A mai bejegyzésben mintegy 7 hónap kihagyás után  folytatódik a 100 éves újságcikkeket bemutató sorozat, aminek az előző része ide kattintva olvasható. A kihagyás oka részben a járványhelyzet (zárva voltak a könyvtárak), részben pedig az, hogy nem igazán volt a községünkkel kapcsolatos újságcikk 1921 első felében. Lássuk azt a keveset, ami mégis megjelent!

Először a Vasvármegye 1921. január 23-i számának egyik cikkében találkozhatunk Molnári nevével (4. oldal):

Elődeink - az oszkóiakhoz képest - rosszabb vásárt csináltak...

Az alábbi hirdetmény az április 24-i Vasvármegye 6. oldalán található:

A mai bejegyzésben azt nézzük meg, hogy ki volt községünk 100 katasztrális holdnál nagyobb birtokosa 1912-ben! (Valójában 1911-es adatokat tartalmaz a könyv, mivel a kéziratot 1911 októberében lezárták.) A könyv teljes címe ez:

A községünkkel kapcsolatos adatok ezen az oldalon találhatók. (Pirossal megjelöltem a vonatkozó sorokat.)

Veszteségnyilvántartás I.

A mai bejegyzésben azon I. világháborús katonák adatait mutatom be, akik Püspökiben (vagy az 1907 utáni elnevezéssel: Rábapüspökiben) születtek, és - átmenetileg vagy véglegesen - harcképtelenné váltak a háború folyamán. Vagyis: megsebesültek, meghaltak, hadifogságba estek vagy eltűntek, ezért bekerültek a Monarchia veszteségi nyilvántartásába. Mivel a harcképtelenségük lehetett átmeneti is, ezért egy személy több alkalommal is bekerülhetett a nyilvántartásba. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum által összeállított adatbázisban a lakóhely községre nem lehet keresni, csak a megyei honosságra, így nem biztos, hogy mindannyian Rábapüspökiben is éltek a bevonuláskor. (Illetve lehetnek elírások is az adatbázisban.)

Lássuk a püspöki születésű katonák adatait:

Ez a Szalai István az apai nagyanyám nagybátyja volt. Meglepő, hogy a 101. "közös" gyalogezred katonája volt, mert ez az alakulat békeidőben Békéscsabán állomásozott... Ugyanakkor a születési-halálozási évszám stimmel, más információm pedig nincs róla (még egy fotóm se)...

A mai bejegyzésben folytatom a Kozma Györgytől és családjától kapott fényképek bemutatását. A Kozma-családnak ezúton is köszönöm a fotókat!

Az első képen Kozma György édesanyjának bátyja, az 1920-as születésű Horváth Miklós látható motoron, katonaként, valószínűleg 1940-ben. A lenti képen is ő látható még regrutaként, valamivel korábban.

Horváth György tüzér

Hosszú idő után ma folytatódik az I. világháborút megjárt helybeli katonák bemutatása. Ma Kozma Jenőné született Horváth Anna édesapját mutatom be az I. világháborúból.

Annus néninek és családjának ezúton is köszönöm a képet!

Horváth György 1893-ban született Püspökiben. Az I. világháború kitörésekor 21 éves volt, így őt is bevonultatták.

Tüzérként vett részt az I. világháborúban, de az alakulatát ma már nem tudjuk megnevezni. Megfordult az olasz fronton és Galíciában is. Az olasz hadszíntéren egy visszavonuláskor az utolsók között vonult vissza.

Sem sebesüléséről, sem hadifogságáról, sem kimagasló - kitüntetésre jogosító - haditettéről nem tudunk. 

1920-ban nősült meg, a felesége neve Piri Teréz volt. Házasságukból 7 gyerek született, akik mind megérték a felnőttkort.

1938-ban a Felvidék déli sávjának elfoglalásakor, majd a II. világháború idején is bevonult. Kassán is megfordult, de az már nem deríthető ki, hogy ez az I. vagy a II. világháború idején történt-e. Egy időben hídőrként is szolgált.

1974. szeptember 29-én hunyt el.

Az alábbiakban két másik fotón is láthatjuk Horváth Györgyöt, méghozzá katonatársai körében. (Mindkét képen megjelölték őt a könnyebb felismerhetőség érdekében.)

1945-ben - nagyobbrészt életkoruk - miatt több személy is lemondott az iparáról (ma ezt úgy mondanánk: "visszaadta a vállalkozóit"). Hogyan zajlott mindez? Bemutatom az egyik érintett, az 1880-ban Ikerváron született, de bognár iparát Rábapüspökiben (majd Püspöktamásiban) űző ifj. Komáromi József példáján.

