A mai bejegyzésben Holpert István püspöktamási plébános 1947 januári naplóbejegyzéseit ismertetem a plébánia történetéről vezetett Historia domusból. (A "75 éve történt" sorozat előző, 1946 decemberi része itt olvasható.)
Januárban ezeket írta a naplóba az atya:
A szöveg gépelt változata így szól:
Magyarország bíboros-hercegprímása elrendelte, hogy ez az új esztendő az engesztelések éve legyen. Ezért ma minden pleb. templomban szentségimádás van. Nálunk is egész napon át kitett Oltáriszentség előtt imádkozunk, mint más szentségimádási ünnepen szoktunk.
1947. január 11.
Édesapám hajnalban rosszul lett, szélütést kapott; eszméletén van, de felgyógyulásához nem sok a remény.
1947. január 14.
Édesapámat autón hazaszállítottam Alsópatyba (ma: Rábapaty - KG), mert kivánkozott ősi otthonába és gyermekei között akar eltemetkezni.
1947. január 20.
P. Bánfai (?) Róbert O. Pr. (azaz: domonkos atya - KG) a mai szentségimádás szónoka Vasvárról. Szomorú hir várt a nagymise után, meghalt édesapám, mindössze kilenc napig szenvedett, gyakran áldozott, az utolsó percig imádkozott. Épületes halála volt, mint a 84 éves élete is. Becsületes, gyakorlati katolikus volt; rendkívül szorgalmas, sohasem ért rá pihenni, még élete utolsó napjaiban se.
1947. január 22.
Ma temettük el édesapámat Alsópatyon. Híveim közül részt vett a temetésen: Dékány József körjegyzőnk, Pungor Imréné tanítónéni, Varga László kereskedő, céhmester és Szabó Máté nagymákfai bérlőm."
A körjegyzőről és a céhmesterről a pár nappal ezelőtti bejegyzésben olvashattunk, Pungorné tanítói minősítő lapját pedig lásd itt. A püspöktamási (azelőtt: szenttamási) plébánosnak a molnári apátság 1857-es alapítása óta van földje Nagymákfán.
A január 22-ei naplóbejegyzés mellett pedig Kovács Sándor megyéspüspök szignója olvasható 1947. április 27-ei dátummal. (A dátum eléggé meglepő. Azt nem hinném, hogy Holpert atya januárban kihagyta a helyet, hogy a püspök aláírhassa a naplót. Sokkal inkább azt tudom elképzelni, hogy a január 22-ei naplóbejegyzést utólag - április 27. után - másolta ide a plébános, a püspök ott lévő aláírása mellé.)
Januárban viszonylag kevés helyi vonatkozású bejegyzést tett a naplóba az atya, mivel az édesapja betegsége majd halála volt számára a meghatározó esemény.
>>> Az előző poszt: A folyóba veszett egy gyomai kubikos <<<
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!
