Míg a szabadságomat töltöttem, addig megjelent a Vasi Szemle idei 4. száma, benne a Választási rigmusok a vasvári választókerületből 1920-1939 című tanulmányommal. Az írás a folyóirat 494-498. oldalán olvasható.
A publikáció a blogon korábban két bejegyzésben ismertetett választási rigmusokat tartalmazza, kiegészítve definícióval, ill. további (nem Püspökmolnáriban gyűjtött) választási rigmusokkal. A folyó szöveget több, kortesnótákat tartalmazó korabeli röplap illusztrálja. Az egyik ez:
A vasvári búcsú száz évvel ezelőtt sokkal jelentősebb eseménynek számított, mint ma. Olyannyira, hogy a Déli Vasút még különvonatot is indított oda, mely természetesen Rábamolnáriban is megállt, hogy az itt és a szomszédos falvakban lakók is felszállhassanak rá. Ennek menetrendje megjelent a Vasvármegye c. lap 1912. aug. 13-i számának 5. oldalán A vasvári bucsu és a déli vasút címmel, továbbá a Vasmegyei Hírlap 1912. aug. 15-i számának 6. oldalán is Különvonatok a vasvári bucsura címmel.
Előbbi újságcikket közzéteszem. A bejegyzés a kép alatti "tovább" feliratra kattintva folytatódik.
A Vasvármegye című lap 1912. augusztus 3-i számában a Tanügy rovatban jelent meg az alábbi hirdetés, melyben a rábaszenttamási katolikus iskolához kerestek kántortanítót:
Felhívnám a figyelmet a kántori fizetésre: 666 korona!...
Az "állásinterjúról" egy későbbi bejegyzésben számolok be. Előrebocsátom: nagyon érdekes és tanulságos lesz!
Szívesen fogadok püspökmolnári pedagógusokról készült fotókat, régi iskolai csoportképeket, tablóképeket, és minden egyéb, Püspökmolnárival kapcsolatos fotót vagy iratot!
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
A blog egy hét nyári szünetre vonul, folytatás augusztus 13-án. Lelkes olvasóimnak a korábbi bejegyzések újraolvasását javaslom. Aki pedig szintén most fog nyaralni, annak jó pihenést kívánok! :)
Ahogy azt már jeleztem, a kiegyezés után megszülető Vas megyei sajtó lehetőséget adott a helyi hírek megjelentetésére. Sőt, akár fizetett hirdetések közlésére is. Az első molnári vonatkozású hirdetés a Vasmegyei Lapok 1868. évi április 1-i szám 4. oldalán jelent meg, ekképpen:
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
Egy Rábamolnáriban tartandó tűztámadási gyakorlatról írt a Vasvár és Vidéke c. lap 1911. július 30-i száma. A cikkben említett további 3 község Rábapüspöki, Rábaszenttamás és a körjegyzőség székhelye, Rábahídvég.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
Szívesen fogadok régi püspökmolnári tűzoltókról és tűzoltóeszközökről készült fotókat, ill. minden más, püspökmolnári vonatkozású képet, iratot.
Egy múlt heti bejegyzésben bemutattam a kiegyezést követő év első községi vonatkozású újságcikkeit. Ezt folytatva most azt nézzük meg, mi történt 1869-ben, amit akkor fontosnak tartottak megírni.
Az első beszámoló egy vasútállomási lopásról szól a Vasmegyei Lapok január 17-i számából:
A második szintén ehhez a bűntényhez kapcsolódik (Vasmegyei Lapok 1869. január 31.)
Molnári egykori birtokos családjának, a Salléroknak a 18. századi története elég jól dokumentált. Itt a blogon én is sokat írtam már róluk: egy korábbi bejegyzésben bemutattam az egész családot, egy másikban pedig Sallér Juditot, de írtam az ő házasságkötéséről is. A mai bejegyzésben Sallér Judit rajzolt, díszes családfáját mutatom be. Folytatás a kép alatti tovább feliratra kattintva!
A kiegyezéssel előálló szabadabb közviszonyok kedveztek a helyi sajtónak is. Már 1867-ben megindult az első Vas vármegyei lap, a Vasmegyei Lapok, mely lehetőséget biztosított helyi hírek megjelentetésére is. Ezek döntően színes bulvárhírek, kisebb részben közlekedési információk voltak. Községünk vonatkozásában is ilyenek jelentek meg, először 1868-ban. Nézzük őket:
Az első egy színes hír a vasútállomásról a lap 1868. évi január 22-i számából:
1683-ban ezen a napon egy érdekes dokumentum kelt, melyben Batthyány Kristóf oltalmat ígér Szent Tamás és Molnári lakóinak.