Először is az illető beadott egy rövid, lényegretörő kérvényt (amit valószínűleg inkább a körjegyző, Sely Gyula vagy kollégája, Dékány József írt) a járási főjegyzőnek (pár hónappal korábban még főszolgabírónak hívták), és ellátta 4 Pengős okmánybélyeggel. Így:

Csatolta hozzá az iparigazolványát, ami ifj. Komáromi József esetében így nézett ki:

A mai bejegyzésben folytatom a Simonyi-Kovács Melinda által küldött képek bemutatását; ez az utolsó válogatás. Lássuk őket! 

Az első kép Melinda és édesanyja szerint a Püspöktamási Evangélikus Elemi Népiskola diákjainak 1936-os fotója. Az alsó sorban jobbról a második Melinda nagyapja, a Püspökiben élt Szabó Károly (1927-1982).

Ugyanakkor furcsa, hogy lányok nincsenek a képen, pedig ők is jártak akkor az evangélikus iskolába, illetve a hátul látható férfit (tanító? lelkész?) sem sikerült beazonosítani. Nem az itt tanító Balikó Mihály, az biztos. Esetleg valamelyik Ormosi-testvér? Vagy a nemeskoltai evnagélikus tanító? A lányok hiányára magyarázat lehet, hogy csak az 5-6. osztályosok vannak a képen, mert a lányok akkoriban információm szerint csak 4 osztályt jártak.

Akinek van ötlete a megfejtésre, kérem, írja meg!

Az alábbi cikket a Kis Ujság 1934. január 16-i számának 7. oldalán találtam:

Nemrég írtam (ebben a bejegyzésben) a vasvári járás villamosításának 1928-as tervéről. A Vasvári Ujságban több olyan cikket is találtam 1928 őszén, amelyek ezzel kapcsolatosak. Ezeket ismertetem az alábbiakban.

A szeptember 16-i lapszám 2. oldalán ezt olvashatjuk:

A lap 1928. október 21-én ezt írta (2. oldal):

Ilyen címmel jelent meg a Kis Újságban egy cikk 1928. október 2-án, a 9. oldalon. Olvassuk csak:

A mai bejegyzésben 1918. júliusi és augusztusi újságcikkeket mutatok be. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Először lássunk egy hirdetést a Vasvármegye 1918. július 2-i számának 4. oldaláról:

Úgy tűnik, az árverés nem hozott eredményt, ugyanis egy hónappal később - némiképp átfogalmazva - újra  meghirdették a "nagyvendéglőt", azaz a kocsmát (Vasvármegye 1918.08.04. 8. o.): 

A jelen bejegyzésben 1918 április újságcikkeket mutatok be. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

"Erősítsük sajtónkat" címmel jelent meg egy cikk a Szombathelyi Ujság 1918. április 21-i számának 3. oldalán. Ebben a keresztény sajtó megerősítéséért szállnak síkra. A cikk azoknak a neveit is felsorolja, akik a Központi Sajtóvállalat Rt. részvényeiből jegyeztek. Többek között:

A mai bejegyzésben 3 újságcikket teszek közzé 1917 júliusának végéről és augusztus első feléből. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az első egy hirdetés a Vasvármegye című megyei lap 1917. július 26-is számának 4. oldaláról: 

A hirdetést a július 31-i lapszámban a 4. oldalon újra közzétették. 

A megyei újság augusztus 7-i száma szintén a 4. oldalon az alábbi hírt közölte:

A mai bejegyzésben folytatom a Szilassy Jánosnétól, Juci nénitől kapott fotók közzétételét. Ezúttal katonákat ábrázoló képek következnek. Lássuk őket!

Először egy csoportképet látunk, melyen a 3. sorban balról a 2. Juci néni apósa, id. Szilassy János. A kép 1944-ben készült, Juci néni apósa abban az évben meg is halt.

Míg manapság - horgászengedély kiváltása után, a vonatkozó szabályokat betartva - szabadon horgászhatunk a hazai folyó- és állóvizekben, addig jó száz évvel ezelőtt ez nem így volt. A halászati jogot egy adott folyószakaszra árverés útján bérlők kapták meg, és azon a területen csak ők halászhattak. 

A mai bejegyzésben egy ilyen árverés hirdetményét mutatom be 1911-ből, amely a községünket övező Rába-szakaszra is vonatkozott. A felhívás Vasvármegye Hivatalos Lapjának 1911. évi 8. számában jelent meg, február 28-án, a 68-69. oldalon. Teljes terjedelmében így szól:

Az idei utolsó bejegyzésben 2 régi hirdetményt teszek közzé + egy községbeli lakos említését az egyik hirdetés után.

