Nemrég jelentette be a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetője, hogy javaslatot dolgozott ki az országgyűlési képviselők fizetésének rendezéséről. Ennek értelmében a képviselői juttatások rendszere egyszerűsödne és egységesebbé válna. A terv szerint a honatyák bruttó 750 ezer Ft-os fizetést kapnának, más pénzbeli juttatás nem járna nekik. A fővárosban lakással nem rendelkező képviselőknek az Országgyűlés Hivatala biztosítana lakhatást, ill. rendszámhoz kötött, másra át nem ruházható benzinkártyára is jogosultak lennének. A Ház alelnökei miniszteri, a bizottsági elnökök államtitkári illetményt kapnának, a frakciók vezetőit és helyetteseiket maguk a frakciók fizetnék. A javaslatban szereplő, az átlagbérekhez viszonyítva magasnak tűnő összeg miatt a kezdeményezés könnyen a populista szónokok céltáblája lehet. Pedig az elmozdulás iránya helyes.
A mai helyzet megértéséhez vissza kell mennünk az időben. A pártállam utolsó parlamentjében jellemzően olyanok ültek, akiknek a főállása máshol volt: gyárakban, üzemekben, téeszekben, közintézményekben. A rendszerváltáskor még nem dőlt el, hogy az új országgyűlés tagjaira mekkora munka hárul. Rövid idő alatt viszont kiderült, hogy másodállásban a képviselőség nem űzhető. A plenáris ülések, a bizottsági munka és a választókerületi tevékenység (fogadóórák, fórumok tartása, megemlékezéseken való részvétel) egész embert kíván. Viszont a képviselői alapfizetésekhez – a közvélemény felháborodásától tartva – nem mertek hozzányúlni (kivéve a köztisztviselői alapilletmény emelkedése miatti automatikus növekedést). Így az fokozatosan kiegészült választókerületi pótlékkal, költségtérítéssel, lakhatási támogatással, az országgyűlési alelnöki és jegyzői, a bizottsági elnöki, alelnöki és frakcióvezetői, illetve frakcióvezető-helyettesi juttatásokkal. Ez a rendszer eleve bonyolult, amit még tetéznek az önkormányzati tisztséget is betöltők további juttatásai. Egy képviselő így több jogcímen kap juttatást, miközben az alapfizetésük jelenleg meglehetősen alacsony (bruttó 231 900 Ft), amit akár egy köztisztviselő vagy egy vállalkozó is megkereshet. Ugyanakkor a képviselők felelőssége náluk jóval nagyobb.
A rendszer eleve magában hordozza a stiklik lehetőségét is – amint az néha-néha ki is derült. Pl. amikor két helyről vettek fel költségtérítést, amivel - a közvéleményt joggal felháborító módon - nem kellett elszámolni. És még hány olyan eset létezhet, amikor pl. a képviselő a házastársa, testvére vagy gyereke nevére vett lakást a fővárosban, de a lakhatási támogatást mégis felvette…
A Lázár-féle javaslat egy jó irányba tett lépés. Megszüntetné az eddigi képmutató rendszert, egyszerűsítené és átláthatóbbá tenné, ugyanakkor emelné az alapjuttatásokat. Mivel a képviselői munka egész embert kíván, ezért ennek meg kell teremteni az átlátható és korrekt mértékű anyagi hátterét is. Ez is része kell, hogy legyen a képviselői függetlenségnek. Reméljük, a javaslat még nem ismert részletei is ebbe az irányba, az átláthatóság irányába mutatnak. És reméljük, az anyagilag megtámogatott képviselőink ezáltal olyan elfogulatlan munkát tudnak végezni, amely az átlagemberek keresetének növekedését is eredményezi.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a blog törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!