Élet a Rába partján 1.

1966 május elején egy 6 részes riportsorozat mutatta be a korabeli Püspökmolnári mindennapjait, akkori lakóinak életét. Ebből a 4. rész egy képriport volt, a többi pedig szöveges tartalom. A mai és a következő 5 bejegyzésben ezeket a hosszú cikkeket mutatom be. (Az újságcikkek elég furcsa alakúak voltak, de a községi könyvtárban fellelhető ún. Falukrónika szerkesztője kivágva összerendezte a szövegeket, így az újságcikkeket eszerint mutatom be. Így kevésbé furcsa a formájuk.)

Az első cikk így szól:

 A mai bejegyzésben ismét egy úthálózati térképet mutatok be, ezúttal 1944-ből. Így néz ki:

A mai bejegyzésben 50 évvel ezelőtti újságcikkeket teszek közzé a Vasvármegye című lapból.

Az első ilyen cikk az említett újság 1941. április 19-i számának 5. oldalán jelent meg:

A következő ilyen cikk a Vasvármegye 1941. április 25-i számának 6. oldalán olvasható:

1848. április 22-én Keszthelyen kelt az az irat, amelynek a tartalmát ma bemutatom. A címe: "Méltóságos Gróf Festetics Tasziló Úr Ő Nagysága Rába Hidvégi, Molnári és Szent Tamási tagosított birtokainak, haszonbérleti jövedelmeinek, eddigi úrbéri adózásoknak és épületeinek összeírása". (Ekkor még ugyanis - Festetics László halála után elsőszülött fia, Tasziló örökölte itteni birtokait, csak az öccsével, Györggyel történt egyezkedés után lett itt birtokos a másodszülött fiú, a későbbi miniszter.)

A hídvégi jövedelmeket 6 pontban sorolja fel (itt volt legelő, szántó, 2 jobbágy szolgáltatásai, kocsma és mészárszék bevétele, vámjövedelem, zsinagóga és sakter lakás haszonbérlete, végül a kolomposi birkaakol és birkásház), majd következik Molnári. Az itteni vagyon:

7. földvagyon: 36 egész 610/1000 hold belsőség, 256 egész 867/1000 hold szántóföld, 30 egész 429/1000 hold rét, 251 egész 991/1000 hold erdő, összesen: 575 egész 287/1000 hold föld.

8. 20 hold belsőtelket, 294 egész 400/1000 hold szántóföldet, 33 egész 341/1000 hold rétet és 78 egész 282/1000 hold erdőt bíró 13 egész 5/8 telkes jobbágytól eddig járt az uradalomnak 1580 egész 7/8 napszám gyalog, 81 egész 3/4 font fonás, 13 egész 5/8 öl fahordás és 19 forint füstpénz ezüstben.

9. Kilenced fejében bejött gabona ára 6 évi középszámítással tesz évenként 336 forint 1 krajcár

10. Öt árendális (azaz: bérbe adott) háztól szolgáltatik: 126 napszám gyalog

11. Vendégfogadótól 's mészárszéktől, kovácsműhelytől és -laktól, 's úgy nevezett gazda- és inas-, jelenleg pedig asztalos lakástól, és az úgy nevezett lakatosháztól fizettetik évenként 172 ft haszonbérleti jövedelem ezüstpénzben.

12. Épületek:

A reformáció elterjedése után, a 17. század első felében az evangélikus püspökök sorra felmérték parókiáik anyagi és erkölcsi-szellemi állapotát. Térségünkben Kis Bertalan püspök végezte ezeket a vizitációkat. A Sopron megyeiek után 1633-ban a vasmegyei gyülekezeteket látogatta végig. Így kerültek sorra: Nemeskér, Nagygeresd és Czirák után Guar (azaz: Gór), Hegyfalu, Zsédeny, Vámoscsalád, Szentivánfa, Nick, Csánig, Trestyénfa, Répceszentgyörgy, Alsószeleste, Sömjén, Nagyölbő, Csénye, Ikervár, Peczel (azaz: Pecöl), Kopácsi, Szentlénárd (ma Szentléránt, Sorkifalud része), Rábahidvég, Szenttamás, Rábakovácsi, Felsőpaty.

A szenttamási parókia látogatásáról részletesen olvashatunk Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története c. művében (Sopron, 1924. 282-283. o.). Ezt a részt idézem:

"Kis Bertalan püspök 1633. ápr. 20-án tartott itt egyházlátogatást, amikor Meszlényi János volt a lelkész s a tekintélyesebb nemesek és patrónusok Babos Balázs táblabiró (megyei esküdt), Szayki (Rayki) Péter, Babos Imre, Péchy János, Bernáth Bálint és Molnáriból Jakabffy Ferenc. A gyülekezet két filiája Molnári és Püspöki. A lelkész felpanaszolta, hogy "Molnáriban sok hajduság vagyon, kik az lélekkel való szitkot igen continuálják."