Ebben az időben a magyarországi török hódoltság eléri a legnagyobb kiterjedését, Thököly Imre sikeres hadjáratokat folytat a Habsburgok ellen, és Felső-Magyarországon létrehozza saját fejedelemségét. A királyi Magyarország egy keskeny sávvá zsugorodik össze. A szégyenletes vasvári békekötéssel, a Wesselényi-összeesküvés véres felgöngyölítésével és az abszolutizmus bevezetésével megalázott, mellőzött, korábban Habsburg-hű magyar főurak zöme Thököly Imre, ill. az ország török segítséggel történő egyesítésének ügye mellé állnak. Amikor a török szultán hadat üzen a császárnak (1683. június 7.), a Bécs felé vonuló és a Stájerországban harcoló seregei között magyar főurak csapatai is vannak.
A fent írt szövetségnek ékes bizonyítékát adja az egyik Thökölyhez csatlakozott főúr, Batthyány Kristóf alábbi oltalomlevele:
Az egyik múlt heti bejegyzésben bemutattam Prinz Gyula fa emlékoszlopa 1982-es állításának körülményeit. A május 20-i avató ünnepség után a tudós családja köszönőlevelet küldött Püspökmolnáriba a Hazafias Népfront Községi Bizottságának. Ebben meghatódva, meleg hangon emlékeztek meg a rendezvényről.
E levél egy másolati példánya a birtokomban van, ezt most közzé teszem.
Péter-Pál napja (jún. 29.) óta országszerte javában zajlik az aratás - ahogy községünk határában is. Ma már ezt nagyfokú gépesítés segíti: a mai kombájnok egyszerre elvégzik az aratás és a cséplés folyamatát. 60-70 évvel ezelőtt azonban községünk területén az aratás még kézi erővel folyt, csak a cséplés zajlott gép bevonásával. Ezeket a mezőgazdasági munkákat idézem fel az alábbi fotók segítségével.
A közelmúltban bemutattam községünk kőszobrait, ill. ezek elhelyezkedését. Egy emlékoszlop kimaradt a sorból, mivel nem kőből, hanem fából készült. Ez Prinz Gyula eredeti emlékoszlopa, amit a mai bejegyzésben mutatok be.
Az oszlopállítás előzménye az az újságcikk, ami a Vas Népében jelent meg dr. Kecskés Tibor mérnökgeológus tollából 1982. január 17-én. Ebben nehezményezi, hogy Püspökmolnári sehogy sem emlékezik meg szülöttéről, Prinz Gyuláról születésének centenáriumán. A lap február 6-i számában az akkori Vasvári Nagyközségi Közös Tanács (ahova Püspökmolnári is tartozott) vezetője, Varga János tanácselnök válaszolt. Elismerte, hogy ez az újságcikk hívta fel a figyelmüket Prinz Gyulára, akiről időközben a falugyűlésen megemlékeztek, egyúttal megbízta a helyi tanácstagi csoportot, hogy egy emlékparkot alakítsanak ki. Az emlékpark ötletét a tudós hasonnevű fia, dr. Prinz Gyula is szívesen vette, mivel (a megyei lapban 1982. március 6-án közölt levele szerint) apja nagy rajongója volt a természetnek.
A Vas Népe 1982. május 22-i száma már az emlékpark avatásáról tudósít. A cikk szerint a park kialakítása még 1974-ben kezdődött az akkori tanácselnök, Szele Pál irányításával. Már akkoriban szóba került névadóként Prinz Gyula. Az 1982. januári újságcikket követően a tanács és a Hazafias Népfront körzeti bizottsága „társadalmi munkaakció” keretében tette rendbe a területet, Jáger Imre pedig fából egy emlékoszlopot faragott. A május 20-án tartott avatáson részt vett Prinz Gyula fia és lánya is. A parkot gondozó általános iskolások adtak műsort. A cikk írója megjegyzi: „Szép számmal jöttek érdeklődők a környékről, a helybeliek közül viszont jöhettek volna többen is. Sokuknak új dolog az ilyen. A faluból elszármazott neves ember emlékét idáig még nem őrizték, s talán nem is mind értik, hogy mit számít egy tábla az állomás épületén.” (Mivel Prinz Gyula szülőházára a vasútállomáson is ekkor került emléktábla.)
Ahogy az előző bejegyzésben ígértem, most közzéteszem az 1947-es püspöktamási sportnap eredményeit. De mielőtt ezt megtenném, megjegyzem, hogy nemcsak a kommunista párti Szabad Vasmegye, hanem a szociáldemokrata pártlap, az Uj Vasvármegye is beharangozta a rendezvényt. A lap szerint a Szombathelyi Természetbarátok Turisztikai Egyesülete „Menjünk le a Rábára!” szlogen jegyében szállt be a sportnap megrendezésébe. Az Uj Vasvármegye június 15-i cikke Püspöktamásit egyszerűen csak Tamásinak említi, míg egy július 2-i írás szerint a sportnap „lehetővé teszi, hogy a város és a falu dolgozói egy baráti kézfogásra összejöjjenek”.
