Holnap, tehát június 27-én (szombaton) 15.00 kezdettel helytörténeti sétára kerül sor a Béke utcában, ahol régi fotók, térképek, légifotók segítségével ismerkedünk az utca történetével. Indulás a szenttamási haranglábtól. Mindenkit szeretettel vár a Püspökmolnári Helytörténeti Klub!
Egy egykori domonkos szerzetes, Füssi Pius (1703-1769) hagyatékában nagyon sok adat lappang a XVIII. század eleji Vas vármegyéről. Az atya huzamosabb ideig működött Vasváron és Szombathelyen, és korabeli megfigyeléseit feljegyezte szinte az egész vármegyéről.
A „Rövid emlékezet“ című költeménye 1740-ben íródott, és voltaképen a megyei szervezőmunkájának versbe szedése. Vasmegye községeiben a barokk kor fellendülő Mária-kultusza ekkor hozta létre a szombathelyi dominikánusok vezetése alatt álló Rózsafüzér Társulatokat, az atya költői lelkülete pedig érdemesnek találta az elindulás körülményeit versformában megörökíteni.
Ebben Molnáriról is ír: a 14. versszakban (a 2. lapon). Miután Kőszegnek és Lékának is csak 2-2 sor jutott, Molnáriról egész sok az a 4 soros versszak! Tartalmilag viszont sokat ne várjunk tőle...
Vagyis: a kolduló barát Molnáriban oly sok alamizsnát kapott, hogy azt soha nem felejti el! Molnáriról pedig már egy 280 évvel ezelőtti versben is olvashatunk!
Füssi Pius egyébként Komáromban született református szülők gyermekeként, akik a fiút papi pályára adták. Tehetségére felfigyeltek elöljárói, és Hollandiába küldték tanulmányai elvégzésére. Visszatérte után Padányi Bíró Márton veszprémi püspök hatására katolizált és dominikánus lett. Ezután Bécsben folytatott tanulmányokat. Vasvári tartózkodása során alsóbb gimnáziumot épített, amelyben a rend tagjai tanítottak. Vasvár plébániáját ő vette át véglegesen a rend számára, és saját maga 12 évig vezette is. Vácott, ahol házfőnök volt, halt meg, és ott is van eltemetve. A verset is tartalmazó kéziratcsomó a váci kolostornak II. József által történt feloszlatása alkalmával került először a kamarai, majd az országos levéltárba.
Forrás: Fehér Mátyás: Egy barokk költő verse Vas megyéről 1740-ből. In: Dunántúli Szemle 1944. évi 3-4. szám. 145-149. o.
Kapcsolódó bejegyzés: Domonkos barátok és a Sallérok
>>> Az előző poszt: Egy vadászrepülőgép lezuhanása Püspöktamásinál 1941-ben <<<
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
