A mai bejegyzésben egy őszi-téli mezőgazdasági munkafolyamatról írok, melyet gyerekként még volt szerencsém látni (igaz, csak bemutató-jelleggel).

A cséplés a gabonafélék (továbbá a hüvelyesek, ill. az olajat adó növények) magjának a kalászból (hüvelyből, becőből) való kiválasztása. A cséplőgépek, majd az aratást-cséplést egyszerre elvégző kombájnok elterjedése előtt ezt a munkát kézi erővel végezték. A cséplést a nagyobb uradalmak már augusztus végén megkezdték, a kisparaszti gazdaságokban az őszi munkák végeztével vette kezdetét. A cséplés helye a pajta (csűr), vagy a pajta előtti térség volt.

Cséplés1.jpg

A gabonacséplés eszköze a csép volt, ami a kb. 150–200 cm-es nyélből és a 70–80 cm hosszú ütőjéből, a hadaróból állt. A hadarót a nyélhez erős szíj, a telek vagy közszíj erősítette, mégpedig többnyire a nyél és a hadaró felső végére kötött csépfej vagy kápa segítségével. A nyél mindig könnyű fából, többnyire bodzából készült, míg a hadaró szívósabb gyertyán- vagy bükkfából. A nyélen a csépfej rendszerint forgott. A hadaró vége Nyugat-Magyarországon olykor bunkós, hogy ütése erősebb és ezzel munkavégzése eredményesebb legyen.

A cséplést rendszerint bandában végezték, melynek létszáma 2–9 fő szokott lenni, leggyakrabban 5–6 fő. A kis létszámúban nagyon kellett sietni, a nagyban viszont a munka lassan folyt, és akadályozták is egymást. A banda tagjai körben, egymással szemben álltak fel, és egymás után, ütemre ütöttek. A munkát így nagyon össze kellett hangolni; aki nem figyelt, annak könnyen „elverték a csépjét”.

Gyerekként volt szerencsém egy ilyen cséplést látni. Valamikor a ’80-as évek végén özv. Békefi Antalné, Piroska néni és fia, ifj. Békefi Antal végeztek egy néprajzi gyűjtést, melynek keretében nagyapám és három társa csépelt a pajtánk előtt, majd a szombathelyi Falumúzeumba is elvitték őket csépelni.

Cséplés4.jpg

A cséplést bemutató öregek: Szalai Imre, Kuglics László, Greffer György és Sipos Lajos.

A cséplés bemutatásáért annak idején nagyapámék 4 fényképet kaptak a kutatóktól. A cséplésről filmfelvétel is készült, de annak sajnos már nem akadtam a nyomára. Békefi Antal szerint digitalizálva nem lett, így azóta valószínűleg megsemmisült…

Akinek van régi fotója püspökmolnári cséplőkről (vagy bármilyen más mezőgazdasági munkafolyamatról), kérem, juttassa el hozzám!

Kapcsolódó bejegyzés: Aratás és cséplés (fotókkal)

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről! 

Szerző: kugi  2012.11.26. 11:50 2 komment

Címkék: kép személyes mezőgazdaság néprajz püspökmolnári

A bejegyzés trackback címe:

https://kugi.blog.hu/api/trackback/id/tr894926170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagy imola 2015.11.23. 13:51:19

Én kislányként személyesen láttam, amikor nyaralásom alatt nagypapám és nagybátyám csépelték a saját kis búzájukat. Akkor nehéz fizikai munkának láttam, /az is volt/, ma az idők távlatából szép emlék. Egy borsodi kis faluban, Tiszacsermelyen történt, ahol minden nyaramat töltöttem, nagyon sok hasznos, praktikus, ügyes kis szerkezettel találkoztam ott, ami a mindennapi munkáját segítette a parasztoknak. Üdvözöl:Imola

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.11.23. 21:46:35

@nagy imola: A falusi ember próbálta könnyíteni, egyszerűsíteni a maga nehéz életét. Kitaláltak ezt-azt.
És kalákában dolgoztak, közben meg viccelődtek, nótáztak, úgy gyorsabban és könnyebben ment a nehéz munka is. Üdv. Gábor