A mai bejegyzés nem konkrétan Püspökmolnári történetéről szól, de talán nem érdektelen bemutatni azt a politikust, aki községünk lakójaként kormányzati pozícióba került. Nézzük, miniszterként mivel foglalkozott, ill. milyen elvek mentén dolgozott!

Festetics György egy ma már nem létező tárcát vezetett 1867. február 20-tól felmentéséig, 1871. május 19-ig: a Felség Személye Körüli Magyar Királyi Minisztériumot. (Az osztrákok Hofkanzleiministeriumnak hívták.) Ez a tárca volt az egyetlen, amely nem az ország fővárosában működött, hanem Bécsben. Épülete a bécsi Bankgassén álló egykori Nádasdy-palota volt. Ez a tárca volt a legkisebb: 1867 nyarán 22 fős fogalmazói karral jött létre, amely 2 év múlva harmadával csökkent, majd a következő évektől a századelőig 4-9 fős fogalmazói létszámmal működött! A minisztérium első évi költségvetése mindössze 77 ezer Ft volt (más minisztériumoké ennek legalább a duplája, a pénzügyminisztériumé pedig a nyolcszorosa).

A minisztérium feladata az uralkodó közelségéből fakadó ügyek intézése volt.  Egyrészt ez a tárca közölte hivatalosan a magyar kormánnyal az uralkodó család eseményeit (születés, házasság, stb.). Másrészt a minisztérium apparátusa - és a miniszter - kezén ment át minden, a királyhoz felterjesztendő ügyirat. A legfontosabb ezek közül a törvényjavaslatok ún. királyi előszentesítésének intézése volt. De ez a tárca intézte a nemességadományozásokat, királyi kitüntetéseket is. A miniszter továbbá "álcázott nagykövet" is volt (mivel Ausztria hazánk szempontjából külföld volt ugyan, de teljesen mégse számított annak): segítséget nyújtott az átutazó bajba jutott magyaroknak, részükre útlevelet adhatott, segélyt utalhatott ki. A minisztérium a közös kormányt ellenőrző ún. delegációk magyar részének szálláshelye is volt egyúttal. E formális feladatokon túl a miniszternek jelentős informális szerepe is volt: tájékoztatnia kellett a királyt a kormányzati lépésekről, informálnia a magyarországi politikai helyzetről és megszerezni a támogatását egy-egy ügyhöz.

Az Új Vasvármegye című lap 1948. január 3-i számának 3. oldalán jelent meg az alábbi cikk a készülő Rába-hídról (a kép alatti tovább feliratra kattintva a bejegyzés folytatódik):

A mai bejegyzésben a Horthy-korszak utolsónak bizonyult, 1939-es választásának helyi eredményeit mutatom be.

A választási rendszerben alapvető változások történtek: a választás mindenütt titkos lett, de a szigorúbb cenzus miatt országosan mintegy 300 ezerrel csökkent a választásra jogosultak létszáma (ugyanakkor a vasvári kerületben nőtt a szavazók száma). Az egyéni jelöltekre történő voksolás mellett listás szavazást is tartottak. Átszabták a választókerületeket is: a vasvári kerület megnőtt, összesen 71 község tartozott ide. Bevezették a 2000 Pengőnyi kauciót (választási biztosíték) és változtattak az ajánlás szabályain is.

A pártrendszerben is változások történtek. A kormánypárt szervezettsége csökkent, ám még így is a legszervezettebb erő volt. A párt Teleki Pál vezetése alatt a Magyar Élet Pártja nevet viselte, előretörtek benne a radikális jobboldaliak. A szomszédban megjelenő náci Németország támogatásának következtében megerősödött a szélsőjobboldal (Csehimindszenten és Sorkikisfaludon is volt hungarista szervezet). A korábban fontos szerepet játszó keresztény irányzat teljesen visszaszorult. Az ellenzéki oldalon egyedül a Kisgazdapárt indult komolyabb esélyekkel.

A kormánypártnak az itteni községekben volt helyi szervezete. A Püspöktamási szervezetről az 1935-ös választásnál már írtam. Rábamolnáriban a MÉP helyi elnöke Nagy István földműves és göbemetsző, titkára Kovács Miklós nyug. csendőr-tiszthelyettes volt. A Roszner István iratai között található MÉP-jellemzés szerint Rábamolnári „erősen nyilas érzelmű” volt...

Az Új Vasvármegye c. szociáldemokrata újság 1946. december 3-i számában jelent meg a Szociáldemokrata gyűlések Vasvárott, Rábamolnáriban és Rábahídvégen c. cikkben az alábbi tudósítás: 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

A mai írásban az 1935-ös választás helyi eseményeit és eredményeit mutatom be.

