A közeli Hegyhátszentpéteren áll egy gyönyörű, faragott és festett faoromzatú tájház, amely hitelesen mutatja be az egykori paraszti életmódot. Ennek udvarán pedig egy Püspökmolnáriból idekerült kovácsműhelyt találunk! (Pontosabban: az épületet a hegyháti kis faluban emelték, de a berendezési tárgyai, szerszámai Molnáriból valók.) A szerszámok egykori tulajdonosának bemutatása előtt lássuk a műhely fotóit kívülről és belülről!
A szerszámok, berendezési tárgyak tulajdonosa Horváth Ferenc lakatos - kovács volt, aki községünkben az Úttörő u. 9. szám alatt lakott (ma 21-es a száma az ingatlannak).
Horváth Ferenc 1889. január 30-án Pinkamindszenten született. Édesapja Horváth György zsellér ( keresztlevél szerint) lakatos, kovács, édesanyja Garger Anna háztartásbeli volt.
Házasságot kötött 1920. május 8-án Vasváron. Felesége Ódor Anna (szül. 1891.07.13. Vasvár, édesapja Ódor Ferenc vasúti őr, édesanyja Borza Teréz háztartásbeli). Egy gyermekük volt: Horváth Gyula (született Pinkamindszenten, 1921. február 16-án, meghalt 2013. augusztus 3-án.)
A család egy ideig még Pinkamindszenten lakott, ahol Horváth Ferenc a kovácsmesterséget űzte édesapjával együtt a családi ház szomszédságában. 1922-1923. körül sikerült a püspökmolnári uradalomba munkát kapnia, és akkor oda költöztek. Az uradalom felbomlása után (kb 1925.) otthon folytatta a kovács - lakatos mesterséget, majd később cséplőgép tulajdonos is lett.
1957. június 1-én bekövetkezett haláláig Püspökmolnáriban élt. Felesége 1969. december 28-án halt meg. Mindketten a Molnári régi temetőben vannak eltemetve.
A műhely teljes berendezését, szerszámokat, a cséplőgép, traktor megmarad alkatrészeit, mezőgazdasági eszközöket, továbbá a házban talált muzeális értékeket a Savaria Múzeum (Mihály Mária vezetésével) 1973-ban átvette és elszállította, mielőtt a család (1978-ban) a házat eladta volna Kiss Györgynek. (A család nem szerette volna, ha ezek az eszközök megsemmisülnek, ezért keresték meg a múzeumot. A múzeumnak pedig kapóra jött, hogy a berendezési tárgyakkal be tudja rendezni a hegyhátszentpéteri tájház udvarán lévő műhelyt.)
"A műhely legnagyobb darabja egy kovács tűzhely, ami össze volt kapcsolva egy lábbal működő, bőr bevonatú fújtatóval, amit a vas felhevítésére használtak. Ez a szerkezet összeszerelt állapotban kb. 3 méter volt, továbbá egy állványos kovács fúrógépre, satupadra, nagy üllőre emlékszem, ami kb. egy méter átmérőjű, 50-60 cm magas fa rönkön állt. Elég nagy mennyiségű szerszám készlet volt még, amit elvittek, különféle kalapácsok, fogók, reszelők, menetmetszők, menetvágók, egy fali szekrény, amiben kisebb szerszámok voltak." Horváth Ferenc unokájának, Gosztonyi Edéné született Horváth Annának a visszaemlékezése, akinek ezúton köszönöm az értékes információkat!
Frissítés - 2015. dec. 29.:
A Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1988. évi számában egy érdekes adalékot találtam a kovácsműhelyhez kapcsolódóan. Így szól:
Forrás: Szakály Ferenc: A tizedik év meghozta a gyümölcsét... A Vasi Hegyhát népi építészeti műemlékegyüttese létrejöttének körülményei. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1988. évi szám 58. o.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!