Egy régóta bemutatni tervezett térképet teszek közzé ma: a Kenedics-féle térképet (pontosabban annak e községünk környékét bemutató részletét). A térkép címe: Comitatus Castri Ferrei Iussu Ordinum ichonographice delineatus, röviden magyarul: Vas megye földrajzi térképe, készítette Kenedics József 1785-ben. A vonatkozó részlet így fest:

A mai bejegyzésben 3 újságcikket teszek közzé a Vas Népéből 1966 február-márciusából. Az első egy sporthír a február 25-i lapszám 4. oldaláról:

Akinek van korabeli fotója a sportoló fiatalokról (leginkább a családjaiknak, természetesen), kérem, küldje el nekem!

A második hír a baleseti krónikából való; megjelent a Vas Népe 1966. március 4-ei számában (6. oldal):

A Vas Népe c. megyei napilap 1966. február 24-i számának 3. oldalán jelent meg a községi téeszről az alábbi cikk. Sőt, már-már novella! Olvassá(to)k csak:

Az 1959 januári újságcikkek után a mai bejegyzésben a községünkkel kapcsolatos 1959 február-márciusi újsághíreket teszek közzé. Az első a Vas Népe c. megyei napilap február 15-i számának 8. oldalán jelent meg, így szól:

Az alábbi cikk (Vas Népe 1959.02.21. 5. oldal) ugyan az akkor még virágzó Járműjavító fiataljairól szólt, de községünk is meg van benne említve:

A püspökmolnári általános iskolából 1978-ban 12 nyolcadikos maradt ki. A mai bejegyzésben az ő csoportképüket mutatom be. Lássuk:

Korábban már bemutattam Molnári kastélyépítő családját, a jakabházi Sallérokat (lásd ebben a bejegyzésben), de Molnáriban nem ők voltak az egyetlen birtokos nemesek a 18. században. Igaz, ők voltak a legjelentősebbek, azaz a legtöbb földdel (és jobbággyal) ők bírtak. Rajtuk kívül azonban volt még néhány földesúr itt.

Az alábbi táblázat róluk ad felvilágosítást:

Tört alakban kifejezve: Foky József birtokában 1/4, Prosznyák úr birtokában 5/8, Sallér István kezén 8 egész és 7/8, Sümeghyné kezén 1 egész 1/4 jobbágytelek volt, özv. Tóthné egyetlen jobbágya (jobbágycsaládja) pedig 3/8 jobbágytelken ült. Vagyis a 3 legkisebb birtokosnak külön-külön kevesebb, mint egy egész jobbágytelke volt.

133 évvel ezelőtt, 1883. február 12-én hunyt el Bécsben a molnári kastély tulajdonosa, gróf Festetics György. Életrajzából (mely itt olvasható) is látszik, hogy számos tisztséget töltött be. Így pl. tagja volt a lóversenyzés ügyét előmozdító Magyar Lovaregyletnek is. (Ez egyébként apja unokatestvére, Széchenyi István kezdeményezésére jött létre). Illő volt tehát, hogy az egylet lapja, a Vadász- és Versenylap is közölje grófunk nekrológját (1883. február 15. 1. oldal).

Ezt mutatom be a mostani bejegyzésben. (Figyelem: A gyászjelentés és az alatta olvasható nekrológ nagyobb méretben is megtekinthető a két kép jobb alsó sarkában található nyilakra kattintva.)

A mai bejegyzésben 3 hetvenöt évvel ezelőtti újságcikket teszek közzé a Vasvármegye c. lapból. Az első az 1941. február 11-i lapszám 5. oldalán olvasható:

A cikkben említett helyi KALOT-szervezetről és Pungor Imre kántortanítóról ebben a bejegyzésben írtam és közöltem képet.

Erdőbirtokossági árverezési (!) hirdetmény található a február 21-i lapszámban (8. oldal):

Ahogyan azt az iskolai történelemórákon is tanultuk, Mária Terézia királynő uralkodása idején került sor az ún. úrbérrendezésre. Ennek elsődleges célja az állami adóalap, a jobbágytelek rendezése és védelme volt. A királynő által 1767-ben kiadott úrbéri pátens elrendelte, hogy minden helységnek készítsék el az urbáriumát, amely az ott lakók anyanyelvén, nyomtatásban készült, és a jobbágynépesség terheit pontosan rögzítette. 

Ehhez ún. úrbéri tabellát csatoltak, mely a település birtokosainak, jobbágyainak, zselléreinek nevét, külső- és belső telkeiknek a nagyságát, a jobbágy által a földesúrnak fizetendő kilencedet, a robotot és az egyéb, helyben szokásos adózásokat tartalmazta. (Az új urbárium a belsőséget egységesen 2 pozsonyi mérős, azaz 1100–1300 öles nagyságban határozta meg. A külsőséget egy egész telek után, az illető helység határának osztályba sorolása szerint, szántónál 16–40 hold között, rétnél 6–22 kaszás között állapították meg.)

Püspöki ekkor a győri püspök szombathelyi uradalmához tartozott, így Szombathely mezővárossal, Perinttel, Zanattal és Szentmártonnal együtt adták ki a falu urbáriumát. Ebből ismertetem a Püspökire vonatkozó adatokat.

Összesítő adatok:

A községben ekkor tehát 32 jobbágycsalád élt, akik 1 egész jobbágytelek után 52 nap igás (2 marhával) vagy 104 nap gyalogrobottal tartoztak a földesúrnak. (1 egész jobbágytelekkel azonban csak kevesen bírtak.) A kilencedet pénzben fizették, további adózásaik pedig: árenda (bérleti díj a belső telek és lakóház után után), tűzifa, fonás, kifőzött vaj, kappan, csirke és tojás.

A jobbágyokra vonatkozó adatok (mivel a nevek jól olvashatók, ezért az úrbéri tabella eredeti lapjait teszem közzé):

Az 1976-os ballagók után lássuk, kik maradtak ki 1977-ben községünk általános iskolájából!

Lássuk a neveket!

A mai bejegyzésben egy 1894-es nagy tűzesetről szóló újságcikket ismertetek. Megjelent a Vasvármegye c. lap 1894. február 4-i számának 6. oldalán:

A mai bejegyzésben 4 rövid újságcikket közlök a Vas Népéből 1959 januárjából.

Az első egy sporthír jan. 9-éről (6. oldal): eszerint "Véget ért az őszi-téli spartakiádverseny keretében megtartott vasvári járási tekebajnokság küzdelemsorozata, melyre hét csapat nevezett". 2. helyezett lett Püspökmolnári csapata 498 fával; a többi csapat vasvári volt. Egyéniben 3. helyezést ért el Sipos Sándor 100 fával. Akinek van fotója régi tekézésekről, kérem, jelezze nekem!

A január 23-i lapszám 4 oldalán olvashatjuk: "Jól működik az ezüstkalászos tanfolyam Rumban, Nemeskoltán, Püspökmolnáriban, Sorkifaludon és Andrásfán, ahol a résztvevők száma községenként 20-25 fő."

A Vas Népe január 27-e i számának 4. oldalán ez olvasható:

2 nappal később pedig a Vas Népe 4. oldalán ezt olvashatjuk: