Az oszlopállítás előzménye az az újságcikk, ami a Vas Népében jelent meg dr. Kecskés Tibor mérnökgeológus tollából 1982. január 17-én. Ebben nehezményezi, hogy Püspökmolnári sehogy sem emlékezik meg szülöttéről, Prinz Gyuláról születésének centenáriumán. A lap február 6-i számában az akkori Vasvári Nagyközségi Közös Tanács (ahova Püspökmolnári is tartozott) vezetője, Varga János tanácselnök válaszolt. Elismerte, hogy ez az újságcikk hívta fel a figyelmüket Prinz Gyulára, akiről időközben a falugyűlésen megemlékeztek, egyúttal megbízta a helyi tanácstagi csoportot, hogy egy emlékparkot alakítsanak ki. Az emlékpark ötletét a tudós hasonnevű fia, dr. Prinz Gyula is szívesen vette, mivel (a megyei lapban 1982. március 6-án közölt levele szerint) apja nagy rajongója volt a természetnek.

A Vas Népe 1982. május 22-i száma már az emlékpark avatásáról tudósít. A cikk szerint a park kialakítása még 1974-ben kezdődött az akkori tanácselnök, Szele Pál irányításával. Már akkoriban szóba került névadóként Prinz Gyula. Az 1982. januári újságcikket követően a tanács és a Hazafias Népfront körzeti bizottsága „társadalmi munkaakció” keretében tette rendbe a területet, Jáger Imre pedig fából egy emlékoszlopot faragott. A május 20-án tartott avatáson részt vett Prinz Gyula fia és lánya is. A parkot gondozó általános iskolások adtak műsort. A cikk írója megjegyzi: „Szép számmal jöttek érdeklődők a környékről, a helybeliek közül viszont jöhettek volna többen is. Sokuknak új dolog az ilyen. A faluból elszármazott neves ember emlékét idáig még nem őrizték, s talán nem is mind értik, hogy mit számít egy tábla az állomás épületén.” (Mivel Prinz Gyula szülőházára a vasútállomáson is ekkor került emléktábla.)