Nemrég egy rendkívül gyönyörű, színes képet láttam a molnári vasútállomásról, amit most megosztok a kedves Olvasókkal:

Egy régi bejegyzésben közzétettem egy fotót egy parasztházról, amit akkor (és még utána jó sokáig) nem tudtam beazonosítani. Erről a képről van szó:

Olvasóink, Gosztonyi Edéné (Horváth Anna), majd Molnár István és Horváth József azonban ráismertek: a ház a Kőhegyen, a Dózsa Gy. u. 15. alatt állt egykoron. A háztól balra gémeskutat látunk, mögötte pedig az istálló és a pajta állt. A kép jobb szélén a régi molnári tejcsarnok épülete látható.

Az uraktól további 3 fényképet is kaptam a régi házukról és udvaráról, melyeket itt bemutatok:

A mai bejegyzésben - folytatva a megkezdett sort - egy községünkben született I. világháborús katona portréját mutatom be. Ezúttal egy gyalogos katonáról lesz szó.

Arcképét lásd balra, életrajzát lásd lent.

Rövidítések:

h.gy.e.: honvéd gyalogezred

O2: Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya

Br.: Bronz Vitézségi Érem

K.cs.k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

Forrás: Doromby-Reé: A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története. (Bp. 1943.) Arcképcsarnok 34. o.

Rövid életrajza itt olvasható:

Egy szombathelyi vonatkozású hasonló blogbejegyzés hívta fel a figyelmemet a temetői kovácsoltvas sírkerítésekre. Községünk két temetőjében, a régi molnári és a szenttamási sírkertben lehet ilyeneket látni (a többiben nem találtam). Bár jelentős művészi értéket nem képviselnek, de szépek, hangulatosak, érdekesek. Végigjártam és -fotóztam őket, és közzéteszem a képeket, így halottak napja előtt.

A régi molnári temetőben az alábbiakat találjuk:

A legnagyobb mind közül gróf Festetics György és felesége, Erdődy Eugénia közös sírjának kerítése. (A sírt - mely a Nemzeti Sírkert része, ebben a bejegyzésben mutattam be.)

Egy ismeretlen sír kerítése:

A közeli Hegyhátszentpéteren áll egy gyönyörű, faragott és festett faoromzatú tájház, amely hitelesen mutatja be az egykori paraszti életmódot. Ennek udvarán pedig egy Püspökmolnáriból idekerült kovácsműhelyt találunk! (Pontosabban: az épületet a hegyháti kis faluban emelték, de a berendezési tárgyai, szerszámai Molnáriból valók.) A szerszámok egykori tulajdonosának bemutatása előtt lássuk a műhely fotóit kívülről és belülről!

Egy korábbi bejegyzésben már írtam a községünkben egykor működött néptánc-csoportról/csoportokról, ill. a népitánc oktatásáról. Az ott leírtakhoz adalékként szolgál a mai bejegyzés, melynek anyagaira a kéziratos Falukrónikában akadtam rá. Ebben a csoportot a vasvári ÁFÉSZ püspökmolnári tánccsoportjaként említik.

Az alábbi képek a Szövetkezeti Néptáncosok III. Országos Találkozóján készültek 1970. augusztus 1-én, amelyet - a Falukrónika szerint - Balatonlellén, Balatonfüreden és Siófokon tartottak.

A mai bejegyzésben - folytatva a korábban megkezdett sorozatot - újabb két I. világháborús katona portréját mutatom be. (A *-gal jelölt évszám a születési évet jelöli.) Az egyikük egy gyalogos az egykori 83. közös gyalogezredből: 

K.cs.k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

Forrás: Doromby-Reé: A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története. (Bp. 1940.) Arcképcsarnok 3. o.

A két katona portréja:

Ma már csak kevesen tudják, hogy egykor községünkben néptánc-oktatás is volt. Az e célból létrejött csoport - megszakításokkal ugyan, de - bő két évtizedig fennállt. A mai bejegyzésben erről lesz szó.

