-i számának 2. oldaláról való)

Ugyanabban a lapszámban sorozásra hívják a korabeli Rábamolnári, Rábapüspöki és Rábaszenttamás fiataljait:

A fenti kifejezéssel jellemezte a Helyi Érték - Értékteremtők c. lap szerkesztője, Éles Krisztina a blogomat lapja idei I. számának Netböngésző c. rovatában. Ez az első eset, hogy az írott sajtó foglalkozik a munkámmal. Örömömre szolgál, hogy ebben a lokápatrióta szellemiségű, a helyi értékeket bemutató lapban szerepelhet az oldalam, ezért osztom meg a T. Olvasóimmal az ott leírtakat. Íme:

A mai bejegyzésben két, száz évvel ezelőtti újságcikket teszek közzé.

Már többször írtam a Sárvártól Körmendig tervezett, vidékünkön áthaladó vasútról (legutóbb pl. ebben a bejegyzésben); a vonallal kapcsolatos legújabb fejleményről szól a Vasvármegye c. újság 1914. április 11-i számának 21. oldali cikke: 

És itt pedig egy árverési hirdetményt látunk egy rábamolnári lakos ellen (a Vasvár és Vidéke c. lap 1914. április 12-i számának 4. oldaláról):

A mai bejegyzésben a püspökmolnári általános iskola 1954-ben végzett 8. osztályát mutatom be: 

Egy Oszkón megesett sportszerűtlen futballmérkőzésről számol be - olvasói levél alapján - a Vas Népe 1958. április 11-i száma 6. oldalon:

A "kitüntetések felszabadulásunk 19. évfordulóján" c. Vas Népe-cikk (1964.04.04. 5. o.) szerint "a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Nagy Dezső, a püspökmolnári téesz elnöke".

A Vas Népe 1964. április 8-i számának 5. oldalán jelent meg ez a cikk, melyben a püspökmolnári úttörők szerepléséről is olvashatunk:

Érdemes elolvasni:

Úttörőavatás 1956-ban

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Míg 2013-ban amerikai levéltári forrásokat kutattam fel Püspökmolnári történetéhez, ill. felmásztam a püspöki harangláb állványzatára harangot nézni, addig idén a föld alá néztem le. Régóta érdekel, hogy milyen lehet a szenttamási templomban lévő Sallér-kripta belseje? Milyen állapotban vannak az ott eltemetettek koporsói? Be lehet-e őket azonosítani? Netán valahol látszik-e a középkorban eltemetett Molnári Kelemen győri püspök sírköve?

Egy tavaly decemberi próbálkozás után (Burusán József esperes atya engedélyével) 2014. március 26-án hárman fogtunk neki a kutatásnak: Zágorhidi Czigány Balázs történész, Tóth Gergely operatőr és jómagam. Nem a kripta zárókövét bontottuk fel, hanem "csak" kamerát engedtünk le a szentély északi oldala alatti szellőzőnyíláson. Egy GoPro kamerát használtunk, amihez (hogy jól lássunk odalent) egy 100-as izzót rögzítettünk, ehhez pedig az energiát akkumulátor biztosította. Az egészet egy több részletből összeszerkesztett, csuklós rúd segítségével engedtük le a mélybe. A technikát a szombathelyi Pannonia Pictures filmstúdió biztosította - köszönet érte!

E rövid bevezető után lássuk, mit láttunk a kriptában:

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam az 1857-ben fennmaradt iparos-összeírás helyi adatait, a mai bejegyzésben pedig kettő, 1869-ből fennmaradt lajstromot mutatok be. 

Az alábbi felsorolásban csak azon iparosok és kerekedők szerepelnek, akik az 1868. évi VI. törvénycikk 8. §-a értelmében kamarai bel- és kültagok megválasztására jogosultak voltak. A jogszabály rendelkezése értelmében csak azon iparos és kerekedő választhatott, aki teljes körű polgárjoggal rendelkezett, az adott kamara illetékességi területén lakott és "legalább egy év óta kereskedést vagy ipart önállóan és jogosítottan űz, vagy olyannál mint nyilvános társ vagy kereskedelmi és technikai fővezető működik". Vagyis az alábbi lista nem tartalmazza a korabeli 3 kisközség összes mesteremberét!

Először nézzük a kereskedőket:

A "Zseli" név talán inkább helyesen "Sely".

Ugyanebben az összeírásból nézzük az iparosokat: