Emlékeznek a kedves Olvasóim a kisunyomi Korchmáros-családra? (A szenttamási temetőkápolnában nyugszanak.) A Vasvári Múzeum állományában van néhány gyászjelentés, amely e család tagjairól szól, és amelyeket a múzeum igazgatója rendelkezésemre bocsátott. Ezeket mutatom be most.

1926-ban hunyt el a 92 éves matróna, kisunyomi Korchmáros Gáspárné, szül. szentgyörgyvölgyi Szép Julianna (máshol: Júlia). Ő a "mi temetőkápolnánkban" nyugszik:

A férj, Korchmáros Gáspár gyászjelentését ebben a posztban közöltem.

A plébániai feljegyzések szerint egy bizonyos Korchmáros Györgyike is a szenttamási temetőkápolnában lelt végső nyugalomra, de róla eddig semmilyen adatom nem volt. Eddig. Ő ugyanis a nemesi rangra emelt vasvári dr. Markovics Sándor felesége volt, egyúttal a fent említett Korchmáros Gáspárné lánya. A gyászjelentése szerint nem Szenttamáson, hanem Vasváron nyugszik. (A plébániai feljegyzést készítő plébánosunk tehát tévedett.)

Miután községünket már bekötötték a villamos hálózatba (így a templomot is), a katolikus egyházközség a templomi harangozást is könnyebbé akarta tenni a rendelkezésre álló villanyáram segítségével. Ennek érdekében árajánlatot kértek egy szerelőtől, ami a plébániai levéltárban megtalálható (év nélkül - valószínűleg 1965 végén vagy 1966 elején készült):

A kivitelezésnél azonban egy apróbb nehézség merült fel, ezért a plébánosnak a tanácshoz kellett fordulnia:

1944 őszén sorsfordító idők jártak... Hogyan látta mindezt az akkori püspöktamási plébános, Holpert István? A plébánia mindennapjairól, aktuális eseményeiről vezetett Historia Domusból idézem az 1944 október-novemberi bejegyzéseket. (A sorozat előző része ide kattintva olvasható.)

Október 15-ről ezt írta a plébános:

Vagyis tényszerűen, érzelemmentesen írta le a történteket az atya. Ahogy az egy ilyen "műnél" elvárható is volt egy papól (nyilván az okokat nem tudhatta). Majd így folytatódik a história:

A mai bejegyzésben két újságcikket ismertetek az Alkotmány című lapból 1900 októberéből. Az első cikk október 6-án jelent meg (7. oldal):

De községünkből nemcsak az apátplébános volt ott! Lássuk az Alkotmány 1900. október 24-i számának 9. oldali cikkét:

A mai bejegyzésben az 1948-ban államosított katolikus elemi iskola leltárának iratait mutatom be. Az első dokumentum '48 júniusából való (sajnos a minősége nem a legjobb):

A mai bejegyzésben egy községünkben született kántortanító minősítő lapját mutatom be.

Az illető Hegedűs István (1897-1978), aki Rábamolnáriban született, majd a tanítói oklevél megszerzését követően 4 éven keresztül, 1919 és 1923 között a rábaszenttamási katolikus elemi iskolában tanított.

Feleségével, Németh Ilona tanítónővel közös 1920-as fotóját lásd balra. (A kép forrása: Tausz István: Egervölgy 250 éve c. könyve. Egervölgy, 2007. 82. o.)

Az itt bemutatásra kerülő tanítői minősítő lap már a későbbi állomáshelyén, Egervölgyön készült 1937-ben. Lássuk!