Az előző választáshoz képest hazánkban alapvető változások történtek. Véget ért a gazdasági válság, az ország megindult a fellendülés útján. A politikai élet azonban átrendeződött: a kormánypárton belül (és kívül) előretört a radikális jobboldal, amelynek vezetője, Gömbös Gyula 1932-ben miniszterelnök lett.

Gömbös tervei megvalósításához tömegpárttá szervezte át a kormánypártot, melynek neve Nemzeti Egység Pártja lett. Az ország valamennyi településén létrehozták a NEP helyi szervezetét, melyeknek feladatává tették, hogy beszervezzék a választópolgárok összességét. Az így létrehozott tömegpárt irányítása erősen hierarchikus, szervezettsége többszintű volt (még a településnél kisebb egységek is voltak). A tisztségviselőknek havonta jelentést kellett tenniük a szervezettségről, a közhangulatról. A párt püspöktamási elnöke ekkor Marton István malomtulajdonos, társelnöke Békefi Gyula földműves, titkára Balikó Mihály tanító volt, Rábamolnáriból 1935-ös pártnévsor nem maradt fenn.

Az 1922-es választások helyi eredményeinek bemutatása után nézzük, hogyan szavaztak elődeink 1926-ban és 1931-ben.

A 1926-os választáson jóval nyugodtabb volt a kampány, mint 4 évvel korábban, és ekkor mindössze ketten indultak a képviselői mandátumért: a kereszténypárt (akkori neve: Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, KGSZP) jelöltjeként Huszár Mihály sárvári apátplébános és a kormánypárt (Egységes Párt) programjával ifj. Horváth Miklós bögötei földbirtokos. (Egy róla szóló választási rigmust közzétettem ebben a bejegyzésben, kettejük párharcáról pedig hosszabb kortesversek és kortesnóták jelentek meg a Vasi Szemlében.)

A kereszténypárttal szimpatizáló megyei lap, a Vasvármegye beszámolt arról, hogy a KGSZP minden településen megalakította helyi vezetőségét. Rábamolnáriban a párt helyi elnöke Varga István lett, a választmány tagjai pedig Varga István alsó, Kiss János, Antal Vince, Nagy István, Varga István gépész, Nagy István, Farkas István és Szilágyi József.

Rábapüspökiben a KGSZP helyi elnöke Szijártó György lett. Az itteni választmány tagjai: Marton István, Ács József, Piri Mihály, Varga György, Piri Ferenc, Kiss Antal, Komáromi József, Gálos István, Szilassy Károly, Hegyi György, Hegyi Jenő, Papp Lajos, ifj. Ács József, Szilassy Antal, Babos József, Szalay Gergely, Piri György, Vadalma János.

Rábaszenttamáson Kustos János lett a helyi elnök, a párt választmányának pedig tagja lett Horváth József tanító, Molnár György, Osztovics Ferenc, Polgár József, Sütő Ferenc, Böröcz István és Böröcz József.

Most induló sorozatomban régi országgyűlési választások helyi kampányairól és helyi eredményeiről fogok írni. Elsőként az 1920-as és 1922-es választásokat elemzem.

Az 1919-ben hatalomra került ellenforradalmi kormányzat visszaállította az 1914-es egyéni választókerületi rendszert. Rábamolnári, Rábaszenttamás és Rábapüspöki a vasvári választókerülethez tartozott (melyet a korábbi kerületi központról néha rum-vasvárinak is neveztek). A szavazás a vidéki kerületekben nyíltan történt.

Az 1920-as választáson a kormány nyomása és a helyi közhangulat miatt csak Vass József, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának (KNEP) jelöltje tudott elindulni, így ő választás nélkül lett képviselő. (Mivel itt nem volt választás, így szesztilalom sem volt, s a kocsmák sem tartottak zárva.)

A korszak második választását 1922-ben tartották, jóval szigorúbb választójogi feltételek mellett. Az induláshoz szükséges ajánlásokat négyen tudták megszerezni: az addigi képviselő – egyúttal miniszter – Vass József (KNEP), a Keresztény Ellenzék (KRE) programjával Haller István és Förster Miklós földbirtokos, végül Mozsolics István vasvári ügyvéd pártonkívüli jelöltként. Az indulók élénk kampányt folytattak. A korszak megyei lapja, a Vasvármegye szerint „Rábapüspökiben, Molnáriban, Rábaszenttamáson az emberek valóságos extázisban voltak, úgy tüntettek Haller mellett”. Vass József mellett korteskedve Rumban megjelent Bethlen István miniszterelnök is. (Erről választási rigmus is íródott.) A június 1-én megtartott választás nálunk az alábbi eredményt hozta:

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Közigazgatásért és Választásokért Felelős Államtitkársága - az 1299/2011. (IX. 1.) Korm. határozatban megfogalmazott szempontokat figyelembe véve - közzétette tervezetét az ország járások szerinti beosztására. Országosan 168 járás, Budapesten pedig hét úgynevezett körzet létrehozását tervezik. A társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezet itt érhető el.