Az első tánccsoport 1951-ben alakult az iskola 6. osztályában. 1954-ben ez az évfolyam kimaradt az iskolából, így jött létre az első felnőtt lány néptánccsoport Pungor Imre és Piry Antónia (később Gyarmati Istvánné) vezetésével. Tagjai voltak: Kiss Erzsébet, Szabó Julianna, Piri Teréz (az első sorban jobbról a 2.), Varga Elvira, Szijártó Zsuzsanna, Sipos Ilona, Bencsik Margit, Marton Júlia (a 2. sor bal szélén, 1939. november 6-án született a püspöki kocsma épületében - lányának, Lengyel Helgának köszönöm az információt! 2016.11.06.), Kranczl Katalin, Pungor Zsuzsanna. Elsőként egy somogyi leánytáncot és üveges népitáncot tanultak meg.

Balra egy 1955-ből származó fotó látható a tánccsoport tagjairól. (A Falukrónikában a KISZ tánccsoportjaként szerepelnek.)

Kedves Olvasók! A mai bejegyzésben egy újabb I. világháborús katona portréját mutatom be, de ezúttal nem könyvből, mint az előzőekben, hanem személyes visszaemlékezés alapján. Az itt látható képet Nagy Dezsőné, Juci nénitől kaptam, és az édesapját, Rodler Józsefet ábrázolja. (Készült Szilárd Tódor műtermében, Szombathelyen.)

Rodler József 1893-ban született Püspökiben, és 1976-ban halt meg. Az I. világháborús tevékenységéről a lánya már nem sokat tudott elmondani.

Ami biztos, hogy "ágyúk mellett" harcolt, tehát valószínűleg valamelyik tüzér alakulatnál szolgált. Katonaként az olasz frontra került, és még szinte újoncként hadifogságba esett, ahol végül 5 évet töltött el. Ebből kifolyólag jelentős hadi érdemet nem tudott felmutatni, így kitüntetésre sem tett szert.

Hazatérése után 1923-ban házhelyet vásárolt és 1925-ben házat épített Rábaszenttamáson (a Kossuth u. 109. szám alatt állt a ház). Családot alapított: két házasságából 4 gyereke (2 fia és 2 lánya) született. Kevés földjén gazdálkodott, és az e téren elért eredményeinek jutalmául a II. világháború után mintagazda címet és kitüntetést kapott. Erről már korábban írtam, ebben a bejegyzésben olvasható, gazdaságát pedig itt mutattam be.

A mai bejegyzésben egy régi képeslapot mutatok be Püspökmolnáriból. Bár a lap 4 részét az "akkor és most" c. sorozat keretében már közzétettem, de lássuk most a lapot egyben:

Kedves Olvasók! A mai bejegyzés témája községünk történetéhez csak lazán kapcsolódik, de mégis van összefüggés.

Az 1914-ben kitört világháború küzdelmeiből ugyanis nem csak a parasztság, de a nemesség és az arisztokrácia is kivette a részét. A molnári kastély és uradalom birtokosa, gróf Kinsky Zdenkó és felesége, Festetics Georgina (a molnári temetőben nyugvó Festetics György lánya) egyik gyermeke, Kinsky Norbert (1893-1914) is a fronton harcolt.

Egyelőre nem tudom, hol született, de ha nem is Molnáriban, akkor is biztosan többször megfordult itt. Arcképét lásd balra. (A kép forrása itt.)

Kinsky Norbert 1914 őszén hősi halált halt a világháborúban. A Köztelek című köz- és mezőgazdasági lap (az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye) 1914. november 7-i számában tudósított a halálesetről (2555. oldal):

Az 1950-es években Horváth Miklós szervező munkájának eredményeként a Püspökmolnári Önkéntes Tűzoltó Egyesület keretén belül létrejött egy női raj. Ez 7 fővel alakult meg, de a létszám hamarosan nőtt, a családos anyukák helyét pedig a fiatalabb lányok vették át. A raj a '70-es évekig állt fenn. Működése során nemcsak a férfiakat segítette és kulturális programokat szervezett, de megyei és országos tűzoltóversenyeken is megállták a helyüket.

