A mai bejegyzésben - halottak napjához kapcsolódóan - három gyászjelentést teszek közzé, melyek a Molnáriban élt vagy ott született grófok elhunytát közli.
Elsőként lássuk Molnári egykori birtokosának, gróf Festetics György miniszternek a gyászjelentését:
Másodikként lássuk a Molnáriban született '48-as honvéd ezredes, gróf Zichy Ottó gyászjelentését:
A mai bejegyzésben egy 1565-ből fennmaradt urbáriumból a Püspöki községre vonatkozó adatokat ismertetem. Ez a dokumentum a győri püspökség kezén levő jószágoknak Zermegh János és Förstetter János királyi komisszáriusok által készített összeírása 1565-ből. Mivel Püspöki a győri püspökség birtoka volt, ezért ez az urbárium sok információval szolgál számunkra.
Részlet az 1565. évi urbáriumból - a féltelkes jobbágyok nevével
A mai bejegyzésben - a sorozat időrendjét megszakítva - egy régi iskolai csoportképet teszek közzé, melyet olvasónk, Bencsik Hajnalka küldött. Ezúton is köszönöm a képet!
A fotó az egykori evangélikus elemi iskola diákjait ábrázolja az 1917/18-as tanévből:
Ezzel a címmel jelent meg egy hosszabb cikk a Vasmegye című lap 3. oldalán 1949. október 21-én. Az ebben leírt esemény ugyan Rábahidvégen játszódik, ottani személyekkel, de akár községünkben is történhetett volna. Mindez jól rávilágít arra, milyen őrült versenykényszerben élték mindennapjaikat az emberek a Rákosi-korszakban.
Veszteségkimutatások 1914 októberéből
Az I. világháború kitörését követően nagyjából 1914 szeptember végétől az egyes sajtóorgánumok elkezdték közzétenni az ún. veszteségkimutatásokat. Ez a halottak, sebesültek, eltűntek és hadifogságba esettek nevét, lakhelyét, alakulatát és esetleges rendfokozatát tartalmazta, a sebesülteknél általában azt is, hogy milyen sérülés érte, és hol ápolják. 1914 októberétől a községünkhöz kötődő személyek nevei is megjelentek ezekben a kimutatásokban, melyet ezentúl havonta egyszer közzéteszek. Ehhez a korabeli megyei lapok, a Vasvármegye, illetve a Vasmegyei Független Hírlap cikkeit veszem alapul.
1914. októberében az alábbi személyek szerepeltek a veszteségkimutatásokban:
1829-ben meghalt Molnári birtokosa, özv. gróf Festeticsné született Sallér Judit. Halála után összeírták és (mesteremberek bevonásával) felbecsülték a hátrahagyott ingó és ingatlan javait. Ebből az 1829 októberéből fennmaradt összeírásból nézzük most meg, hogy milyen épületek álltak a molnári uradalomban (korabeli helyesírással). (Fundus: birtok, telek, házhely)
I. Molnári Helységben Curialis belső fundusok és épületek
Részlet az összeírásbóla.) A’ Residentionalis Kastély, mely is kőből és téglábol rakott egy emeletű erős épület mellyben a’ szobák általjában boltozottak, a’ teteje pedig cserép sindellel vagyon födve, találtatik ezen épületben a fölső tractuson két lakó szoba egy nagy ebédlővel és egy kis kápolnával; ezen szobák egyike mármorérozott (azaz: márvánnyal borított - KG), a’ többiek pedig részént kemény részént pedig puha fával vannak parquetirozva (azaz: parketázva - KG) s’ általjában ki föstve. Az alsó tractuson találtatik három ki festett és három meszelt lakó szoba, egy nagy konyha élétes kamra és a’ szakátsnak dolgozó szobája. Még is vagyon ezen épület alatt egy nagy boltozott pintze mintegy 2000 akóra való
Az 1960-ban elballagók bemutatása után a mai bejegyzésben nézzük meg, kik végeztek a püspökmolnári általános iskolában 1961-ben.