A mai bejegyzésben - az 1887-es hírek után - lássuk, miről írt községünk vonatkozásában a Vasmegyei Közlöny (VK) című újság!

Vasúti menetrendet találunk a lap február 28-i számának 4. oldalán:

Árverési hirdetmény található a VK 1888. március 11-i számában (4. oldal):

1928. április 15-én jelent meg a Természettudományi Közlöny c. szakfolyóirat 60. száma, melyben a községünk területén talált őskori kannibállelet részletgazdag, tudományos igényű leírása olvasható a leletet átvevő ifj. Benda (Bendefy) László tollából (291-295. oldal). A mai bejegyzésben ezt a tanulmányt közlöm.

A mai bejegyzésben a Vas Népe c. megyei lap hasábjairól mutatok be újságcikkeket 1966 áprilisából. Az első április 7-én jelent meg a lap 4. oldalán:

Pont egy héttel később a Vas Népe 6. oldalán két rövidhírt találunk, melyben községünket említik. Ez az első:

A mai bejegyzésben egy úthálózati térképet mutatok be 1874-ből. A címe: Vasmegye úthálózata járásonként (összesen 1-9 térképlap). Méretaránya 130 mm=5000 öl. Készítette: Hajas Károly (Vas megye mérnöki hivatala). Az 5. térképszelvény mutatja a vasvári járást, amelynek az eredeti mérete: 50x71 cm. A teljes vasvári járás térképe így néz ki (a kép jobb alsó sarkában lévő nyílra kattintva nagyítható):

Ennek bal felső szélén található községünk környezete, ez a terület a térképen így néz ki (szintén nagyítható):

A mai bejegyzésben a Dózsa utca 24. számú ház régi fotóit mutatom be olvasónk, Horváth József jóvoltából.

Az első fénykép az épületről:

A 20. század első felében a püspöki malomnál is volt egy híd a Rábán. Az építéséről itt írtam. Az alábbiakban e híd újjáépítéséről lesz szó a Vasvári Ujság (VU) hasábjairól.

Az említett hidat ugyanis az árvíz 1929 márciusában elvitte, erről ír a lap március 24-i cikke (3. oldal):

Néhány napra rá már megindult az újjáépítés előkészítése (Vasvári Ujság 1929.03.31. 3. oldal):

Az 1886-os hírek után lássuk, miről írt a Vasmegyei Közlöny c. megyei újság községünk vonatkozásában 1887-ben!

Először a Déli Vasút menetrendjét közölték a február 6-i lapszám 4. oldalán:

A következő községünkkel kapcsolatos cikkre a december 4-i lapszámban akadtam rá. A 4. oldalon olvasható ez az árverési hirdetmény:

Kutatásaim során a vasvári járási szolgabírói iratok között két rendkívül érdekes dokumentumra bukkantam. Az egyik: Festetics György gróf (1815-1883) miniszter levele a szolgabíróhoz, a másik pedig a hozzá mellékelt fotó, ami a ma püspökmolnári Nagy-tóként ismert szenttamási tónál készült. Mindkettő 1870-ből való!

Kezdjük a levéllel (sajnos nem volt lehetőségem lefotózni, ezért betűhív másolatban közlöm):

"Nagyságos Szolgabíró Úr!

Kedves Öcsém Uram!

Ezúton köszönöm nevemnek napjára küldött jó kívánataidat! Reménylem, hogy az szombati közös vadászatunk alkalmatosságával lesz szerencsém személyesen is kifejezni köszönetemet!

Addig is engedd meg, hogy egy különös dologról tudósítsalak, amiről majd személyesen is szeretnék beszélni Nagyságoddal!

Molnári-i birtokom cselédjeitől a’ múlt esztendőben hallottam, hogy a’ szomszédos Szt.Tamás falu melletti tóban valamilyen szörnyeteg lakozik. Néhány héttel ezelőtt a Szt.Tamás-i községbíró – böcsületes, szorgalmatos földmíves – felkeresett molnári-i kastélyomban, és az segítségemet kérette. Elmondása szerint egy hatalmas állat – ahogyan ő mondotta: egy „szörny” – él a ’tóba, amely majd’ teljesen kipusztittota a halakat, egy vízben úszkáló ebet is felfalt, és már a gyerekek se mernek bemenni fürdeni a vízbe. Elmondása szerint valamilyen kígyótestű állat él ott, aminek éles fogai vannak, és fel tudja önnön fejét emelni a víz fölé. Én ekkor még a’ tanulatlan nép szó-beszédének hittem az egészet.