A mai bejegyzésben a Vas Népe című megyei napilap 1965. január 30-i számának 5. oldaláról az alábbi rövid képes tudósítást mutatom be:

A Püspökmolnári Önkéntes Tűzoltó Egyesület fennállásának 125. évfordulója alkalmából már több bejegyzést írtam, legutóbb pl. néhány régi képet közöltem az egykori női rajról (elolvasható itt). A mai bejegyzésben ismét róluk lesz szó.

2005 áprilisában a tv2 Aktív c. műsorában Jana Gabriella riportot készített a hölgyekről. Ezt a néhány perces felvételt sikerült megszereznem (köszönet érte a televízió illetékes munkatársainak!), és alább közzé teszem. Még analóg kazettán lett rögzítve, ezért a hang nem tökéletes, de ez semmit nem von le az értékéből. (A 3:13 hosszúságú film elején nálam először egy hirdetés jelenik meg, de ez átugorható.)

Lássuk:

A mai bejegyzésben 1957 november-decemberi újságcikkeket mutatok be a korabeli Vas Népéből.

Elsőként jöjjön egy futball tabella a november 13-ai- lapszám 6. oldaláról:

Tanfolyamindításról tudósít a Vas Népe 1957. december 7-ei száma (4. oldal):

Az 1950-es években Horváth Miklós szervező munkájának eredményeként a Püspökmolnári Önkéntes Tűzoltó Egyesület keretén belül létrejött egy női raj. Ez 7 fővel alakult meg, de a létszám hamarosan nőtt, a családos anyukák helyét pedig a fiatalabb lányok vették át. A raj a '70-es évekig állt fenn. Működése során nemcsak a férfiakat segítette és kulturális programokat szervezett, de megyei és országos tűzoltóversenyeken is megállták a helyüket.

Egy ilyen megmérettetésről készült az alábbi néhány kép:

A női raj felállt a versenyhez

A mai bejegyzésben egy olyan egyesületet mutatok be, mely közel fél évszázadig működött, fennállása során túlélt több rendszerváltást, a vezetőségében sokan megfordultak, és a tagsága is jelentős volt.

 A szervezet „Püspöki-i­−Szenttamási tejszövetkezet” néven alakult 1903. dec. 10-én Szenttamáson 55 taggal és 128 üzletrésszel, a tagok által megtermelt tej begyűjtése, értékesítése céljából. Az alakuló ülés levezetésére Rigó Zsigmond apátplébánost kérték fel. 1904. dec. 31-én a tagok száma már 57 volt, az üzletrészeké pedig 171.

A szövetkezet első vezetői: igazgatósági elnök 1904-7. között: Ormosi Ede, igazgatósági tagok: Józsa Gábor és Schaden Gusztáv. Egy 1907. január 19-én kelt irat szerint Ormosi Ede elnök „nagybeteg”, ezért helyettes elnökként Józsa Gábor írt alá. Őt 1908-ban elnökké is választották, amit egészen 1925-ig látott el. Elnökségi tagok 1907-től: Jakab Elek, Szanyi István, 1911-25. k.: Szanyi István, Schaden Gusztáv. Elnök 1925 februárjától 1928-ig: Szijjártó György, elnökségi tagok: Danka János, Varga György. 1928 márciusában a teljes vezetőség lecserélődött: elnök lett – alig egy hónapra - Szanyi Antal, az elnökségi tagok pedig Bauer Gyula és Gálos István. 1928 áprilisában visszatért a korábbi vezetőség: 1933-ig újra elnök Szijjártó György, elnökségi tagok pedig 1929-33. k.: Danka János és Varga György.

A mai bejegyzésben olyan rövidhíreket közlök a Vas Népe c. megyei napilapból, melyeknek van püspökmolnári vonatkozása. Az első a lap 1958. június 20-i számának 6. oldalán olvasható:

Az alábbi tabella a VN 1958.06.22-i számából való (8. oldal):

1904-ben egy új szervezettel gyarapodott községünk. Ez év január 5-én ugyanis Molnári község állattenyésztő gazdái megalapították a molnári tejszövetkezetet, amely a tevékenységét május 1-én kezdte meg. Az egylet célja: „a tagjainak istállóiban termelt tejnek közösen való legelőnyösebb értékesítése”. Az alapszabály szerint a szövetkezetnek tagja lehetett „Molnári községben és környékén tehenészettel foglalkozó minden önálló feddhetetlen egyén (férfi és nő) vagy testület”. Az egylet 29 taggal alakult, az üzletrészek száma ekkor 53 volt (a szavazati arány is ennek megfelelően alakult). A legtehetősebb, és így legnagyobb szavazati hányaddal rendelkező alapító tag Sely Sámuel volt 4 üzletrésszel.