Ez az osztály az egyik legnagyobb létszámú volt az önálló helyi iskola történetében! Nézzük a névsort:
A mai bejegyzésben egy olyan légifelvételt teszek közzé, amely 1966. július 2-án készült. Püspökmolnári kül- és belterülete egyaránt látszik, de a molnári falurész (nagyjából a régi katolikus iskolától nyugatra) nincs a fotón.
A felvétel párás időben, közepes napállásnál készült 1900 m magasból. A film típusa: Aerofort, a kamera típusa: RC-8. A felvételt az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal készítette.
Jelen cikkemben folytatom a Püspöktamásiból fennmaradt képviselő-testületi ülések jegyzőkönyveinek kivonatos ismertetését – ezúttal az 1940-es évekből, az 1948/49-es egyesítésig. (Ezen belül 1945-ből nem maradt fenn jegyzőkönyv.)
Részlet egy 1949-es nagyközségi jegyzőkönyvből
1940. januárjában a Szijártó György, Hegyi Jenő, Kustos János, Piri Mihály, Marton István, Szigeti Ernő, Kovács Lajos, Molnár György, Sipos Imre, Molnár Géza, Józsa Kálmán összetételű testület ülésezett Kiss Antal bíró és Sely Gyula körjegyző vezetésével. (Az 1946-os jegyzőkönyvekben már Dékány József a körjegyző.)
Püspöktamási költségvetése ebben az időszakban mindig többletet mutatott. Az 1940-ben elfogadott, előző évre vonatkozó zárszámadás szerint a bevétel: 12.853 Pengő 59 fillér, a kiadás: 12.697 P 15 f, maradvány: 156 P 44 f volt. A szegényalap vagyona 229 P 92 f takarékbetétben és 21 P 20 f készpénz; a testnevelési alap bevétele 168 P 11 f, kiadás: 157 P 6 f, maradvány: 11 P 5 f; a község cselekvő vagyona 7019 P 20 f, szenvedő vagyona 450 P 49 f, tiszta vagyon: 6568 P 71 f. Az 1941-es évről kerekítve 44,5 P-je maradt meg a községnek, 315 P-je a közbirtokosságnak, 76 P-je az iskolaalapnak, a szegényalap készpénze 21 P, betétállománya pedig 244 P volt.
A mai bejegyzésben két újabb katonát mutatok be a "nagy háborúból". Az egyikük tüzér volt, a másikuk műszaki alakulatnál szolgált.
Az első katona Rábapüspökiből Marton János:
Rövidítések: O2: Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya, Br.: Bronz Vitézségi Érem, K. cs. k.: Károly csapatkereszt, H. e. é.: Magyar Háborús Emlékérem. Az életrajz forrása a Felszeghy Ferenc és Reé Antal által szerkesztett A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Bp. 1938.) c. könyv arcképcsarnokának 74. oldala.
A másik katona a Püspökiben született, de később Szombathelyen élt Dávid Imre. Íme az életrajza:
A mai bejegyzésben római katolikus egyházi vonatkozású pecséteket mutatok be a 20. századból, zömmel annak első feléből. Ezek a plébánia, a katolikus elemi iskola és az azt fenntartó iskolaszék pecsétjei.
Templomunk védőszentje Szent Tamás apostol. A főoltár képén az a jelenet látható, amikor a "hitetlen" Tamás megérinti a feltámadt Krisztus sebeit. Ez a jelenet a plébánia pecsétjén is visszaköszönt egyes időszakokban. Az 1832-ben alapított plébánia Szenttamáson volt, ami 1907-től a Rábaszenttamás nevet viselte. A rábaszenttamási plébánia pecsétje azonban csak névírásos volt, ahogy ez itt bal oldalon jól látható egy 1927-es iraton.