Egy ilyen megmérettetésről készült az alábbi néhány kép:

A női raj felállt a versenyhez

A mai bejegyzésben egy olyan légifelvételt teszek közzé, amely 1966. július 2-án készült. Püspökmolnári kül- és belterülete egyaránt látszik, de a molnári falurész (nagyjából a régi katolikus iskolától nyugatra) nincs a fotón.

A felvétel párás időben, közepes napállásnál készült 1900 m magasból. A film típusa: Aerofort, a kamera típusa: RC-8. A felvételt az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal készítette.

Gyalogosok 5.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. 2 katona portréját közlöm az egykori 83. gyalogezredből. Mindketten községünkben születtek, de a háború után máshova kerültek. Mindkettejük öccse hősi halált halt...

Schaden Imre életrajza:

A két katona portréja:

Gyalogosok 4.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. 2 katona portréját közlöm az egykori 83. gyalogezredből; mindketten rábamolnáriak voltak.

Az életrajzok forrása: vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934. c. könyv 313. és 369. oldal

A 83. gyalogezred székhelye 1893-ban Szombathely lett, de az osztrák-magyar haderőelhelyezési elveknek megfelelően az alakulatnak csak egy zászlóalja állomásozott itt, az ezredtörzs és a többi 2-3 zászlóalj békehelyőrsége 1901-től Komárom volt. Katonái pedig békeidőben Bécsben is teljesítettek szolgálatot.

Az I. világháború kitörésekor az ezred első feladata a San-folyó menti határ biztosítása volt Galíciában. Támadó feladatot 1914. augusztus 19-től kapott.

Az egyik katona, Poór Vince portréja balra látható, életrajza pedig alább olvasható:

Gyalogosok 3.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. 2 katona portréját közlöm az egykori 83. gyalogezredből; mindketten püspöktamásiak voltak.

Az első katona:

A két katona portréja:

Gyalogosok 2.

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. Az Ormosi-testvérekről szóló poszt után ma további 2 gyalogos katona életrajza következik.

Az első katona:

t: tartalékos, Obr.: Bronz vitézségi érem

A két katona portréja:

Gyalogosok 1.: az Ormosi-testvérek

A mai bejegyzésben folytatom az I. világháború helyi katonáinak bemutatását. Két, tüzéreket bemutató poszt (első, második) után ma a Püspöktamásiból a frontra került Ormosi-testvéreket mutatom be. A rövid életrajzukat tartalmazó könyv (vitéz Doromby József: A volt cs. és kir. 83-as és 106-os gyalogezredek története és emlékkönyve. Budapest, 1934.) - a kor divatja szerint - Ormóssy-nak nevezi őket.

Íme a 3 életrajz:

A 3 katona portréja pedig így néz ki:

Tüzérek 2.

A mai bejegyzésben - folytatva a 3 hete megkezdett sorozatot - ismét 2 katonát mutatok be az I. világháborúból. Mindketten a tüzérségnél szolgálták a hazát és a királyt.

Egyikük portréja balra, életrajza pedig lent olvasható. (Forrás: a Felszeghy Ferenc és Reé Antal által szerkesztett A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Bp. 1938.) c. könyv)

Rövidítések az életrajzokhoz:

K. cs. k.: Károly csapatkereszt (12 heti folyamatos frontszolgálattal lehetett elnyerni)

H. e. é.: Magyar Háborús Emlékérem (Alapítására 1929 májusában került sor. A fronton teljesített szolgálat alapján karddal és sisakkal, míg a hátországi szolgálat alapján kard és sisak nélküli díszítéssel adományozták.)

Tüzérek 1.

A mai bejegyzéssel egy új sorozat indul, melyben - az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezve - községünk I. világháborút megjárt katonáinak fellelhető életrajzát, portréját mutatom be. A mai bejegyzésben a Felszeghy Ferenc és Reé Antal által szerkesztett A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Bp. 1938.) c. könyvből mutatom be egy püspöktamási és egy rábamolnári illetőségű tüzér életútját. Köszönet Olvasónknak, Horváth Lászlónak, hogy a könyvet rendelkezésemre bocsátotta!