A mai bejegyzés csak áttételesen kapcsolódik Püspökmolnári történetéhez: a Molnáriban élt és ott birtokkal, kastéllyal rendelkező, a szenttamási templomot építtető és abban eltemetett Sallér (I.) István alnádor politikai pályáját ismertetem benne. (A Sallérok családfáját ebben a bejegyzésben már közöltem.)
Felhívás! Dokumentumokat keresek a 130 éves püspökmolnári tűzoltó egyesületről: fényképeket, kitüntetéseket, okleveleket, előléptetések iratait, közgyűlési és báli meghívókat, tagkönyveket, Püspökmolnáriban történt tűzesetekhez kapcsolódó dokumentumokat (újságcikk, biztosítási iratok, stb.) minden korszakból (1888-tól a 2000-es évekig). Akinek van ilyen a birtokában, kérem, értesítsen!
A felmenők
A Sallér-család ősei a 16. század közepétől a Vas megyében nagy birtokokkal és jelentős politikai befolyással rendelkező Batthyány-család familiáriasi, szervitorai (szolgáló emberei) voltak. Sallér István egyik őse, Sallér Mátyás 1559-ben Batthyány Ferenctől nyerte el adományként a Szentgotthárd melletti Jakabházát, ahonnan a család később a nemesi előnevét is kapta. István ükapja, Ferenc, Batthyány Ferenc dobrai várának kapitánya volt 1626-os halálakor. István apja, Sallér Sándor (máshol Lászlóként olvastam) a katonai pályát választotta, bő két évtizedig a Gombos-ezred hadnagyaként teljesített szolgálatot, a Rákóczi-szabadságharc idején megmaradt a Habsburgok hűségén, majd Vas vármegye főszolgabírája volt.
Zsigmond, István testvére Bécsben a Magyar Udvari Kancellárián dolgozott, majd 1730-tól tartományi főbiztosként a soproni kerületben tevékenykedett. Bécsi kapcsolatrendszere valószínűleg István politikai pályáján is sokat lendített.