Az újkor falusi magyar társadalmára a röghöz kötött - szabad költözési joggal nem rendelkező - jobbágyság volt a jellemző, egészen 1848-ig. Ez a struktúra azonban lassan azért mégiscsak lazulásnak indult, például az iparos mesterséget (is) űző jobbágyok körében. Ők fokozatosan elérték földesuruknál, hogy más településeken is elláthassák a mesterségüket, majd akár hosszabb időre el is költözhessenek az uraság jobbágytelkéről - de a rájuk kivetett jobbágyterheket természetesen nekik is teljesíteniük kellett, nemegyszer az iparos tudásuk révén!

Egy ilyen esetnek lehetünk tanúi az alábbi levelet olvasva (korabeli helyesírással):

"Én alábbi meghirt Fördös, másképpen mesterségemrül Szabó György adom emlikezetül mindazok(na)k, az kik(ne)k illik, és vallom ezen Levelemnek rendiben, hogy mivel én örökös jobbágya lévén T(isztelt). Sallér Urasághnak, vélem szabad akarattya szerint bánhatnék, cselekedhetnék, a' mint hogy megh

A mai bejegyzésben községünk egykori színjátszásáról lesz szó.

Ehhez a Falukrónika lesz segítségünkre, amelyet az 1950-es évektől 1975-ig vezettek, így ebben számos korabeli és az azt megelőző évekre vonatkozó információ lelhető fel.

Mivel a kézírásos szöveg jól olvasható, ezért ide teszem eredetiben.

Balra a színjátszó csoport tagjai láthatók 1955-ben, akik Csiky Gergely: Nagymama című darabját adták elő.

Ki tudja, kik lehetnek a képen?