Az elmúlt hetekben bemutattam községünk kőszobrait. A mai bejegyzésben Püspökmolnári műholdképére rajzolva bemutatom ezek elhelyezkedését. A bejegyzés a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.
A kolduló barátok mindig jó viszonyban álltak a kolostoruk környéki gazdákkal, hiszen tőlük kapták a létfenntartásukhoz szükséges élelmet. Környékünkön kolduló barátok (domonkosok) Vasváron éltek, akik szintén jó viszonyt ápoltak a környező lakossággal, különösen a nagyobb birtokosokkal. A mai bejegyzésben a Molnáriban birtokos Sallérok és a vasvári domonkos atyák (jól dokumentált) kapcsolatáról lesz szó.
Ez a kapcsolat sokrétű volt. Egyrészt a már említett adományokkal függött össze. Az 1760-as években Raab András barát összevásárolta a környező nagybirtokosoktól a gyümölcsöket, amit télen a kolostor lakói elfogyasztottak, a maradékot pedig busás haszonnal adta el tavasszal a vásárokon. Ő egyébként kirurgus volt, és gyakran hívták eret vágni a nemesi kúriákba is – valószínűleg Molnáriban is megfordult.
Címkék: kastély egyháztörténet molnári sallérok
Az 1857-es népszámlálás után a teljes népességre kiterjedő lajstromra 12 évvel később, 1869-ben került sor. Itt még részletesebb adatfelvételre került sor, mint korábban. Ebből ismertetem Molnári, Püspöki és Szenttamás adatait.
Elsőként vegyük szemügyre az összefoglaló létszámadatokat:
Település |
Házak |
Családok |
Népesség |
A népességből |
|
száma |
Férfi |
Nő |
|||
Molnári |
63 |
117 |
462 |
233 |
229 |
Püspöki |
44 |
57 |
287 |
134 |
153 |
Szent Tamás* |
26 |
46 |
176 |
87 |
89 |
Összesen |
133 |
220 |
925 |
454 |
471 |
* Korabeli helyesírás szerint