Az előző bejegyzésben ismertettem néhány választási rigmust a két háború közti időszakból, most ezt folytatom. Kezdjük a sort a Horthy-korszak egyetlen kétciklusos vasvári választókerületi képviselőjével, a hadirokkant telekesi báróval, vitéz Roszner Istvánnal. Róla szól az alábbi, néhai Perjési Domonkosnétól, Márta nénitől hallott kétsoros:

Roszner báró telekesi,
a fa lábát billegeti.

A választási rigmusok, más szóval kortesversek alkalmi versfaragók aktuálpolitikai témájú, választásokhoz kötődő alkotásai, amelyeket valamilyen közismert dallamra ráhúzva énekeltek, vagy egyszerűen csak skandáltak. A szerzőjük általában ismeretlen, gyakran az ellenfél táborába tartoztak, vagyis lejárató célzattal készültek. A rigmusok a jelölt valamely ígéretét, jelszavait, esetleg személyes tulajdonságát állították pellengérre, és készítettek belőle ritmusos, rímes versikét. Ezekből gyakran több változat is alakult ki a nép száján. Az alábbiakban Püspökmolnári két világháború közti elődközségeiből fennmaradt kortesversekből közlök néhányat.

A vasvári választókörzetből (melyhez községünk jogelődjei is tartoztak) a legtöbb ilyen versike a korszak utolsó képviselőjével, az 1935-ben és 1939-ben is diadalmaskodó vitéz báró Roszner Istvánnal kapcsolatban maradt fenn (arcképét lásd jobbra). Roszner telekesi földbirtokos volt, korábban az első világháborúban egyik lábát ellőtték, falábat használt. Az egyik róla szóló rigmust Böröcz Imre bácsitól hallottam, ami egy, az itteni választóknak tett Rába-híd ígéretéről szól: 

Roszner báró hidat épít
Molnáriból Telekesre,
azt a Rába nem moshatja,
Molnári meg nem foghatja...

Egy korábbi bejegyzésben már jeleztem, hogy egy bizonyos Árpás községnek is van némi köze Püspökmolnárihoz. A mai írásomban ezt a rejtélyt bontom ki.

Több történeti munka (Iványi Béla: A középkori Vasvár, 1992. 48. o., Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1901. II. kötet 376. o.) szerint Árpás valahol Molnári környékén, attól északnyugatra feküdt. (Csánki szerint viszont Árpás kicsit távolabb, a mai Sorkikápolna vidékén keresendő. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1894. II. kötet 734. o.)

Sorozatom mostani bejegyzésében a molnári harangláb és a mellé épített ún. "szóré" épületét mutatom be. A képek alatti "tovább" gombra klikkelve a bejegyzés folytatódik!