A mai bejegyzésben is a 130 éves Püspökmolnári ÖTE múltjából mutatok be fényképeket.

Az első képen az egykori rábamolnári kocsifecskendő látható, az egykori "kiállítási helyén", a tűzoltószerház előtt:

Horváth Miklós alhadnagy, püspöktamási parancsnok (balról) a Tűzrendészeti érem arany fokozatát vette át Pintér István járási tanácselnöktől (a Falukrónika szerint 1965-ben, az ÖTE egységkönyve szerint 1964. december 4-i dátummal) a kultúrházban. Horváth Miklós 1968. janur 25-én elhunyt.

Az 1781. évi nemesi összeírás helyi adatainak ismertetése után lássuk, kik voltak nemesi jogállásúak községünk területén 1845-ben!

Az összeírás címe (korabeli helyesírással) ez: "1845-k esztendőben tellyesített öszeirása a Gyöngyös melléki járás Nemességének" (mivel akkor községünk a szombathelyi járásba tartozott).

Molnáriban ekkor 15 nemest találtak az összeírók:

A jóval kisebb alapterületű és lélekszámú Szenttamáson viszont több nemes volt:

A mai bejegyzésben nézzük meg, hogyan gazdálkodott községünk téesze, a Rába MTSz 1977-ben! (A sorozat előző részét, az 1976-os gazdálkodás adatait itt lehet elolvasni.)

Először lássunk egy szöveges ismertetőt!

A mai bejegyzésben - 2 hónap kihagyás után újra - 50 évvel ezelőtt megjelent újságcikkeket ismertetek. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Először lássunk egy álláshirdetést a Vas Népe 1968. november 23-i számából (5. oldal):

Ezt követően a sporthírek között találkozunk két ügyes püspökmolnári diák nevével (Vas Népe 1968. 12. 01. 6. o.):

Kedves Olvasók! Örömmel tudatom, hogy elkészült az újabb (idén már a 2.) könyvem: "A Püspökmolnári Önkéntes Tűzoltó Egyesület 130 éve". Részletek a címlap alatt.

A mai bejegyzésben 1600-ig megyünk vissza az időben, a törökellenes harcok korába. Vasvármegye közgyűlési jegyzőkönyveiből ismertetek egy rendelkezést, amelyet 1600. november 23-án hoztak, és amely a mai Püspökmolnári korabeli elődközségeit érintette (és velük együtt több környező települést is).

Részlet a jegyzőkönyvből. Alulról a 4. sor végén olvasható Püspöki, a 3. sor elején pedig Molnári és Szenttamás neve.

A mai bejegyzésben az 1781. évi nemesi összeírás helyi eredményét teszem közzé, azaz azoknak a neveit, akik akkor nemesi jogállású személyként éltek falunk akkori elődközségeiben. Ez a korabeli hivatalos nyelven, latinul készült, elöl a keresztnév áll, utána következik a vezetéknév.

Kezdjük Molnári nemeseivel:

Szenttamáson pedig az alábbi nemeseket találták:

Az alábbi cikk két évtizeddel ezelőtt, pontosan 1998. november 3-án a Nemzeti Sport c. újság 6. oldalán jelent meg:

A mai bejegyzésben az idén 130 éves Püspökmolnári Önkéntes Tűzoltó Egyesület gazdag múltjából mutatok be néhány fotográfiát. Lássuk őket!

Ez az 1927-es tűzoltó csoportkép a molnári kocsmánál készült (megtalálható a Falukrónikában). Az azóta már elhunyt Sipos Józsefné (szül. Hegyi Irén) jóvoltából sikerült a legtöbb személyt beazonosítani. Irén néni szerint az alsó, ülő sorban balról jobbra: Kiss Lajos, Kiss Antal, Békefi Gyula, Piri Mihály, Gálos Béla, Sipos Imre (előtte a fiai: Imre és László), Szíjártó István, Babos József, Horváth Miklós, alulról a 2. sorban balról jobbra: Szalai Gergely, Szabó Kálmán, Szabó István, Piri János, Jobbágyi János, Molnár Géza, Kovács Ferenc, Kiss László, Szabó Gyula, alulról a 3. sorban balról 4 személy ismeretlen, Hegyi György, Kenesei Kálmán, Bódis György, Sipos József, a legfelső sorban balról jobbra: Varga Imre, Kiss István, Tóth Sándor, Tóth Gábor, Szalai Károly („Pulai apja”), Szabó Lajos, Varga Antal.

A mai bejegyzésben nézzük meg, hogyan gazdálkodott községünk téesze, a Rába MTSz! (A sorozat előző részét, az 1975-ös gazdálkodás adatait itt lehet elolvasni.)

Először lássunk egy szöveges ismertetőt!

A mai bejegyzésben a Molnárok Lapja című szakmai folyóirat hirdetési mellékletének két világháború közti lapszámaiból teszek közzé községünkhöz kötődő apróhirdetéseket + egy rövidhírt. Mindegyik kapcsán kérem, hogy akinek van fotója, információja a benne szereplő személyekről, tudassa velem! Lássuk a hirdetéseket időrendben! (A hirdetésekben szereplő "u.p." jelentése: utolsó posta.)