A molnári tejszövetkezet érdekesen díszített pecsétje

A Magyar Távirati Iroda - online is elérhető - 1936. június 9-i tudósításának 14. oldalán számolt be az alábbi tragikus végű csónakbalesetről:

A Vasvármegye c. korabeli megyei lap hosszabb cikkben tudósított a tragédiáról (1936.06.09. 3. oldal):

70 évvel ezelőtt községünkben járt és sokrétű programot bonyolított le Kovács Sándor megyéspüspök. A Vasvármegye c. lap így harangozta be az eseményt (1944.05.21. 11. oldal):

A Vasvármegye május 24-i száma az 5. oldalon részletesen beszámolt a Püspöktamásiban lezajlott eseményről:

Rövidhírek 1964. márciusából

A mai bejegyzésben 4 rövidhírt teszek közzé 1964. márciusának végéről. Az első a Vas Népe (VN) 1964. március 21-i számának 8. oldalán olvasható:

A VN 1964. március 25-i számában szintén a 8. oldalon olvasható az alábbi hír az iskolával kapcsolatban:

A mai bejegyzésben 3 rövidhírt teszek közzé 1958 februárjából, a Vas Népe c. megyei napilap korabeli cikkei alapján.

Az első a lap 1958. február 11-i számának 5. oldalán található: 

A második - már tartalmasabb - rövidhír a megyei újság 1958. február 18-i számában a 4. oldalon jelent meg:

Egy 3 héttel korábbi bejegyzésben bemutattam a helyi tűzoltó egyesület megalakulásának körülményeit. Az első időkben a szervezet működése viszonylag jól dokumentáltan fennmaradt - köszönhetően a Vasmegyei Lapok című megyei újságnak (VL). Az újságcikkek alapján az alábbiakban bemutatom a szervezet működését 1890-92 folyamán.

1890-ből két újságcikk maradt fenn, ami számunkra érdekes. Az első a VL június 12-i számának 2. oldalán:

Egy december 18-i újságcikk (3. oldal) pedig a januárra tervezett farsangi táncvigalomról ír:

Az 1960-70-es években élénk kulturális élet folyt községünkben, melyből több szervezet is kivette a részét. Ennek egyik bizonyítéka az a két újságcikk, amely arról számol be, hogy 1961 őszén egy időben két színdarabot is tanultak községünkben. (Talán a kultúrház meghirdetett bővítésének hatására?)

Az első tudósítás a Vas Népe c. megyei napilap 1961. november 28-i számának 4. oldaláról való: 

A másnapi lapszám 4. oldalán pedig ez jelent meg:

A két, 1961 októberi rövidhír után ezúttal két novemberi, Püspökmolnárival kapcsolatos beszámolót teszek közzé a Vas Népéből. Az első, a sportpálya öltözőjével kapcsolatos hír a novembver 23-i lapszám 4. oldalán jelent meg:

A másik rövidhír a Vas Népe 1961. november 24-i számának 4. oldalán jelent meg:

A kiegyezés után általános gazdasági fellendülés következett be, ami hamarosan vidéken is éreztette hatását. A földművesek is egyre több anyagi javakra tettek szert, aminek a védelméről gondoskodni akartak. Így egyrészt biztosító egyesületek, másrészt tűzoltó egyletek alakultak. A mai bejegyzésben a helyi önkéntes tűzoltó egyesület megalakulásának körülményeiről írok a korabeli megyei újság cikkei alapján.

Elsőként Molnári község ismerte fel a tűz elleni védekezés lehetőségét, ill. tudott ehhez anyagi fedezetet biztosítani. Ezt igazolja a vármegye köztörvényhatósági bizottságának 1888. február 6-án de. 10.00-kor kezdődő közgyűlési napirendjének 34. napirendi pontja (Vasmegyei Lapok február 2. 2. oldal):

A Vasmegyei Lapok (VL) híradása szerint a június 5-én Geregyében tomboló tűznél a megyebizottsági jóváhagyással vásárolt fecskendő jó szolgálatot tett.

A szomszédos Zsennyében ekkor már működött tűzoltó-egyesület, így bizonyára eleink is látták, hogy egy felkészült önkéntes tűzoltó hatékonyabban tud megküzdeni a "vörös kakassal", mint egy lelkes amatőr. Ezért összefogott Molnári, Szenttamás és Püspöki lakossága, és önkéntes tűzoltó egyletet alapítottak (ahogy Rum és Hídvég lakói is). Erről a Vasmegyei Lapok 1888. augusztus 2-i száma tudósít:

Az 1929-ben kitört, majd hamarosan hazánkat is elérő nagy gazdasági világválság súlyosan érintette a szegényebb rétegeket, Magyarországon - agrárország lévén - elsősorban a parasztságot. A hatások ellensúlyozására a gazdatársadalom élénk szervezkedésbe kezdett: ennek egyik jelentős eleme volt a Kisgazdapárt újjáalakítása, de a különféle gazdasági egyletek megszervezése is.

