Molnári első okleveles említésénél már szóba került a falu középkori birtokos családja, a Molnár-nemzetség, másképpen Molnári-család. Egy másik bejegyzésben pedig írtam arról, hogy a család egyik tagja, Molnári Kelemen püspök sírkövét 1674-ben fedezték fel. Most a család történetét foglalom össze.

A nemzetség első említése egy 1275-ös oklevélből való. Ebben a család név szerint felsorolt 5 férfitagja (Vitalis fia Barnabás és Vilmar, Uruz fiai Guge és Itimer, Chuman fia András) igazolja, hogy a nemzetségükből származó Germanus fia Uruz megölése után Molnári Beke fiai, Sámson és Saul az ilyenkor szokásos 25 márka vérdíjat megfizették, amivel kiengesztelték a rokonságot. Vagyis ekkor a családnak több ága és több felnőtt férfitagja volt.

A Molnáriak (vagy legalábbis a család egyik ága) voltak a szomszédos Árpás község birtokosai is 1328-ban és 1438-ban egyaránt. Árpási Saul fia Dénes (akinek apja talán azonos lehet Beke fia Saullal), és az ő fia, Árpási Dionysios neve maradt fenn.