Évtizedekkel ezelőtt a községek maguk rendelkezhettek a területükön gyakorolható vadászati jog hasznosításáról. Ez komoly bevételi forrást jelentett számukra, amivel szabadon rendelkezhettek. (1936-ban pl. a községi apaállat-tartás költségeire fordították.) A helyi képviselőknek érdeke volt a magas vadászati bevétel, ezért a jogot a legtöbbet ígérőnek adták bérbe. Néha zártkörű képviselő-testületi üléseken, de gyakrabban nyilvános árverésen. Ma két ilyen árverés hirdetményét teszem közzé.

Az egyik Rábapüspöki község hirdetése, amely a Vasvarmegye Hivatalos Lapja c. sajtóorgánumban jelent meg 1926. december 30-án (298. oldal). (A kép a jobb alsó sarkába kattintva nagyítható!)

Az első községösszevonás után Püspöktamási is árveréssel értékesítette a vadászati jogot, erről szól a Vasvarmegye Hivatalos Lapjának 1932. december 31-i számának 416. oldalán megjelent felhívás:

Ebben a korábbi bejegyzésben már írtam Kristóf Kálmán rábapüspöki születésű kántortanítóról, aki a Kossuth-díjas írónő, Kristóf Ágota édesapja volt. További kutatásokat folytattam a témában, és sok érdekes adatra bukkantam.

Megtaláltam az írónő másodunokatestvérét, aki nem más, mint az 1930-ban született Nagy Dezsőné! Juci néni egyik nagyanyja, Kristóf Julianna volt, Kristóf Kálmán apjának testvére. Juci néni sok érdekes dolgot mesélt Kristófékról, ill. több fotót is a rendelkezésemre bocsátott.

A bal oldali képen Kristóf Kálmánt látjuk, aki Rábapüspökiből került evangélikus kántortanítónak a Győr megyei Csíkvándra 1926-ban. A fotográfia hátulján 1927. XI. 10-i keltezéssel Kristóf Kálmán aláírása olvasható.

Juci néni elmondása szerint Kristófék a mai Kossuth u. 150. szám alatt laktak, és az ő szenttamási házukban gyakran megfordultak. Juci néni szerint a tanító úr nyaranta hosszabb időkre hazalátogatott, és a helyi gyerekeknek - vallásfelekezetre való tekintet nélkül - tanfolyamokat tartott. A fejben számolás, gazdálkodás, háztartástan, történelem szerepelt a témák között. A szülők aztán terményekkel (zsír, tejföl, stb.) hálálták meg a gondoskodást.

A lenti képen Kristóf Kálmán látható felesége és kiskorú gyermekei körében: bal szélen áll Ágota (1935-2011), a majdani írónő, aztán testvére, Attila (később író, újságíró, 1938-2015), édesanyjuk, Turchányi Antónia, a még ma is élő Kristóf Jenő, majd az édesapa, Kristóf Kálmán. Juci néni emlékei szerint a gyerekek a náluk töltött idő alatt is sokat olvastak, falták a betűket.

A Vasvári Ujság 1926. október 17-i számának 3. oldalán akadtam az alábbi újságcikkre:

Ki tudja, Püspökiben hol laktak Kristófék?

A Vasvári Ujság 1926. szeptember-októberi számaiban Kristóf Kálmánnak több versére is ráakadtam. Elsőként a szeptember 12-i lapszám 2. oldalán erre:

A mai bejegyzésben az 1924-es kiadású Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára című kötetből mutatom be az első összevonás előtti 3 kisközséget, Rábamolnárit, Rábaszenttamást és Rábapüspökit. A vonatkozó adatok a könyv 1261-1262. oldalán vannak.

Megtudjuk belőle, hogy az adott kisközség (kk.) melyik vármegye (vm.) mely járásában (j.) található, hány lakosa van (lak.), hol van az illetékes körjegyző (kjző) és anyakönyvvezető (akv., esetünkben Rábahidvégen), mely törvényszék (trvszék) ítélkezik a falu ügyeiben (ez a szombathelyi járásbíróság), hol van a legközelebbi állampénztár, csendőrőrs (cs.ö.), vasútállomás, posta és távíró (ez utóbbi 3 Rábamolnáriban). Ezeket az adatokat németül is közölték. Majd a földbirtokosok, iparosok és kereskedők címtára következett.

Nézzük elsőként Rábamolnári adatait a kötetből:

A mai bejegyzésben egy 90 éve íródott verset teszek közzé (pontosabban: 90 éve jelent meg nyomtatásban). Piry József versét a Vasvári Ujság hozta le 1926. május 23-án az 5. oldalon.

A cikk ezzel a megjegyzéssel indul:

A vers pedig így szól (amit a szerkesztő rövid megjegyzése követ):