A mai bejegyzésben folytatom a Simonyi-Kovács Melinda által küldött képek bemutatását; ez az utolsó válogatás. Lássuk őket! 

Az első kép Melinda és édesanyja szerint a Püspöktamási Evangélikus Elemi Népiskola diákjainak 1936-os fotója. Az alsó sorban jobbról a második Melinda nagyapja, a Püspökiben élt Szabó Károly (1927-1982).

Ugyanakkor furcsa, hogy lányok nincsenek a képen, pedig ők is jártak akkor az evangélikus iskolába, illetve a hátul látható férfit (tanító? lelkész?) sem sikerült beazonosítani. Nem az itt tanító Balikó Mihály, az biztos. Esetleg valamelyik Ormosi-testvér? Vagy a nemeskoltai evnagélikus tanító? A lányok hiányára magyarázat lehet, hogy csak az 5-6. osztályosok vannak a képen, mert a lányok akkoriban információm szerint csak 4 osztályt jártak.

Akinek van ötlete a megfejtésre, kérem, írja meg!

A fenti címmel nem saját líraiságomat akarom bizonyítani, hanem idegen tollakkal ékeskedem. Ezzel a címmel jelent meg ugyanis a községünkben született és eltemetett Zelkó Zoltán olvasói levele a Népszabadság 1977. január 27-i számának 10. oldalán. Alább ezt közlöm:

Rögzítsük a dátumot: 1977...!!! Zelkó akkor még nem tudhatta, hogy napjainkban milyen mértékű kavicsbányászat folyik a falu határában, és az mekkora mértékű környezet-átalakító hatással jár... (Igaz, a mostani kitermelés nem a folyó közvetlen környezetét érinti, hanem a falutól északra fekvő területeket.)

A mai bejegyzésben Sallér Judit molnári uradalmában dolgozott téglaégető mester (németül: Ziegler), bizonyos Nyémetz György munkájának és fizetésének 1812-es táblázatát (a korabeli szóhasználattal: tabelláját) mutatom be. Mivel jól olvasható, ezért ide teszem eredetiben, de a tábla alatt néhány szót megmagyarázok.

Még tavaly ősszel mutattam be a Püspökmolnári Rába Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1984-es helyzetét, aztán egy kicsit el is felejtkeztem a sorozatról... Illetve mindig volt más téma. A mai bejegyzésben viszont folytatom a sorozatot; lássuk az 1985-ös évet!

Először olvassunk egy szöveges leírást:

Hetvenöt évvel ezelőtt már 1945 januárját mutatta a naptár. Milyen volt akkor az élet a korabeli plébánián, Püspöktamásiban? Hogyan élték meg a háborús viszonyokat? A Holpert István plébános által vezetett napló, a Historia Domus sok érdekességet rögzít, ebből idézek ma. (A sorozat előző része itt olvasható.)

Bár viszonylag jól olvasható a napló, de a még jobb olvashatóság kedvéért ide teszem a nyomtatott szöveget is:

Nagyapám, Kuglics László a Don-kanyarnál

1943. január 12-én indult meg a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, mely a II. magyar hadsereg súlyos veszteségét eredményezte... A mai bejegyzésben erre emlékezve a Don-kanyart megjárt nagyapám, Kuglics László (1920-2007) fotói közül mutatok be néhányat.

Nagyapám 1920-ban született, sorkikápolnai lakos volt, 1949-ben házasság révén került Püspökmolnáriba. A Don-kanyarnál a II. magyar hadsereg III. hadtestében a 35. gyalogezred rendfokozat nélküli katonája volt, tehát egyszerű baka. Szerencsésen túlélte a doni katasztrófát, hazajött, majd akkor vonultatták be újra, amikor a háború már az Alföldön folyt. Az oroszok szorították őket hátra, majd Bécstől nyugatra fegyverezték le őket. Itt, Stockeraunál esett szovjet hadifogságba, ahol 3 hónapot töltött. Onnan gyalog jött haza. A nagyapám a "hivatalos" katonai fotóján (ami Szilárd Tódor szombathelyi fényképész műtermében készült) így fest. Mellkasán a Tűzkereszt kitüntetés látható a kardokkal. (Ezt sajnos nem találtam meg.)

Mivel nem vagyok jártas a korabeli fegyverek témájában, ezért aki pontosan meg tudja nevezni az alábbi képeken látható fegyvereket, őt kérem, írja meg nekem! 

Az alábbi kép még 1942 nyarán, őszén készülhetett. A papa az álló katonák között jobbról a hatodik, a többieket - akárcsak a többi képen - nem tudom megnevezni. Aki felismer valakit, kérem, írja meg!