1812 januárjában - mai szóhasználattal élve - egy "átadás-átvétel" zajlott gróf Festeticsné született Sallér Judit (rába)molnári kastélyában. Hillér Ferenc számtartó átadta a kezére bízott javakat utódjának, Droppa Károly kasznárnak. (A kasznár is számtartót, intézőt, gazdatisztet jelentett.) Ebből az alkalomból összeírták az átadásra kerülő javakat: állatokat, gabonát, eszközöket - és az italokat is. E hosszú, 12 oldalas dokumentumból mutatom be az italok összeírását.

A leltár 1. pontjában a bort, pálinkát és - meglepő módon - az ecetet írták össze. A borlajstrom így néz ki:

Vagyis a készítés éve szerint, majd azon belül fejtett és söprűs (azaz fejtetlen) megkülönböztetést alkalmaztak. A kastély pincéjében található legrégibb bor 1807-ből származott, és nyilvánvaló, hogy a legutolsó évjáratból volt a legtöbb. Mértékegységnek az akót használták; 1 magyar akó=64 icce=32 pint=51 mai liter. (A magyar akón kívül létezett még bécsi, pesti, budai, soproni és pozsonyi akó is. Ezek értéke 42 litertől 85,5 literig terjedt. Nem tudjuk, hogy a korabeli Molnáriban vajon melyiket használták. Én a legáltalánosabban elterjedt magyar akót, és annak 51 liternyi értékét veszem alapul.)