Az első a lap 1929. augusztus 17-i száma hirdetési mellékletének 1. oldalán található:

A következőt a Molnárok Lapja 1930. október 25-i száma hirdetési mellékletének 1. oldalán találjuk:

Templomunk karzatának meghatározó eleme a középen található orgona. Ennek történetét a plébánián lévő feljegyzések alapján mutatom be.

A Magyar Távirati iroda 1932. október 22-én délben röpítette világgá a hírt, hogy elhunyt Rigó Zsigmond korábbi rábaszenttamási apát (helyesen: molnári apát és rábaszenttamási plébános):

Másnap a Zalamegyei Újság és a Vasvármegye is életrajzot közölt róla és a temetését is beharangozta, az utóbbi lap - hosszabb - cikkét itt közlöm (1932.10.23. 3. o.):

Nemrég írtam (ebben a bejegyzésben) a vasvári járás villamosításának 1928-as tervéről. A Vasvári Ujságban több olyan cikket is találtam 1928 őszén, amelyek ezzel kapcsolatosak. Ezeket ismertetem az alábbiakban.

A szeptember 16-i lapszám 2. oldalán ezt olvashatjuk:

A lap 1928. október 21-én ezt írta (2. oldal):

A Püspökmolnári Rába MTSZ 1974-es évének bemutatása után lássuk, hogyan gazdálkodott a községi téesz a következő évben, 1975-ben! (A szövegrészek jobb alsó sarkában lévő nyilakra kattintva nagyítani lehet!)

2 év kihagyás után ma folytatom a régi újságcikkeket, bulvárhíreket bemutató sorozatot, amelyben az 1897-es év helyi vonatkozású híreit nézzük meg. (Az 1896-os év hírei itt olvashatók.)

Az év során több itteni lakos ellen is árverés indult... Először rögtön a január 3-i Vasvármegye 10. oldalán találkozunk egy ilyennel:

A január 11-i Vasvármegye a 3 oldalon azt írja, hogy a Déli Vasút a zalai települések és Bécs között mérsékli a szállítási tarifákat, míg a Vas megyei községek - így Molnári - és Bécs között marad az eddigi 45-48 koronás viteldíj.

A mai bejegyzésben 50 évvel ezelőtt megjelent újságcikkeket ismertetek. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Először a téeszek földvásárlásáról szóló cikk kapcsán tudósítottak községünkből (Vas Népe 1968. október 3. 3. oldal): 

A téesz nevét azonban elírták a cikkben... A neve helyesen Rába MTSZ volt, ahogy arról itt írtam. 

Pozitív példaként említik községünket a megyei napilap 1968. október 9-i számának 4. oldalán:

Ilyen címmel jelent meg a Kis Újságban egy cikk 1928. október 2-án, a 9. oldalon. Olvassuk csak:

A mai bejegyzés csak áttételesen kapcsolódik Püspökmolnári történetéhez: a Molnáriban élt és ott birtokkal, kastéllyal rendelkező, a szenttamási templomot építtető és abban eltemetett Sallér (I.) István alnádor politikai pályáját ismertetem benne. (A Sallérok családfáját ebben a bejegyzésben már közöltem.) 

A felmenők

A Sallér-család ősei a 16. század közepétől a Vas megyében nagy birtokokkal és jelentős politikai befolyással rendelkező Batthyány-család familiáriasi, szervitorai (szolgáló emberei) voltak. Sallér István egyik őse, Sallér Mátyás 1559-ben Batthyány Ferenctől nyerte el adományként a Szentgotthárd melletti Jakabházát, ahonnan a család később a nemesi előnevét is kapta. István ükapja, Ferenc, Batthyány Ferenc dobrai várának kapitánya volt 1626-os halálakor. István apja, Sallér Sándor (máshol Lászlóként olvastam) a katonai pályát választotta, bő két évtizedig a Gombos-ezred hadnagyaként teljesített szolgálatot, a Rákóczi-szabadságharc idején megmaradt a Habsburgok hűségén, majd Vas vármegye főszolgabírája volt.

Zsigmond, István testvére Bécsben a Magyar Udvari Kancellárián dolgozott, majd 1730-tól tartományi főbiztosként a soproni kerületben tevékenykedett. Bécsi kapcsolatrendszere valószínűleg István politikai pályáján is sokat lendített. 

Régi MTI-fotók Püspökmolnáriból

A mai bejegyzésben az MTVA Archívumában fellelhető fotókat mutatom be községünkről, melyek felhasználási jogát megvásároltam. A gyűjteményben összesen 5 püspökmolnári vonatkozású kép van. Lássuk őket! (Leírás a képek alatt.)

Püspökmolnári, 1953. szeptember 19. Bakó László hat holdas püspökmolnári dolgozó paraszt családjával 10 m3-es betonsilót épít két tehén és két növendék részére 728 Ft kölcsönnel. MTI Fotó/Magyar Fotó: Tóth László

Középen a bajuszos úr id. Bakó László, jobbra a fejkendős asszony Csejtey Gyuláné (Annus néni), balról a kislány pedig Bakó Mária (Bakó László lánya, ma Varga Gyuláné). A silóban álló Bakó László mellett Bakó István, aki a Petőfi Sándor utcában lakott (most Antal Ferenc festő lakik a házban). A guggoló fiatalember Büki Antal, aki abban az időben az Úttörő utcában lakott. Gosztonyi Edénének köszönöm az információt! 

Kapcsolódó bejegyzés: Püspökmolnári gazdák és a silóépítkezési hitelakció