A mai bejegyzésben az 1781. évi nemesi összeírás helyi eredményét teszem közzé, azaz azoknak a neveit, akik akkor nemesi jogállású személyként éltek falunk akkori elődközségeiben. Ez a korabeli hivatalos nyelven, latinul készült, elöl a keresztnév áll, utána következik a vezetéknév.

Kezdjük Molnári nemeseivel:

Szenttamáson pedig az alábbi nemeseket találták:

Az alábbi cikk két évtizeddel ezelőtt, pontosan 1998. november 3-án a Nemzeti Sport c. újság 6. oldalán jelent meg:

A mai bejegyzésben az idén 130 éves Püspökmolnári Önkéntes Tűzoltó Egyesület gazdag múltjából mutatok be néhány fotográfiát. Lássuk őket!

Ez az 1927-es tűzoltó csoportkép a molnári kocsmánál készült (megtalálható a Falukrónikában). Az azóta már elhunyt Sipos Józsefné (szül. Hegyi Irén) jóvoltából sikerült a legtöbb személyt beazonosítani. Irén néni szerint az alsó, ülő sorban balról jobbra: Kiss Lajos, Kiss Antal, Békefi Gyula, Piri Mihály, Gálos Béla, Sipos Imre (előtte a fiai: Imre és László), Szíjártó István, Babos József, Horváth Miklós, alulról a 2. sorban balról jobbra: Szalai Gergely, Szabó Kálmán, Szabó István, Piri János, Jobbágyi János, Molnár Géza, Kovács Ferenc, Kiss László, Szabó Gyula, alulról a 3. sorban balról 4 személy ismeretlen, Hegyi György, Kenesei Kálmán, Bódis György, Sipos József, a legfelső sorban balról jobbra: Varga Imre, Kiss István, Tóth Sándor, Tóth Gábor, Szalai Károly („Pulai apja”), Szabó Lajos, Varga Antal.

A mai bejegyzésben nézzük meg, hogyan gazdálkodott községünk téesze, a Rába MTSz! (A sorozat előző részét, az 1975-ös gazdálkodás adatait itt lehet elolvasni.)

Először lássunk egy szöveges ismertetőt!

A mai bejegyzésben a Molnárok Lapja című szakmai folyóirat hirdetési mellékletének két világháború közti lapszámaiból teszek közzé községünkhöz kötődő apróhirdetéseket + egy rövidhírt. Mindegyik kapcsán kérem, hogy akinek van fotója, információja a benne szereplő személyekről, tudassa velem! Lássuk a hirdetéseket időrendben! (A hirdetésekben szereplő "u.p." jelentése: utolsó posta.)

Az első a lap 1929. augusztus 17-i száma hirdetési mellékletének 1. oldalán található:

A következőt a Molnárok Lapja 1930. október 25-i száma hirdetési mellékletének 1. oldalán találjuk:

Templomunk karzatának meghatározó eleme a középen található orgona. Ennek történetét a plébánián lévő feljegyzések alapján mutatom be.

A Magyar Távirati iroda 1932. október 22-én délben röpítette világgá a hírt, hogy elhunyt Rigó Zsigmond korábbi rábaszenttamási apát (helyesen: molnári apát és rábaszenttamási plébános):

Másnap a Zalamegyei Újság és a Vasvármegye is életrajzot közölt róla és a temetését is beharangozta, az utóbbi lap - hosszabb - cikkét itt közlöm (1932.10.23. 3. o.):

Nemrég írtam (ebben a bejegyzésben) a vasvári járás villamosításának 1928-as tervéről. A Vasvári Ujságban több olyan cikket is találtam 1928 őszén, amelyek ezzel kapcsolatosak. Ezeket ismertetem az alábbiakban.

A szeptember 16-i lapszám 2. oldalán ezt olvashatjuk:

A lap 1928. október 21-én ezt írta (2. oldal):

A Püspökmolnári Rába MTSZ 1974-es évének bemutatása után lássuk, hogyan gazdálkodott a községi téesz a következő évben, 1975-ben! (A szövegrészek jobb alsó sarkában lévő nyilakra kattintva nagyítani lehet!)

2 év kihagyás után ma folytatom a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozatot, amelyben az 1897-es év helyi vonatkozású híreit nézzük meg. (Az 1896-os év hírei itt olvashatók.)

Az év során több itteni lakos ellen is árverés indult... Először rögtön a január 3-i Vasvármegye 10. oldalán találkozunk egy ilyennel:

A január 11-i Vasvármegye a 3 oldalon azt írja, hogy a Déli Vasút a zalai települések és Bécs között mérsékli a szállítási tarifákat, míg a Vas megyei községek - így Molnári - és Bécs között marad az eddigi 45-48 koronás viteldíj.

A mai bejegyzésben 50 évvel ezelőtt megjelent újságcikkeket ismertetek. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Először a téeszek földvásárlásáról szóló cikk kapcsán tudósítottak községünkből (Vas Népe 1968. október 3. 3. oldal): 

A téesz nevét azonban elírták a cikkben... A neve helyesen Rába MTSZ volt, ahogy arról itt írtam. 

Pozitív példaként említik községünket a megyei napilap 1968. október 9-i számának 4. oldalán:

Ilyen címmel jelent meg a Kis Újságban egy cikk 1928. október 2-án, a 9. oldalon. Olvassuk csak:

A mai bejegyzés csak áttételesen kapcsolódik Püspökmolnári történetéhez: a Molnáriban élt és ott birtokkal, kastéllyal rendelkező, a szenttamási templomot építtető és abban eltemetett Sallér (I.) István alnádor politikai pályáját ismertetem benne. (A Sallérok családfáját ebben a bejegyzésben már közöltem.) 

A felmenők

A Sallér-család ősei a 16. század közepétől a Vas megyében nagy birtokokkal és jelentős politikai befolyással rendelkező Batthyány-család familiáriasi, szervitorai (szolgáló emberei) voltak. Sallér István egyik őse, Sallér Mátyás 1559-ben Batthyány Ferenctől nyerte el adományként a Szentgotthárd melletti Jakabházát, ahonnan a család később a nemesi előnevét is kapta. István ükapja, Ferenc, Batthyány Ferenc dobrai várának kapitánya volt 1626-os halálakor. István apja, Sallér Sándor (máshol Lászlóként olvastam) a katonai pályát választotta, bő két évtizedig a Gombos-ezred hadnagyaként teljesített szolgálatot, a Rákóczi-szabadságharc idején megmaradt a Habsburgok hűségén, majd Vas vármegye főszolgabírája volt.

Zsigmond, István testvére Bécsben a Magyar Udvari Kancellárián dolgozott, majd 1730-tól tartományi főbiztosként a soproni kerületben tevékenykedett. Bécsi kapcsolatrendszere valószínűleg István politikai pályáján is sokat lendített. 

Régi MTI-fotók Püspökmolnáriból

A mai bejegyzésben az MTVA Archívumában fellelhető fotókat mutatom be községünkről, melyek felhasználási jogát megvásároltam. A gyűjteményben összesen 5 püspökmolnári vonatkozású kép van. Lássuk őket! (Leírás a képek alatt.)

Püspökmolnári, 1953. szeptember 19. Bakó László hat holdas püspökmolnári dolgozó paraszt családjával 10 m3-es betonsilót épít két tehén és két növendék részére 728 Ft kölcsönnel. MTI Fotó/Magyar Fotó: Tóth László

Középen a bajuszos úr id. Bakó László, jobbra a fejkendős asszony Csejtey Gyuláné (Annus néni), balról a kislány pedig Bakó Mária (Bakó László lánya, ma Varga Gyuláné). A silóban álló Bakó László mellett Bakó István, aki a Petőfi Sándor utcában lakott (most Antal Ferenc festő lakik a házban). A guggoló fiatalember Büki Antal, aki abban az időben az Úttörő utcában lakott. Gosztonyi Edénének köszönöm az információt! 

Kapcsolódó bejegyzés: Püspökmolnári gazdák és a silóépítkezési hitelakció

A Püspökmolnári Rába MTSZ 1973-as évének bemutatása után lássuk, hogyan gazdálkodott a községi téesz a következő évben, 1974-ben! (A szövegrészek jobb alsó sarkában lévő nyilakra kattintva nagyítani lehet!)

A mai bejegyzésben 1918. szeptemberi és októberi újságcikkeket ismertetek a Vasvármegyéből. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az első cikk egy rövid említés a Vasvármegye 1918. szeptember 4-i számának 4. oldalán: 

Egy halálesetről tudósít az 1918. szeptember 13-ai lapszám a 3. oldalon:

A kutatásaim során egy 1612-ben meghozott vármegyei ítéletre akadtam, amelyben egy Püspökiben lakott jobbágy is érintett volt. Az alábbiakban ennek a tartalmát ismertetem.

Részlet az iratból

Kutatásaim során a Zalamegyei Ujság 1932. szeptember 8-i számának 3. oldalán községünkkel kapcsolatban egy döbbenetes - de azt el kell ismerni: eléggé figyelemfelkeltő - címmel találkoztam:

De mi is az a borbatyuzás? És a "szijás"? És miért kívánt emberáldozatot?

Kiderül a cikkből:

A mai bejegyzésben 75 évvel ezelőtti újságcikkeket teszek közzé a korabeli megyei újságból, a Vasvármegyéből. (A sorozat előző része itt olvasható).

A Vasvármegye 1943. július 7-i számának 4. oldalán olvasható a "278 fegyvertartási engedélyt adtak ki a vasvári járásban" című cikk. Ebben számos helybéli neve olvasható: Sátorhelyi Mihály MÁV főtiszt Rábamolnári, Kántor Károly ny. MÁV állomáselöljáró Rábamolnári, Sely Gyula körjegyző Rábamolnári, Balikó Mihály tanító Püspöktamási, Horváth János erdőőr Rábamolnári, Horváth Ferenc földmíves Rábamolnári, Kovács Miklós ny. tiszthelyettes Rábamolnári, Marton István molnár Püspöktamási.

Sátorhelyi Mihályról és Kántor Károlyról kinek van valamilyen információja?

A Vasvármegye 1943. szeptember 3-i számában, a 8. oldalon pedig egy pályázati hirdetményben találkozunk községünk nevével:

A Nemzeti Képes Sport című újság 1993. augusztus 10-i számának 6. oldalán találtam az alábbi rövid újságcikket: