Az 1754-es nemesi összeírás után időben - tudomásom szerint - az 1835-ös következik, amelyet nyomtatásban is kiadtak. Lássuk, ekkor mely nemeseket írták össze községünk területéről!

Kezdjük Molnárival:

Folytassuk Szenttamással:

A plébániánk történetéről vezetett Historia Domusban több oldalnyi szöveg és pár kép is van az 1942-es bérmálásról. Az alábbiakban ezt mutatom be, szó szerinti közlésben.

"1942. június 6.

Bérmálás ünnepe. A reggel 7 órakor kezdődő szentmise után körmenetben vonultunk át Rábahidvégre, mert ott bérmálkoztak a püspöktamási plébánia bérmálkozói is egyszáztizenketten. 9h érkezett a díszkapuhoz Grősz József szombathelyi megyéspüspök, akit a rábahidvégi körjegyző a politikai községek, Babos Imre VI. oszt. tanuló pedig a püspöktamási plébánia bérmálkozóinak nevében köszöntött.

Grősz József mpüspök dr. Lipp Károly főbíróval a díszkapunál

A közelmúltban egy történeti tanulmányban egy községünkkel kapcsolatos török kori csata említésére bukkantam. Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről című írásában ismertette többek között az 1598-tól a dunántúli főkapitány tisztét betöltő Nádasdy Ferenc javaslatát, amit 1600 végén juttatott el a Haditanácshoz (legalábbis ott akkor iktatták). A dolog előzménye az volt, hogy 1600. október 22-én Kanizsa várát elfoglalta a török, és innen tudták fenyegetni nemcsak a maradék zalai, de a vasi vidéket is. Nádasdy Ferenc a tervezetében részletesen kifejti, hogyan képzeli el a törökkel szembeni védelmet, de most számunkra nem ez a fontos, hanem az, hogy az írás végén községünk térségét is említi, így:

A mai bejegyzésben ismét 50 éve megjelent újságcikkeket teszek közzé a Vas Népéből. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Az első újságcikk a megyei napilap 1968. május 30-i számának 3. oldalán olvasható, így szól: 

A másik újságcikk - amiben Püspökmolnárit említik - ugyanezen lapszám 6. oldalán található: 

A mai bejegyzésben 50 éve megjelent újságcikkeket teszek közzé. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

A Vas Népe 1968. május 22-i számának címlapján (Megyei első: a répcelaki Petőfi Tsz c. cikkben) arról ír, hogy ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága, melyen megállapították a helyezéseket a termelőszövetkezetek múlt évi termelési versenyében. A versenyfeladatokat a tsz-ek területi adatai, növénytermelési és állattenyésztési eredményei, valamint a főbb mutatók alapján értékelték. Megyei összesítést és járási eredményeket egyaránt megadtak. Eszerint a vasvári járásban az alábbiak szerint alakult a verseny végeredménye: "1. püspökmolnári Rába, 2. andrásfai Jómegértés, telekesi Petőfi Tsz". 

A másik újságcikk ugyanezen lapszám 2. oldalán jelent meg, így szól:

A Püspökmolnári Rába MTSZ 1971-es gazdálkodásának bemutatása után lássuk, hogyan teljesített a községi téesz a következő évben, 1972-ben! (A cikkek jobb alsó sarkában lévő nyilakra kattintva nagyítani lehet!)

Elsőáldozás és katekizmus-verseny 1942-ben

3 hónap kihagyás után ma újra folytatódik a régi fotókat bemutató sorozatom. Ma a községi plébánia (akkor: Püspöktamási) Historia Domusából, azaz a plébános által naplószerűen vezetett háztörténetből mutatom be az 1942. májusi elsőáldozás és katekizmus-verseny fotóit. A könyv ugyanis számos beragasztott képet is tartalmaz, mivel a korabeli plébános, Holpert István szeretett fotózni. Lássuk először a bejegyzéseit, majd a fényképeket!

"1942. május 14.

Áldozócsütörtök, az elsőáldozók ünnepe. Körmenetileg vonultunk át a templomba, ahol a gyermekek és szülők együtt járultak az Úr asztalához. Szentmise után szeretet-reggeli volt az iskolában, délután pedig jól sikerült Szívgárdás ünnepség keretében ünnepeltük XII. Pius pápát jubileuma alkalmából; az édesapákat, édesanyákat és az elsőáldozókat."

Egy megjegyzés magyarázatul: itt a korabeli katolikus iskoláról van szó, aminek a mindenkori plébános volt az iskolaszéki elnöke. Ezért mentek onnan körmenetileg a templomba.

Május hónap utolsó bejegyzése pedig így szól a Historia Domusból:

A kutatásaim során egy érdekes cikkre akadtam a 8 Órai Ujsag 1935. május 11-i számának 8. oldalán, amelyet most megosztok Olvasóimmal. Már a címe is hangzatos. A teljes cikk így szól:

A mai bejegyzésben 50 éve megjelent újságcikkeket teszek közzé. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

A Vas Népe április 4-i száma a 4. oldalon közölte "A társadalmi munka kitüntetettjei" című terjedelmes cikket, amelyben több püspökmolnári lakos neve is szerepelt. Eszerint az 1967-ben végzett teljesítményük alapján a "Kiváló Társadalmi Munkáért" kitüntető jelvény arany fokozatát kapták - többek között - Gyarmati István és Szalai Ferenc. A 2/1965. számú tanácsrendelet 4. § 4. pontja alapján a társadalmi munka szervezésében, irányításában elért kiemelkedő eredményeikért az alábbiak kapták a "Kiváló Társadalmi Munkáért" kitüntető jelvény arany fokozatát: Nagy Istvánné és Nagy Károly. A "Kiváló Társadalmi Munkáért" feliratú Emlékveretet elnyerő szervek között pedig ott találjuk a "Rába" Mtsz (!) nevét.