Püspöktamásiban is létrejött egy ilyen szervezet, a Püspöktamási Gazdakör, mely a Vasmegyei Gazdasági Egyesület fiókszervezete volt. Az alábbiakban ennek a megalakulásáról számolok be. (A helyi gazdák szervezkedésére már volt példa korábban, szintén fiókszervezetként: a Rábapüspöki Gazdakörre gondolok.)

A szervezet alakuló közgyűlésére 1931. november 29-én került sor, a megyei anyaegyesületet szentmártoni Radó Lajos képviselte. A gyűlésen 42-en jelentek meg, mindannyian püspöktamási lakosok, közülük 41 férfi és 1 nő. A foglalkozási arányok: 38 földműves, 1 tanító, 1 kőműves, 1 kovács és 1 háztartásbeli. A tagok névsora:

1909-ben új egyesülettel gazdagodott községünk. Ebben az évben alakult meg ugyanis a „Nyugatmagyarországi Földmivelők Rábapüspöki községi gazdaköre” nevű szervezet. Ennek elnöke Marton István, jegyzője pedig Ifjú Ferenc lett, az alakuló ülés jegyzőkönyvét a szervezet 2 tagja, Józsa Gábor és Szalai Sándor hitelesítette. (Ifjú Ferenc a rábaszenttamási katolikus elemi iskola tanítója volt ekkor.)

Tehénszekér fotója Püspökiből a 20. század első feléből

Egy korábbi bejegyzésben már bemutattam a szenttamási dalárdát, mely községünk első önkéntes alapon létrejött egyesülete volt. A közelmúltban a kezembe került egy régi könyv, melyben érdekes információkat találtam róla. A könyv szerkesztője Vargha Gyula, a címe pedig: Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban. (Megjelent a "Statistikai Hivatal" kiadásában 1880-ban.)

A kötet járásonként mutatja be az ország összes egyesületét. A 316. oldalán az alábbi adatokat találjuk a vasvári járásra vonatkozóan:

A 317. oldalon a taglétszám- és pénzügyi adatokat találjuk (pirossal aláhúzva a "mi dalárdánk"):

Egykor községünkben nagy hagyománya volt a vöröskeresztes mozgalomnak. A helyi vöröskeresztes szervezet 1953-ban alakult meg, élén egy 7 tagú vezetőséggel. A szervezet első titkára Gyarmati Istvánné lett, aki 10 évig látta el a vezetői feladatokat. A vöröskereszt egészségügyi és közlekedésbiztonsági tanfolyamokat szervezett, véradónapokat tartott, szabás-varrás tanfolyamot indított, stb. (Részletesebb bemutatása majd egy következő bejegyzés témája lesz.) Munkáját olyan jól végezte, hogy már a működése 3. évében mintacsoporttá akarták átszervezni. Erről szól a megyei szervező Gyarmatinéhoz intézett levele:

1935-ben jött létre a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Titkársága (KALOT), amely a földművesek és földmunkások legényegyleteit vagyoni helyzetre és vallásfelekezetre való tekintet nélkül összefogó országos szervezet volt. Célja a krisztusibb ember, a műveltebb falu, az életerős nép érdekében az agrárifjúság szellemi, anyagi támogatása, összefogása és érdekvédelme. 1938-ban vált önálló legényegyletté, ekkor a Titkárság helyett a Testület nevet vette fel. Emblémája: pajzs alakú, fehér mezőben piros kard formájú kereszt, melyet aranyszínű búzakalász font át. Az országban több ezer helyi szervezete jött létre a '30-40-es években. A központ folyóiratokat és könyveket adott ki, a helyi szervezeteket színdarabokkal, előadások anyagával látta el, lelkigyakorlatokat szervezett. A szervezet akadályozta a nyilasok előre törését, ezért 1944. október 15. után üldözték a vezetőit. A KALOT-ot 1946 nyarán Rajk László belügyminiszter betiltotta. (Női párja a KALÁSZ volt, azaz: a Katolikus Leánykörök Szövetsége, mely 1935-től 1946-ig működött.)

Püspöktamásiban viszonylag későn, 1941. március 15-én alakult meg a helyi szervezet 23 alapító taggal (ebből 13 rábamolnári lakos volt). Az alapító közgyűlésen egyhangúlag elfogadták a központilag kibocsátott alapszabály-mintát, és kimondták csatlakozásukat. Ezután megválasztották a vezetőséget, mely az alábbi tagokból állt: