A századelőn sok család eladósodott, tönkrement, emiatt az újságokban egyre-másra jelentek meg az árveréseket közzé tevő hirdetmények. Egy ilyen, Rábapüspökibe meghirdetett, oda való eladósodott család ingóságainak árverezéséről szóló közlemény jelent meg a Vasvár és Vidéke c. járási lap 1913. január 12-i számának 3. oldalán. 

Az 1922-es választások helyi eredményeinek bemutatása után nézzük, hogyan szavaztak elődeink 1926-ban és 1931-ben.

A 1926-os választáson jóval nyugodtabb volt a kampány, mint 4 évvel korábban, és ekkor mindössze ketten indultak a képviselői mandátumért: a kereszténypárt (akkori neve: Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, KGSZP) jelöltjeként Huszár Mihály sárvári apátplébános és a kormánypárt (Egységes Párt) programjával ifj. Horváth Miklós bögötei földbirtokos. (Egy róla szóló választási rigmust közzétettem ebben a bejegyzésben, kettejük párharcáról pedig hosszabb kortesversek és kortesnóták jelentek meg a Vasi Szemlében.)

A kereszténypárttal szimpatizáló megyei lap, a Vasvármegye beszámolt arról, hogy a KGSZP minden településen megalakította helyi vezetőségét. Rábamolnáriban a párt helyi elnöke Varga István lett, a választmány tagjai pedig Varga István alsó, Kiss János, Antal Vince, Nagy István, Varga István gépész, Nagy István, Farkas István és Szilágyi József.

Rábapüspökiben a KGSZP helyi elnöke Szijártó György lett. Az itteni választmány tagjai: Marton István, Ács József, Piri Mihály, Varga György, Piri Ferenc, Kiss Antal, Komáromi József, Gálos István, Szilassy Károly, Hegyi György, Hegyi Jenő, Papp Lajos, ifj. Ács József, Szilassy Antal, Babos József, Szalay Gergely, Piri György, Vadalma János.

Rábaszenttamáson Kustos János lett a helyi elnök, a párt választmányának pedig tagja lett Horváth József tanító, Molnár György, Osztovics Ferenc, Polgár József, Sütő Ferenc, Böröcz István és Böröcz József.

Most induló sorozatomban régi országgyűlési választások helyi kampányairól és helyi eredményeiről fogok írni. Elsőként az 1920-as és 1922-es választásokat elemzem.

Az 1919-ben hatalomra került ellenforradalmi kormányzat visszaállította az 1914-es egyéni választókerületi rendszert. Rábamolnári, Rábaszenttamás és Rábapüspöki a vasvári választókerülethez tartozott (melyet a korábbi kerületi központról néha rum-vasvárinak is neveztek). A szavazás a vidéki kerületekben nyíltan történt.

Az 1920-as választáson a kormány nyomása és a helyi közhangulat miatt csak Vass József, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának (KNEP) jelöltje tudott elindulni, így ő választás nélkül lett képviselő. (Mivel itt nem volt választás, így szesztilalom sem volt, s a kocsmák sem tartottak zárva.)

A korszak második választását 1922-ben tartották, jóval szigorúbb választójogi feltételek mellett. Az induláshoz szükséges ajánlásokat négyen tudták megszerezni: az addigi képviselő – egyúttal miniszter – Vass József (KNEP), a Keresztény Ellenzék (KRE) programjával Haller István és Förster Miklós földbirtokos, végül Mozsolics István vasvári ügyvéd pártonkívüli jelöltként. Az indulók élénk kampányt folytattak. A korszak megyei lapja, a Vasvármegye szerint „Rábapüspökiben, Molnáriban, Rábaszenttamáson az emberek valóságos extázisban voltak, úgy tüntettek Haller mellett”. Vass József mellett korteskedve Rumban megjelent Bethlen István miniszterelnök is. (Erről választási rigmus is íródott.) A június 1-én megtartott választás nálunk az alábbi eredményt hozta:

A mai bejegyzésben 3, 1912 őszén megjelent rövidhírt idézek fel a korabeli járási újság, a Vasvár és Vidéke hasábjairól.

Elsőként egy tanügyi hír szeptember 1-ről, a lap 4. oldaláról:

Horváth József 1919-ben – kollégájával, Hegedűs Istvánnal együtt – jelezte csatlakozási szándékát a szocialista párthoz. Igaz, a felekezeti iskolák összevonását elszabotálták. Később tanítóként a Levente Egyesület jegyzője is volt. 1935-ig tanított községünkben. (Szívesen fogadok fotókat egykori püspökmolnári tanítókról, régi osztály- vagy tablóképeket, stb.)

Másodjára egy gyászjelentés a szeptember 8-i lapszám 2. oldaláról: 

A Vasvár és Vidéke c. járási hetilap 1909. szeptember 26-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi bűnügyi hír: 

A történet a jobb oldali tovább feliratra kattintva folytatódik:

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam Püspöki, Molnári és Szenttamás kisközségek 1879-ig használt pecsétjét. Ezeket még vésett pecsétnyomóval vitték papírra. 1879-től viszont gumibélyegzővel hitelesítették a községi iratokat. Ez pedig jelentős egyszerűsödést eredményezett: elterjedtek a névírásos bélyegzők. Az itteni 3 község is ilyet használt. A falu nevén kívül a vármegye, és esetleg még a járás nevét tüntették fel. 

A Vasvár és Vidéke c. lap 1912. június 30-i számának 2. oldalán jelent meg az alábbi tudósítás:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

A mai bejegyzésben Sely Gyulát mutatom be; azt a hivatalnokot - mai szóval élve: köztisztviselőt -, aki fontos szerepet játszott községünk egyesülési folyamatában, és akiről itt és itt már említést tettem.

Sely Gyula Rábamolnáriban született 1883-ban. Bár a fellelt életrajzában nem szerepel, de bizonyos, hogy az elemi iskolát Szenttamáson végezte el. Középiskolai tanulmányokat Sopronban és Szombathelyen folytatott, utóbbi helyen a jegyzői tanfolyamot is elvégezte 1907-ben. 

Pályafutását segédjegyzőként Rábahídvégen kezdte, onnan Csesztregre ment, majd Rum, utána pedig Sorkikisfalud községekben segédjegyzősködött. Utoljára Rábahídvégen volt segédjegyző, míg 1913-ban megválasztották ugyanott jegyzőnek. Körzetéhez tartoztak Rábamolnári, Rábapüspöki és Rábaszenttamás falvak is.

A múlt héten már bemutattam a községünkben talált őskori agyagedényt (fotóját lásd itt). Most nézzük meg, hogyan keletkezhetett a lelet?

A korabeli mocsáron át egy nomád törzs vagy család igyekezett célja felé. A mocsárban sem növényi eledelre, sem vadra nem találtak, az áradás miatt a zavaros vízben a halászat sem vezetett eredményre. Végszükségükben megölték az egyik 6-8 éves gyereket, s a hús megfőzéséhez tűzhelyet építettek. Egy vörös agyaggal kitapasztott, s így vízmentessé tett üregbe faszénparazsat tettek, erre helyezték rá az edényt, melyben először a körülötte megtalált darabokat süthették meg. Ezek elfogyasztása után a többi húst teszik az edénybe, és nemcsak oldalról töltik fel parázzsal, hanem az edényt agyagfedővel betakarva felülről is forró hamuval borítják be, hogy ki ne hűljön, és magában pároltan megsüljön.

Községünk területe már ősidők óta lakott volt. A halban gazdag Rába, a folyó által öntözött dús legelők és az ártéri erdők táplálékot és búvóhelyet biztosítottak az ide érkezőknek. 3000 éve az ember már megfordult itt, ezt bizonyítja egy, a püspöki Rába-parton talált agyagedény tartalma. A leletről ifj. Benda László írt Ősemberi kannibállelet Rábapüspökiben címmel a Természettudományi Közlöny 1928-as számának 291-295. oldalán.

1927. június 28-án Marton István molnár és Kollmann László tanító bejelentést tették a Vasvármegyei Múzeumban, hogy Rábapüspöki határában egy csontokkal teli edényt találtak. A kézzel (nem korongon) készített, 33-34 cm átmérőjű, belül grafitos mázzal ellátott, gyengén égetett agyagedény a talajszinttől 3,3 m mélyen, a Rába partoldalából került elő. Körülötte 60 cm szélesen és 80 cm magasan fekete faszén- és hamutömeg volt, melyet minden oldalról és alulról vékony vörösagyag-réteg vett körül. Az edény peremének háromnegyede és az oldalából egy tenyérnyi rész hiányzott, ezeket nyilván a partomlás ragadta magával.

Új sorozatot indítok itt a blogon, melyben száz évvel ezelőtt történt eseményeket mutatok be korabeli újságcikkek alapján. Elsősorban a járási terjesztésű Vasvári Újság és a megyei terjesztésű Vasvármegye cikkeit szemlézem, de más újság is szóba jöhet, ha közölt számunkra érdekes cikket (és a kutatásaim során ráakadtam). A bejegyzések gyakorisága változó lesz: ha egy évszázada írtak vonatkozó cikket, akkor azt ismertetem, de ha több hónapig sem jelent meg községünkre vonatkozó írás, akkor nálam sem lesz ilyen blogbejegyzés. Előrebocsátom: döntően bulvár jellegű hírekről lesz szó.

Ilyen az első bejegyzés is. A Vasvári Újság 1912. január 28-i számában jelent meg a következő hír:

Avagy helyi közigazgatás-történet Püspöktamási létrejöttéig

Egy korábbi bejegyzésben bemutattam, hol helyezkedett el a mai Püspökmolnári 3 elődközsége. Most azt a folyamatot ismertetem, melynek során a XX. század közepéig két lépcsőben létrejött a mai Püspökmolnári. Ehhez menjünk vissza az időben a századelőre, pontosan 1907-ig.