Ma tovább folytatódik a sorsfordító 1945-ös év eseményeit bemutató sorozat, a helyi plébánia története, a plébános által kézzel írt Historia Domus alapján. Lássuk, mit jegyzett le Holpert István az 1945. március 28-30  napokról! történéseiből! (sorozat előző része - amiben Szálasi látogatásáról olvashatunk (!) - itt olvasható.)

20171211_142029_28.jpg

20171211_142029_30.jpg20171211_142037_30.jpg

Bár a plébános kézírása jól olvasható, de szokásomhoz híven most is ide teszem gépelve a szöveget:

"1945. március 28-29.

Mindig jobban és közelebbről hallatszanak a lövések. Ugy látszik, nemsokára ide ér a front. Esténként itt is, ott is tűz lángja világít a sötét éjtszakában. Baradlay Sándor zászlós, a hegyiek par(ancs)noka ugy gondolja, hogy holnap a korahajnali órákban itt lesz az orosz. Most már két este nem fekszünk le,az egész falú talpon, több család a közeli erdőben rejtőzött el, vagy bunkerban, óvóhelyen laknak, mert félnek az esetleges fronttűztől. Én nem hagytam el a parókiát, egy fotelben bóbiskolva vártam, hogy mit hoz a nagypéntek.

1945. március 30.

Nagypéntek napja van. Hajnali öt órakor jelent meg az udvaromban az első orosz katona. Orosz köszöntéssel üdvözölt és kézcsókkal búcsúzott. Kb. öt orosz jött 10h-ig; 10h elvégeztük a kántorommal a nagypénteki szertartást, lehetett talán 20 hívő is a közelben lakók közül. Az Oltáriszentséget nem vittük el a szentsírhoz, mert nem volt, aki őrizze és imádja. Délután 3-4 óra között jött az első orosz csapat, később mindig többen és többen, míg az esti órákban már százával nyüzsögtek a plébánián. Az udvaron helyeztek el négy aknaszóró ágyút és ezekkel lőttek Rábahidvég felé. Rábamolnári főutcáján több ház is leégett, a front-tűz áldozatai lettek. Itt a plébánián rendesen viselkedtek az oroszok, velem a legnagyobb tisztelettel bántak, este még az adorációra is átkísértek a templomba, hogy ne féljek és a hozzámtartozókkal is tisztességtudóan viselkedtek. Csak a hintókocsimat vitték el (ugy kérték el azt is) és semmi mást nem bántottak sem a lakásban, sem a gazdaságban. Még a zsebórámat sem kérték, pedig az órát mindenhol elvitték. A tanítóéknál és a híveimnél sok kárt tettek, sokat "zabráltak". - Alexander Sokolov 27 éves, moszkvai mérnök volt a tolmács, jól beszélt németül; igen rendes fiú volt, azt hiszem, leginkább neki köszönhető, hogy az első napon nem volt semmi baj sem."

Szóval 1945. március 30-án, nagypéntek hajnalban érkeztek meg az oroszok községünkbe, jegyezzük meg ezt a napot jól! (18-án még Szálasi járt a faluban...) Holpert atyának egyébként jó véleménye volt az oroszokról, mert vele tisztességesen bántak. Nem úgy, mint a faliubeliekkel... Vajon Alexander Sokolovnak mi lett a további sorsa?

A rábamolnári házak leégéséhez: tehát ezért írta jó egy hónappal később Sely Gyula körjegyző azt, hogy Rábamolnári kiégett község.

Falunk 1945-ös históriája  a következő bejegyzésben is folytatódni fog!

Ha Ön vagy egy idősebb családtagja tudna mesélni a frontátvonulásról és az azt követő hónapok eseményeiről, vagy van bármilyen tárgyi emlékük abból az időből, kérem, tudassa velem! Minden információt szívesen fogadok!

 

>>> Az előző poszt: Hetvenöt éve történt 51. <<<

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!

Szerző: kugi  2020.03.30. 07:30 Szólj hozzá!

Címkék: egyháztörténet püspöktamási rábamolnári II. világháború hetvenöt éve történt

A bejegyzés trackback címe:

https://kugi.blog.hu/api/trackback/id/tr1715564816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.