Már sokszor írtam, hogy a plébániánk 1940-es évekbeli mindennapjairól szóló naplót, az ún. Historia domust, Holpert István plébános vezette, így épp ideje, hogy felvázoljam az atya portréját.
Holpert István 1941. január 30-án érkezett a Zala megyei Tófej-Lórántházáról, majd vette át február 3-án – először még csak adminisztrátorként – a Püspöktamási Plébánia irányítását a nyugalomba vonult Nagy Lászlótól. A hivatalos plébánosi kinevezése fél évvel később, július 29-én érkezett meg, az ünnepélyes beiktatására pedig csak szeptember 28-án került sor. Ebben az évben 33 éves volt és 10 éve szolgált papként.
Az első "előléptetés" már októberben érte: a megyéspüspök az idős rábahídvégi plébános, Szekér Antal pápai kamarás helyett a vasvári esperesi kerület KALOT-titkárává nevezte ki. (KALOT: Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsa, a katolikus fiúkat összefogó szervezet.) Ehhez kapcsolódóan október 28-29-én 2 napos KALOT-igazgatói kiképzésen vett részt az atya Szombathelyen, amelyet P. Nagy Töhötöm jezsuita szerzetes, a KALOT országos alelnöke vezetett. Ő érezhetően hatalmas befolyást gyakorolt Holpert atyára, aki ezt írta róla a naplójába: „hallgatóit valósággal elbűvölte és átvarázsolta a kiváló szerzetes-atya. Mint lelkes Kalot-isták jöttünk haza”.
1942 áprilisában pedig az atya 4 napot Érden töltött a KALOT népfőiskoláján levente vezetői kiképzésen. „Kalot és levente egymással kézenfogva akarja vezeti az ifjúságot” – írta a plébánia naplójába. mivel Pungor Imre kántortanítót, az egylet világi elnökét 1942 áprilisában kivitték az orosz frontra, a helyi KALOT-szervezet érdemi vezetése hosszú időre a plébánosra - mint a szervezet egyházi elnökére - maradt.
Az atya pedig igazán ki tudott bontakozni a helyi fiatalok körében. Nemcsak lelkigyakorlatokat, gyűléseket tartott, de farsangkor táncmulatságot, évente többször színielőadást szerveztek, sőt még téli nóta-tanfolyamot is tartottak. (Ezekről a "hetvenöt éve történt" sorozatban beszámoltam.) A helyi KALOT-tagok kultúrműsorral járási legénynapokon (tkp. kulturális seregszemléken) is részt vettek. 1944 májusában KAL-zászlószentelésre is sor került a községben, amit a frissen kinevezett megyéspüspök celebrált.
Holpert István 1950-ig volt a falu plébánosa, miközben 1949-től a község neve – miután egyesítették Rábamolnárival – Püspökmolnári lett. Később Letenyén, Zalaegerszegen, Sárváron, Vasváron teljesített szolgálatot.
Idősek visszaemlékezése szerint az atya „szabadszájú” pap volt, az előző és a későbbi plébánosokhoz képest sokkal gyakrabban használta a szószéket a véleménye kimondására. Úgy jellemezték: „ami a szívén, az a száján”. Olyan hévvel tudott beszélni, hogy majdnem leugrott a szószékről! Egyesek szerint csoda volt, hogy le nem tartóztatták akár már a ’40-es évek végén. Végül áthelyezték máshová.
Az atya magas kort ért meg: 1999. február 14-én, életének 91., áldozópapi szolgálatának 68. évében hunyt el. A Székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Kép: Holpert István fotója a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban megtalálható Historia domusból
>>> Az előző poszt: Ötven éve történt 114. <<<
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