 A Vas Népe 1968. május 8-i számának 6. oldalán több rendőrségi hír között az alábbit olvashatjuk:

Május 11-én a lap 6. oldalán pedig ez olvasható a Vas Népében:

A jelen bejegyzésben 1918 április újságcikkeket mutatok be. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

"Erősítsük sajtónkat" címmel jelent meg egy cikk a Szombathelyi Ujság 1918. április 21-i számának 3. oldalán. Ebben a keresztény sajtó megerősítéséért szállnak síkra. A cikk azoknak a neveit is felsorolja, akik a Központi Sajtóvállalat Rt. részvényeiből jegyeztek. Többek között:

Nemrég bemutattam a Püspökmolnári Rába MTSZ gazdálkodását 1970-ből, most lássuk a szervezet 1971-es helyzetét! (A cikkek jobb alsó sarkában lévő nyilakra kattintva nagyítani lehet!)

Az 1696. évi nemesi összeírás, az 1717-es és az 1726/27. évi vármegyei nemességvizsgálat helyi adatait korábban más ismertettem. Most nézzük meg, hogy a soron következő, 1754-es nemességvizsgálat során kik voltak azok a nemesi jogállású személyek, akik községünk területén éltek!

Kedves Olvasók! Ezt a bejegyzést már vasárnap este meg akartam írni, de képtelen voltam kivárni az adatok csordogálását... Viszont politológusként fontosnak tartom, hogy röviden elemezzem, így ezt most (kivételesen szerdán) megteszem. Kezdjük a  névjegyzéki és részvételi adatokkal!

A választási névjegyzékben Püspökmolnáriban 689 fő szerepelt, amihez 11 fő átjelentkező csatlakozott, így összesen 700-an szavazhattak volna. A szavazáson megjelentek 516-an, ami 73, 71 %-os arány (országosan: 67,08%). A püspökmolnári szavazóköri urnában 4 érvénytelen szavazólap is volt.

Nézzük a napközbeni részvételi adatokat - helyben és országosan:

Jól látszik, hogy Püspökmolnáriban csak 11 és 13 órakor volt némi elmaradás az országos átlagtól, de a délelőtti és a délutáni órákban mindig magasabb volt a részvételi arány az országosnál!

Végül az NVI 67,08 %-os országos részvételi arányt adott ki urnazárásra, ami szerintük azért lehet alacsonyabb a 18.30-as értéknél, mert napközben csak strigulázással vezették a szavazókat, ami pontatlan lehet.

Nézzük az egyéni szavazatok megoszlását:

Egy 1892-ben megjelent címtárból kigyűjtöttem a korabeli Püspöki, Molnári és Szenttamás iparosainak és kereskedőinek névsorát, ezeket ismertetem most (a korabeli helyesírás szerint).

Kezdjük Püspökivel:

A püspöki (vízi)malom kapcsán eddig csak 1895-ből volt adatom, hogy a Marton-család birtokában volt, de eszerint már legalább 3 évvel korábban is Martonéké volt a malom.

Molnáriban ezek az iparosok és kereskedők éltek a címtár szerint: 

Ebben a korábbi bejegyzésben már bemutattam Püspöktamási ezüstkalászos gazdáit. Most ugyanabból a könyvből (Arany- és ezüstkalászos gazdák könyve. Kiadta a Közérdekű Könyvkiadó Vállalat, 1943.) ismertetem a Rábamolnáriban élt ezüstkalászos gazdákat. Lássuk őket névsor szerint!

És akkor jöjjön a mai témánk. A Dunántúli Napló című újság 1985. március 30-i számának 5. oldalán akadtam egy újságcikkre, mely a községünkből elszármazott Bárdos Imrét mutatja be. A cikk címe így néz ki:

A cikk pedig így szól:

Egy érdekes - és községünk nevét is említő - újságcikkre bukkantam nemrég a Budapesti Hírlap 1856. március 30-i számában (3. oldal):

A hercegnő Festetics László felesége, Festetics (II.) György miniszter anyja, egyben a korábban Molnárit birtokló Sallér Judit menye volt, aki tehát templomunk kriptájában lelt végső nyugalomra. Portréja (a keszthelyi kastélyból) itt látható:

A mai bejegyzésben 75 évvel ezelőtti újságcikkeket teszek közzé a korabeli megyei újságból, a Vasvármegyéből. (A sorozat előző része itt olvasható).

A Vasvármegye 1943. március 4-i számának 7. oldalán találjuk az alábbi cikket: 

Az elsötétítési szabályok megsértéséért megbüntetettek között is találunk helyi lakost (március 9. 6. oldal):

Korábban már ismertettem az 1696. évi nemesi összeírás, ill. az 1726/27. évi vármegyei nemességvizsgálat helyi adatait. Az 1717-es nemességvizsgálat azonban kimaradt az időrendből, amit most pótolok.

Eszerint tehát 1717-ben községünkben az alábbi személyek bírtak nemesi jogállással:

Nemrég a Kis Ujsag című országos kiadású lap 1932. március 13-i számában találtam egy községünkkel kapcsolatos cikket. A 7. oldalon arról tudósítottak, hogy plébániánk a 100 éves fennállását ünnepelte. A rövidhír így szól:

Megnéztem a korabeli megyei lapot, a Vasvármegyét, amiben hosszabb tudósítást közöltek (1932.03.09. 3. o.):