És akkor most lássuk az eredményeket a kommunista pártlap, a Szabad Vasmegye 1947. július 8-i cikke alapján:
A Szabad Vasmegye c. lap 1947. június 12-i száma harangozott be egy érdekes sporteseményt, melyre július elején Püspöktamásiban került sor (Püspökmolnári csak 1949-től létezik):
A beharangozást a lap június 29-i száma bővebben is megismételte:
1598-ban a királyi Magyarországon új adóalapot vezettek be, a házat, mely az addigi portát váltotta fel. (Egy portának 16 ház felelt meg.) Az országgyűlés minden lakott ház után 1 ½ Ft-ot szavazott meg adóként, melyből 1 Ft-ot a ház lakói, 50 dénárt pedig a földesurak fizettek meg.
Az 1598. évi IV. törvénycikk elrendelte a házak összeírását, mely térségünkben az alábbi eredményt hozta:
|
Helység neve |
Helység korabeli neve |
Helység jogállása |
Birtokos neve |
Összeírt házak száma |
|
Molnári |
Molnary |
község |
Keserü István |
7 |
|
Geiger György |
6 |
|||
|
Horváth Ferenc |
6 |
|||
|
Kisebb birtokosok |
4 |
|||
|
Összesen: |
23 |
|||
|
Püspöki |
Pyspeky |
község |
Esztergomi érsek |
26 |
|
Szenttamás |
Zent Tamas |
község |
Gosztonyi Pál |
1 |
A Vasvár és Vidéke c. lap 1912. június 30-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi tudósítás:
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
Az elmúlt hetekben bemutattam községünk kőszobrait. A mai bejegyzésben Püspökmolnári műholdképére rajzolva bemutatom ezek elhelyezkedését. A bejegyzés a kép alatti tovább feliratra kattintva folytatódik.
A kolduló barátok mindig jó viszonyban álltak a kolostoruk környéki gazdákkal, hiszen tőlük kapták a létfenntartásukhoz szükséges élelmet. Környékünkön kolduló barátok (domonkosok) Vasváron éltek, akik szintén jó viszonyt ápoltak a környező lakossággal, különösen a nagyobb birtokosokkal. A mai bejegyzésben a Molnáriban birtokos Sallérok és a vasvári domonkos atyák (jól dokumentált) kapcsolatáról lesz szó.
Ez a kapcsolat sokrétű volt. Egyrészt a már említett adományokkal függött össze. Az 1760-as években Raab András barát összevásárolta a környező nagybirtokosoktól a gyümölcsöket, amit télen a kolostor lakói elfogyasztottak, a maradékot pedig busás haszonnal adta el tavasszal a vásárokon. Ő egyébként kirurgus volt, és gyakran hívták eret vágni a nemesi kúriákba is – valószínűleg Molnáriban is megfordult.
Az 1857-es népszámlálás után a teljes népességre kiterjedő lajstromra 12 évvel később, 1869-ben került sor. Itt még részletesebb adatfelvételre került sor, mint korábban. Ebből ismertetem Molnári, Püspöki és Szenttamás adatait.
Elsőként vegyük szemügyre az összefoglaló létszámadatokat:
|
Település |
Házak |
Családok |
Népesség |
A népességből |
|
|
száma |
Férfi |
Nő |
|||
|
Molnári |
63 |
117 |
462 |
233 |
229 |
|
Püspöki |
44 |
57 |
287 |
134 |
153 |
|
Szent Tamás* |
26 |
46 |
176 |
87 |
89 |
|
Összesen |
133 |
220 |
925 |
454 |
471 |
* Korabeli helyesírás szerint
A mai bejegyzésre maradt községünk egyetlen nem vallási ihletésű kőszobra, az általános iskola épülete előtt álló emlékmű, mely falunk világhírű szülöttjének, Prinz Gyula földrajztudósnak állít emléket. A mai bejegyzés rendhagyó annyiban is, hogy a szoborállítás folyamatát is bemutatom (mivel a közelmúltban történt, másrészt valamelyest én is részese voltam a folyamatnak).
2005-ben kereste meg az önkormányzatot Prinz Gyula Svájcban élő unokája, Guha Péter azzal az ötlettel, hogy - az addigi fa emlékoszlop helyett - egy maradandóbb, kőből készült emlékművet szeretne állíttatni nagyapjának. Az önkormányzat partner volt az ötlethez, így megindult a kivitelezés. Guha úrral kiválasztottuk Hárskúton azt a csiszolatlan mészkő tömböt, melyre az emléktáblát szántuk. (A kőlap oldalán azok a furatok látszanak, melyeken keresztül a robbanóanyagot a kőzetbe helyezték.) A több tonnás kőtömb árát, ill. a szállítás költségét a család állta, a szobor talapzatát (a kőoszlopot tartó betonteknőt) pedig az önkormányzat készíttette el.
