A mai bejegyzésben Hoffmann Vincének a Savaria Múzeumban lévő füzetéből ismertetek két verset, amelyeket egy áthelyezés miatt búcsúzó tanítónőnek írt. Mivel a füzetlapon pontos évszámot nem találtam, ezért csak tippelni tudok, hogy talán az 1957-ben távozó Pungor Imrénének (született Sütő Mária) írhatta. 

Az egyik vers így szól:

A másik vers szövege pedig ez:

"Kedves, drága, jó tanító néni!

                    1.

Szende tavaszvirág kíséretében

Szívünk ma bucsuzásra kél

S a húr keblünknek fájós érzetében

Egy hála-bucsudalt zenél.

                    2.

Mert hisz' olyan volt, mint egy édesanya,

Szeretett véghetetlenűl

És mi voltunk minden kincse, aranya,

Ügyelt ránk ernyedetlenűl.

                    3. 

Legyen hála a hatodik osztálytól,

Legyen köszönet, jó anyánk,

Legyen hála az egész iskolától

Hogy olyan kedves volt hozzánk."

A két vers fellelhető a Savaria Múzeum Néprajzi Osztályán K-297-II. szám alatt.

Kapcsolódó bejegyzések:

Hoffman Vince Télapó-verse 1953-ból 

Hoffman Vince olvasói levele 1964-ből

Hoffman Vince említése 1939-ből

A molnári révész lánya - vers 1909-ből

Szomszéd leányhoz - vers 1926-ból

Kedves Olvasók! A hétfői bejegyzés kimarad, folytatás szerdán.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold, és oszd meg az ismerőseiddel! Ha észrevételed van, szólj hozzá! Ha pedig tetszik a blog, csatlakozz a törzsközönségéhez a facebook-on, hogy elsőként értesülhess a frissítésekről!