Vasárnap éjjel nyújtotta be a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője - egyéni képviselői indítványként - az új választójogi törvény tervezetét az Országgyűlésnek. (A T/5006-os irományszámot viselő anyag letölthető innen.) A tervezet elfogadása számos változást hoz a választási rendszerben (pl. részvételi küszöb nélküli egyfordulós választás, stb.), de ennek elemzésétől eltekintek, mivel sokan megtették már (itt olvasható egy ilyen.) A tervezett 199 fős parlamenti létszámból 106 lesz egyéni mandátum, emiatt pedig a választókerületi beosztást is jelentősen átszabja (ez a javaslat mellékletében olvasható).

A tervezet alapján Vas megye az eddigi 5 helyett 3 választókörzetre tagolódik, így mindegyikben közel azonos választásra jogosult él.

A nagyobbik kormánypárt berkeiből érdekes választójogi javaslat szivárgott ki. Eszerint a választók névjegyzéke nem automatikusan állna össze (miként az eddig történt), hanem aktív regisztrációhoz kötnék a szavazáson való részvételt. A regisztráció idejét pedig akár 3 hónappal a választások előtt is lezárnák. Ezt a javaslatot egyesek máris üdvözölték, mások támadták, mivel van előnye és hátránya is. Nézzük, melyek ezek!

Nemrég jelentette be a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetője, hogy javaslatot dolgozott ki az országgyűlési képviselők fizetésének rendezéséről. Ennek értelmében a képviselői juttatások rendszere egyszerűsödne és egységesebbé válna. A terv szerint a honatyák bruttó 750 ezer Ft-os fizetést kapnának, más pénzbeli juttatás nem járna nekik. A fővárosban lakással nem rendelkező képviselőknek az Országgyűlés Hivatala biztosítana lakhatást, ill. rendszámhoz kötött, másra át nem ruházható benzinkártyára is jogosultak lennének. A Ház alelnökei miniszteri, a bizottsági elnökök államtitkári illetményt kapnának, a frakciók vezetőit és helyetteseiket maguk a frakciók fizetnék. A javaslatban szereplő, az átlagbérekhez viszonyítva magasnak tűnő összeg miatt a kezdeményezés könnyen a populista szónokok céltáblája lehet. Pedig az elmozdulás iránya helyes.

A minap azt olvashattuk a véleményvezér blogon, hogy "a kormányzás első harmada után úgy néz ki, az a politikai erő lehet majd kihívóként esélyes, amelyik le tudja igazolni, maga elé tudja majd állítani Bajnai Gordont". Vajon tényleg lehet a volt miniszterelnök a következő parlamenti választáson a mérleg nyelve?

Előrebocsátom: a gazdasághoz nem értek. Hogy mégis miért írok most róla? Mert egyrészt a saját bőrömön (vagy ha úgy tetszik: a pénztárcámon) fogom érezni a bejelentett gazdasági csomagterv hatásait, másrészt pedig hozzám hasonlóan több milliónyian érzik, akiknél ez rövid és hosszú távon egyaránt valamilyen reakciót válthat ki.

Szeptember 9-én elvi döntést hozott a legnagyobb kormánypárt frakciója a választójogi törvény több vitatott pontjáról.

A mostani bejegyzésben a 3.) szavazati jogot kapnak a határon túliak, ill. a 4.) lesz nemzetiségi képviselet a Parlamentben témaköröket veszem górcső alá.

Nézzük őket egyenként.

Szeptember 9-én elvi döntést hozott a legnagyobb kormánypárt frakciója a választójogi törvény több vitatott pontjáról - adta hírül a sajtó -, amit aztán az ősz folyamán elfogadásra a Parlament elé terjesztenek majd.

Ennek értelmében 1.) egyfordulós lesz a választás, 2.) a listások rovására nőni fog az egyéni képviselői helyek száma, 3.) szavazati jogot kapnak a határon túliak, 4.) lesz nemzetiségi képviselet a Parlamentben.

Nézzük őket egyenként.